Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-180
420 Az országgyűlés képviselőházának 1 darabolták széjjel Magyarországot, (Jánossy Gábor: Ilyent nem lehet mondania egy magyar képviselőnek! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) de hogy ebben a Képviselőházban mi magyarok állíthassuk ezt, méltóztassék megengedni, ez oly veszedelmes kísérlet, (Szilágyi Lajos: Ezt nem értem meg!) hogy ezt nem szabad meg sem kockáztatni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen. — Rakovszky Tibor: A jóhiszeműségben nem kételkedik senki!) Nem arról van szó. (Jánossy Gábor: Szerencsétlen kijelentés volt, az bizonyos!) Vannak kérdések, (Halljuk! Halljuk!) amelyeket csak óvatosan szabad kezelni és különösen a trianoni Magyarországhoz úgy kell közeledni, mint a beteghez, lábujjhegyen, óvatosan és vigyázni kell arra, hogy kárt ne tegyünk. (Helyeslés.) Az én hitem és meggyőződésem szerint ebben az országban nincsen joga senkinek sem mellőzésről, sem degradálásról panaszkodni. Ebben az országban minden tisztességes ember megtalálja a maga helyét, megtalálja a maga kenyerét, a maga jogát. Hogy mi szegénységünkben ^tovább menjünk, -mint ameddig nagy vil ágibirodalmak mennek, az lehetetlen, mert méltóztassék megmutatni, hogy például a 'kisantant mely országában engednek annyi jogot, mint mi, a kis Magyarország engedünk .ma a nemzetiségeiknek? (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. —, jánossy Gábor: Ezer év óta!) Hiszen elvették ott minden iskolánkat, fenyegetik templomainkat, a gyermekeket megmérgezik, hogy elfelejtsék a magyar származást! Hát akikor tékozló fiai legyünk mi ennek a világnak. (Jánossy Gábor: Igaza van!) hogy megmaradt rongyainkat és filléreinket odadobjuk a világnak csak mások kedvéért és lm ások örömére? Nem! Bizony^ sacro egoismonak kell uralkodnia a politikában és nekünk jogunk van ahhoz, hogy Trianon keretein belül önzők legyünk, ragaszkodjunk magyar értékeinkhez s magyar jelenünkhöz, mert csak így tudjuk biztosítani a magyar jövendőt. (Ügy van! r jobbfelől.) Nem óhajtok részletekbe bocsátkozni, hiszen régi tradíció, hogy az általános vita során nagy kérdésekkel pasztellszerűen foglalkozunk, a részletekkel való foglalkozás pedig a részletes vita számára van fenntartva Elhangzott azonban az a kijelentés, hogy a magyar honvédelmi tárca túl van méretezve. (Mozgás.) Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, mert az a meggyőződésem, hogyha így volna, akkor sem volna szabad ezt mondani. (Ügy van! jobbfelől.) De sajnos,^ nincs így! Ha összehasonlítjuk a mi honvédségünk létszámát és felszerelését a világnak bármely más hadseregével, (Egy hang jobbfelől: A szomszédokéval!) kénytelenek vagyunk szomorúan megállapítani, hogy nem vehetjük fel velük a versenyt. Lélekben és lelkesedésben, ^szívben és eszményiségben mérkőzhetünk a világnak bármely más nemzetével, de sajnos, a ránk erőszakolt parancs folytán felszerelésünk hiányos és szegényes. Minden magyar embernek az a vágya, vajha ezen a téren is javulás következnék nem támadásra és nem mások ellen, hanem védekezésre a magunk igazáért és a magunk jövendőjéért Nekem az a meggyőződésem, mélyen t. Ház, hogy a miniszterelnök úr politikai vonalvezetése helyes, a magyar érdeknek, a magyar gondolatnak, a magyar jövendőnek biztos, célszerű és bölcs megalapozása. Nekem az az érzésem, 0. ülése 1933 május 15-én, hétfőn. hogy a miniszterelnök úr politikája bennünket a szebb és jobb magyar gíötvendő felé vezet. Nem bizantinizlmus és nem személyi kultusz, hanem azt hiszem, mindnyájunknak meggyőződése, hogy a miniszterelnök úr napról-napra jobban beigazolja azokat a várakozásokat, amelyeket hozzá fűztünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) S megtörténik az a csoda, hogy a miniszterelnök úr népszerűvé válik anélkül, hogy a népszerűséget keresné, és azok, akik eddig kerülték, most követni fogják. ^Remélem; hogy ennek nem lesz az a következménye, hogy akik eddig követték, azok kerülni fogják. (Jánossy Gábor: Nem, nem, nyugodt lehet!) Meg vagyok arról győződve, hogy a haladásnak, az érvényesülésnek ez az útja a magyar értékek emelkedéséhez fog vezetni. S ha Eckhardt és Turchányi képviselő urak a devalváció szükségességéről beszéltek, ezzel szemben nekem az a 'meggyőződésem, hogy nekünk semmit sem szabad devalválnunk, sem az erkölcsi értékeket, sem a magyar pengőt. Egyszer majd el fog jönni annak ideje, hogy^ egy végleszámolásban az egyes országok valutáját meg fogják állapítani. Korai volna már most harakirit elkövetni önmagunkon és a haláltól való félelmünkben öngyilkosokká lenni. (Gr. Hunyady Ferenc: Valamikor kell! Már közeledünk! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) AM megszületett, az mind a halálhoz közeledik, mert mindenki, aki megszületett, már a halálnak van eljegyezve, de azért nem szükséges siettetni a halált. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Amerikát hozzák fel példa gyanánt. Én azt hiszem, hogy Amerikát nem lehet példa gyanánt felhozni. Amerika dúsgazdag, vérbő ország, az tékozolhat, eret vághat önmagán, (Erdélyi Aladár: Inkább másokon vág eret! — Derültség.) tehet, amit akar. De mi szegények és vérszegények vagyunk, mi nem engedhetünk meg magunknak végzetes kísérleteket. Bízzuk ezt a kérdést a mi kiváló pénzügyminiszterünkre, (Ügy van! jobbfelől.) aki a maga fiatalos^ lendületét higgadt, nyugodt bölcsességgel egyesíti s aki úgy állította össze a költségvetést, hogy ha meglepetés fog bennünket érni, az nézetem szerint csak kellemes meglepetés lehet. A költségvetés mind egészében, mind részleteiben a nyugodt, biztos, céltudatos magyar politikának minden ismérvét feltünteti és ha a költségvetés megszavazása bizalmi kérdés, akkor, mivel teljes meggyőződéssel és bizalommal viseltetem a miniszterelnök úrral és kormányával szemben, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás^ alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Pakots József jegyző: Ulain Ferenc! Ulain Ferenc: Tisztelt Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék beszédét megkezdeni! Ulain Ferenc: Tisztelt Képviselőház ! Dési Géza képviselő úr az elismerés két kis virágcsokrát, virágszálát nyújtotta felénk, amikor elismeréssel emlékezett meg arról, hogy az eh lenzék ebben a vitában tárgyilagos, szakszerű munkát végzett és amikor a független kisgazdapárt vezérének, Eckhardt Tibornak még külön egy másik csokrocskát nvujtott át amerikai tevékenységével kapcsolatban. Hálásan köszönjük ezt a figveknet s engedje meg az igen tisztelt képviselő úr, hogv viszonzásul én is egy kis csokorral szolgáljak s ezt a kis csokrot a pénzügyminiszter úr felé nyújtsam. Nagyon szerettem volna, ha több virágszálat tudtam volna ebbe a csokorba kötni, sajnos
