Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

f 422 Az országgyűlés képviselőházának 180. ülése 1933 május 15-én, hétfőn. méltóztassanak igazságos bírái lenni annak a vitának, amely közöttünk és az önök kormánya között folyik. A pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy nem lehet leszállítani 600 millióra a költségvetést, de ugyanakkor bejelenti, hogy a jövő esztendőben 75 millió deficitje lesz. Hát kérdezem, mélyen t. pénzügyminiszter úr, meddig fogja a 75 millió pengős deficitet vinni? Hiszen azzal a tónaiye], hogy 75 millió pengős deficitet kénytelen, számolni, elsősorban Ön ismeri be, hogy 770 millió pengős költségvetéssel dolgozni nem lehet. Le kell tehát szállítani a költségveHást- Ezt követeltük, «követeljük és fogjuk követelni, mert bármenynyire őszinte és becsületes ez a költségvetés, amelyet ia pénzügyminiszter úr előterjesztellt, magában hordja az elítéltetést azzal a ténnyel, hogy egy 75 milliós deficitet cipel magával. Bátor vagyok azt kérdezni, ki az utópista, mi-e, vagy önök, akkor, amikor önök azt hiszik, hogy lehet ezt a gazdálkodást folytatni? Az 1931/32-es évben 160 millió pengő volt a deficit; 1932/33-ban — ön tudja, pénzügyminiszter úr — 100—120 millió pengő lesz a deficit és a jövő 1933/34. költségvetési évre ön bejelenti a 75 millió pengős deficitet- Ez összesen majdnem 400 millió pengő deficit, mélyen t. kormányzópárt, • amely sok mindenért tartozik felelősséggel már ennek a nemzetnek. 400 millió deficit három esztendő alatt! Mélyen t. miniszter úr, önnek 400 millió pengő függőadóssága van és a költségvetés, amely az idén deficites, a jövő esztendőben is deficites lesz. Méltóztassék megmondani, hogy ki az utópista. Mi vagyunk-e az utópisták, akik azt mondjuk, hogy nem fogja tudni ezt a műveletet folytatni az 1934/35-ös és az 1935/36-os költségvetési esztendőben? Miért méltóztatik magát leszögezni amellett a tény mellett, hogy itt nem lehet leszállni arra a költségvetési nívóra, amelyen 1926-lban voltunk? Mélyen t. Ház! Felhívom az önök figyelmét arra, mondják meg, lehetségesnek t tartják-e önök azt, hogy egy költségvetéssel és egy államháztartással operáljanak akkor, amikor a miniszter úr (beterjeszt elénk most egy költségvetést 760 millióról, amelyben 100 millió pengő csak az adósságok kamatszolgáltatási terhe és ugyanakkor bejelenti, hogy a kamatot pedig a jövő t esztendőben úgy fogom fizetni, hogy pénztárjegyet rakok be, vagyis értsd váltót, értsd, nem fizetek, vagy pedig majd adósságot csinálok, vagy pedig majd ja következő esztendőben a transzferalap segítségével fogok megint manipulálni. A pénzügyminiszter úr két hónappal ezelőtt felállt és kért tőlünk 110 millió pengőt, kapott is. 45 millió pengőre a pénzügyminiszter úr, úgy tudom, valami belső kölcsönt rendezett, amely belső kölcsön végső fokon — beszéljünk egészen őszintén — csak egy pénzügytechnikai maninuláció volt, mert hiszen azt a 45 millió uengőt talán 1%-ig sem fizette be senki, mert hiszen az a 45 millió pengő váltók formájában, azt hiszem, talán már ma, vagy ha ma nem, holnap mindenesetre qtt^ lesz a Nemzeti Bank trezorjában, váltótárcájábam Ezeket a papírokat, ezeket a váltókat két esztendő múlva csak úgy tartoznak azoka bizonyos valakik, akik aláírták. — gróf Károlyi Gyulától kezdve végig — beváltani, ha előbb a kormánv vagy kiegyenlíti

