Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

? Az országgyűlés képviselőházának 180. azonban, csak egy igen szerény virágszálat köthetek bele. tudniillik az^ elismerést azért, hogy 13—14 évi állandó pénzügyi mahináció és manipuláció után, amely példátlan a maga nemében, talán az egész világgazdaságban, végre az igen tisztelt pénzügyminiszter úr olyan pénzügyi expozét hozott nekünk, amely pénzügyi expozét végighallgatva, mindannyian azzal a meggyőződéssel távoztunk el innen, hogy itt egy komoly, értelmes, tisztességes, jószándékú ember a. nemzet érdekében s a nemzet .javára szándékozik dolgozni. Szerény kis virágocska ez. mert hiszen nagyon jól mondotta Friedrich István képviselőtársunk, hogv szomorú^ az, hogy egy minisztert azért kell megdicsérni, mert igazat beszél, mert jót akar; hiszen ez a miniszternek kötelessége. Szomorú azonban a múltra nézve az, hogy idáig jutottunk, hogy íme, már az az őszinteség is elismerést érdemel, amivel a mélyen tisztelt miniszter úr minket meglepett és megaiándékozott, amikor első költségvetési beszédét tartotta. Most, amikor Dési is*en tisztelt képviselőtársammal szemben leróttam a köteles elismerést, legyen szabad tárgyilagos kritikával áttérnem az egész költségvetés vitájára. A mi néhai^ nasynevű vezérünk. Gaal Gaston a költségvetéseket mindig elfogadta. Neki 24 esztendőn keresztül az volt a felfogása, hogy a költségvetés nem a kormánynak, hanem a nemzetnek kel], tehát azokat megszavazta. Még a múlt évben is megszavazta Korányi nénzügyminiszter úrnak és a Káról vi-kormánynak a költségvetését s csak a felhatalmazási javaslatot nem szavazta meg. Amint látni méltóztatnak, ebben a vitában a fügp-ptlen kisgazdapárt a vezérnek ettől a tradíciójától eltért, mert közülünk senki sem fogadta el a költségvetést. Talán meg kell indokolnom ezt az álláspontváltoztatást. Mélyen t. pénzügyminiszter úr! A költségvetést azért nem fogadhatjuk el, mert óriási elvi differencia van közöttünk, az ön felfogása és a mi felfogásunk között. Ön budget-beszédében a következő katogórikus kijelentést tette (olvassa): «Azoknak pedig, akik azt hiszik, hogy Magyarországon lehet 600, vagy 650 milliós költségvetéssel operálni, csak azt felelhetem, hogy utópiát kergetnek.« Azzal a ténnyel, hogy a mélyen t. pénzügyminiszter úr ezzel a kijelentésével leszögezte magát pro futuro a mellett, hogy Magyarországon nem fog lehetni egy 600—650 millió pengős költségvetést elő+erjeszteni, hanem ezután is 700—750—760 millió pengős költségvetéssel kell dolgozni, minket sarokiba szorított és arra kényszerített, hogy a Gaal Gaston-féle álláspontot feladjuk, mert fenn akarjuk tartani a magunk száraára a politikai vita lehetőségét kint, a nyilvánosság előtt ahban a tekintetben, hogy továbibra is vitassuk hogy nem tudiuk a magyar nemzet gazdasági ügyeit rendbehozni, ha itt 760 millió "oengős költségvetéssel dolgozunk. (Ügy van! Ügy van! a balközéven-) Mi tovább is vitatni kívánjuk ezt és kint a tömegek és az egész nemzet közvéleménye előtt súlyt helyezünk arra, hogy hivatkozhassunk arra is, hogy ebben a vitában a pénzügyminiszter úr költségvetését éppen azért nem fogadtuk el, mert a pénzügyminiszter úr a legkisebb reményt sem nyújtotta nekünk abban az irányban, hogy itt egy szerényebb, egy kisebb dimenziójú költségvetéssel fogunk találkozni talán a jövő esztendőben vagy két esztendő multán. (Zaj a bálközépen.) A beszéd itt- van, amelyülése 1933 május 15-én, hétfőn. 421 bői szószerint idézhetem, hogy a miniszter úr utópiának minősítette a mi felfogásunkat. Ne méltóztassék rossznéven venni, t. pénzügyminiszter úr, ha mi önnek visszaadresszáljuk ezt a vádat és azt állítjuk, hogy az az utópia, ha valaki azt hiszi, hogy ebiben az országban 760 millió pengős költségvetéssel lehet tovább dolgozni. (Ügy van! Ügy van! a. balközépen.) Méltóztatnak tudni, hogy az a 760 millió pengő, — nem is beszélek az üzemek 400 millió pengős obiigójáról és nem beszélek a kommunitasaknak 350 millió pengős követeléséről — mondjuk 800 millió pengő azt jelenti, hogy ebben az országban, amelynek nyolcmillió lakosa van, minden emberre a csecsemőtől az aggastyánig, a csavargótól a munkátlanig 100 pengő közteher esik évenként? Akár egyenesadók, akár közvetlen adók formájában, mindegy, de ön pénzügyminiszter úr leszögezte magát amellett, hogy mindenkitől ebben az országban, a 4—5—6 gyermekes családapától is, akinek talán nincs évi 100 pengő keresetre sem, száz pengőt követelj fejenként^ (Simon András: Ez nem reális beállítás!) Méltóztassanak a 800 milliót elosztani 8 millióval és akkor száz pengőt fognak kapni. (Jánossy Gábor: Ezt tudjuk!) Bocsássanak meg az igen t. urak, de azt hiszem, nekem is van annyi eszem, hogy tudjam, hogy nem fizet imdnden csecsemő 100 pengő adót, de nálunk olyan gazdasági rend van, amely mellett a közvetett adókon, a fogyasztási és a forgalmi adókon keresztül az egész nemzeti termelésből annyi vétetik el, hogy a csecsemőre is, a munkátlanra is 100 pengő közteher esik. (Simon András: r Papíron!) A számadás legalább is erről szól. (Zaj a jobboldalon.) Kérdezni hátorkodom, lehetségesnek méltóztatnak-e tartani azt, hogy ebben az országban, amelynek nemzeti jövedelmét maximálisan 2'5—3 milliárdra taksálják, ennek következtéhen tehát minden egyes lélekre maximálisan 300—350 pengő évi jövedelem esik, ebből a 300 —350 pengő évi jövedelemből le lehessen adni 100 nengőt a köznek, az államnak, 50 pengőt az állami üzemeknek, 50 pengőt a kommunitásokniak, összesen, tehát 200 pengőt és marad; jon fejenként 150 pengő az egész gazdasági életnek? Vájjon nem utópia ez, mélyen t. pénzügyminiszter úr? Hát mi az utópia? Az-e, ha mi azt állítjuk, hogy a költségvetést ilyen körülmények között le kell redukálni, vagy az, amit önök állítanak, hogy a költségvetésit ilyen körülmények között fenn lehet tartani ebijen az országban, amelyről tudni kell. hogy egy esztendővel ezelőtt Stresában a stresai bizottság megállapítottá, hogy Kelet-Euróna népei között Magyarországra esik a külföldi eladósodottság szempontjából a legnagyobb fejkvóta. A stresai konferencia alapján közlöm ezeket az adatokat. Amíg Bulgáriának 118, Csehszlovákiának 138, Lengyelországnak 139, Jugoszláviának 230, Görögországnak 378. Komániának 202, Ausztriának 360, ad'dig Magyarországnak 432 svájci frank a fejenkénti eladósodottsága a külfölddel szemben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A belföldről ebben i% kimutatásban nincsen szó. Van tehát 350 nengő átlagos évi bevétel és van egy körülbelül 200 pengős átlagos közteher minden egyes koponyára. Hát kik az utópisták? Mi-e, akik azért harcolunk, hogy ezen a helyzeten változtassanak, vagy la mélyen ft. kormány, a mélyen t. pénzügyminiszter úr? Kérem önöktől, mélyen t. kormányzópárt, 59*