% vagy pedig felhasználhatók lesznek azok a váltók két esztendő múlva köztartozások fizetésére. Mi fog történni két esztendő múlva ezzel a költségvetéssel? Hogyan fog kinézni az úi költségvetés két esztendő múlva, ha ön, mélyen t. pénzügyminiszter úr, még mindig 700 milliós költségvetést fog előterjeszteni, amikor már két esztendő múlva jön az a 45 millió pengő, amelyet most kölcsönkép vettünk fel és felduzzasztja az egész költségvetés obiigóját? Nem méltóztatnak észrevenni, hogy Potemkin falu ez az egész költségvetés. Nem méltóztatnak észrevenni azt, hogy nem mi vagyunk utópisták? Mélyen t. pénzügyminiszter úr! Nem azért szólok most ebben a formában, hogy önnek súlyos nehézségeket csináljak. Eszem ágában sincs. Azokkal a férfiakkal együtt, akik itt önökkel szemben állnak, mindannyian egytől-egyig minden pillanatban, minden munkakészségünkkel ós erőnkkel csak segíteni akarunk, nemcsak önöknek, de a magyar nemzetnek is. í)e áltatni sem magunkat, sem a nemzetet nem engedjük és ha önök akarnák önmagukat áltatni, kötelességünk még önöket is figyelmeztetni arra, hogy az altatásból nem származhatik jólét. Kötelességünk figyelmeztetni önöket arra, hogy az utópiakergetés nem a mi részünkről történik, hanem az önök részéről. Mélyen t. pénzügyminiszter úr! Méltóztassék megengedni, hogy felhívjam nagybecsű figyelmét arra, hogy azt hiszem, abban az egész elgondolásban, amely amögött a kritika és vád mögött van, amelyet velünk szemben méltóztatik alkalmazni, amikor minket utópistáknak nevez, egy fikció van, az a fikció, hogy egy év múlva is lehetséges lesz azt csinálni, amit lehetett egy év előtt, vagy Ima, hogy majd egy esztendő múlva is felállhat a Gömb ös-kormány• pénzügyminisztere ebben a Házban és megcsinálhatja ugyanazt, amit egy évvel ezelőtt csinált a Károlyi-kormány pénzügyminisztere, Korányi, amikor azt mondotta, hogy: Uraim, pénztárjegyeket kérek, a hátralékos illetékekre 100 millió pengős kölcsönt akarok felvenni, tessék megengedni, hogy azokra az illetékekre kölcsönt vegyek fel. Megengedtük neki és fel is vettek ebből már 70 milliót és van még 30 millió pengőnyi distancia, amelyet még igénybe lehet venni, amire utal is a genfi pénzügyi bizottság legutóbbi közleménye, amit a lapokban olvastunk. Felvettek 70 milliót, sőt a 70 millióból 24 millió pengő váltó formájában bent is ül már a Nemzeti Bank tárcájában és duzzasztja a Nemzeti Banknak azokat a váltóit, amelyekről mindenki tudja, hogy nem kereskedelmi valőrök, mert nem kereskedelmi 'jellegűek. Mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr, azt méltóztatik hinni, hogy a jövő esztendőben, úgy amint Korányi megcsinálta tavaly és ahogy ön megcsinálta az idén 110 millió pengővel, ímegint el lehet kezdeni elölről, megint lehet 100 millió pengőt kérni valahonnan, valahogyan és azt megint a közgazdasági életbe így valahogy bepréselni, — dehogy a fcözgaadaságiba, az állami igazgatásba, hogy az a közgazdsági életből kivonassák? (Eckhardt Tibor: így jutunk el az inflációhoz, amit mindenki el akar kerülni!) Mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr! Tudatában vagyok azok felelősségének és súlyának. amiket most mondandó vagyok, de hogy magamat előre igazoljam minden váddal szemben, amelyet a tisztelt túloldaltól kaphatok, ezennel felolvasom azt a közleményt, amely a legutóbbi napokban került a nyilvánosság elé s amelynek lényege a következő. A pénzügyminiszter úr tudja, — azt hiszem, Genfben volt 2—3 héttel ezelőtt — hogy Tyler úr felküldött egy jelentést, amelyet ott a pénzügyi bizottság talán éppen a miniszter úr jelenlétében letárgyalt s a genfi pénzügyi bizottság abban a mindent tudomásul vevő