Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Az országgyűlés képviselöházdTtak 180. radni. (Ügy van! Ügy van!) Meg fogják érteni a világon mindenütt, azok is, akik eddig ellenünk voltak, hogy velünk szabad, 'kell és érdemes találkozni és ebből a magyar ügyre osmtk áldásos és üdvös eredmény származhatik. (Ügy van! jobb felől. — Gáspárdy Elemér: Adja Isten!) Nagyon jól esett ma, amikor Vázsonyi János képviselő úr beszédében azt domborította ki. hogy a miniszterelnök úr elűzte a kishitűséget. (Ügy van! Ügy van! a, jobboldalon és a közéven.) Igaza volt Hozzáfűzte ugyan, hogy felfokozta a várakozásokat, azonban ha visszaemlékezünk fiatalabb r esztendőinkre, tudjuk, hogy a vágy felfokozása végre nem jelent rosszat. (Derültség. — Jánossy Gábor: Igaz! — Elénk derültség! — Jánossy Gábor: En tudom! — JUlénk derültség.) Jánossy Gábor t. képviselőtársunk poéta, aki teljes szívével átérezte ezeknek a szavaknak rezgését, amelyet voltam bátor kiemelni. A felfokozás igenis a helyes politikai irányvezetést jelenti, mert azt bizonyítja, hogy a marazmusból, a pessziimizmuslból. a kishitűségből, az elernyedtségből, a. csüggedésből folyton előrehaladunk. Képviselőtársam nem mondhatott volna nagyobb dicséretet à miniszterelnök úrról mint azt. hogy tőle még több et várnak. Meg vagyok győződve róla, hogy Vázsonyi János igen t. barátomnak és képviselőtár=amnak várakozását a miniszterelnök politikája ki fogja elégíteni. (Derültség. — Dinich Ödön: Közben van a kirakatüveg! A vágy fokozásával kapcsolatban mondom!) A kirakatüveggel úgy vagyunk, hogy akinek van pénze, az bemegy az üzletbe és belülről néz kifelé, akinek meg nincs pénze, az kívül marad és kívülről néz befelé. (Elénk derültség.) Ez így van a politikában is, így van mindenütt. Jöjjön Dinich miélyen t. képviselőtársam ide 'hozzánk... (Felkiáltások jobbfelől: Volt már! — Elénk derültség.) Ha volt már itt, akkor úgy látom, hogy bizonyos

1 nosztalgiája van, vágyik vissza, örömmel láttuk, amikor itt volt és örömmel látjuk mindig. örülök, hogy jelen van gróf Hunyady Ferenc t. képviselőtársam, akinek bizonyos megállapításaival igen röviden leszek bátor foglalkozni. Azt méltóztatott mondani, hogy a nemzetiségi kérdést nálunk valahogyan szemléltetőbben, intézményesebben kellene kezelni. Méltóztatott szólni a tótokról, a németekről és azt a vágyát fejezte ki a képviselő úr. hogy valahogyan ' ezt nemcsak mondani kellene, hanem látható, alkotásszerű jelekkel kellene bizonyítani. (Jánossy Gábor: Ezer év óta csináljuk! — Ügy van! Ügy van!) Engedelmet kérek, én visszaemlékszem a régi nemzetiségi politikára. Jó lélekkel állíthatom, hogy nem volt a világnak egyetlen egy országa. (Ügy van! Ügy van!) ahol a nemzetiségekkel egészen a könnyelműségig, egészen az öngyilkosságig (Jánossy Gábor: Ez így van! A magyarság rovására!) olyan szelíden bántak volna, mint nálunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl) ; T. Ház! Amikor még Bihar vármegye egészen iát mienk volt, volt Nagyvárad mellett egy Újpalota nevű község. Mária Terézia alapította. Még most sem beszél ott senki magyarul. Lehet, hogy románul már kénytelen beszélni, (Űay van! Űpv van!) de amíg mi, magyarok voltunk ott, addig ott bizony mindenki németül beszélt. Én a nagyváradi premontrei katholikus főgimnáziumnak voltam nyolc évig a növendéke. Jöttek hozizánk tanulni a román gimnáziumokKÉPVISELÖHÁZI NArLÓ XV. ülése 1938 május 15-én, hétfőn. 419 ból. Az V. -osztályba jöttek és egy szót se tudtak magyarul. Akkor a premontrei atyák két magyar fiú közé ültettek egy-egy román fiút, s meghagyták, hogy tanítsuk őket ïnagyarul. Szeretettel, testvériesen, gyengéden bántunk velük. Ha pedig nézzük a közintézményünket, azt látjuk, hogy például a görög katholikus és a görög keleti egyháznak nagyobbszámú képviselete volt a főrendiházban, mint a protestáns egyházaknak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és közéven*.) Iskoláik, középiskoláik. voltak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) Hogy panaszkodtak? Hát Istenem, itt van előttünk a ^ nagy példa: Horvátországnak teljes autonómiája volt és az első volt, amely elszakadt. Ha még többet adtunk volna nemzetiségeinknek, akkor már évtizedekkel előbb külön tartományok vagy országok keletkeztek volna, mert ezeknek az engedményeknek nem az a hatásuk, hogy közelebb hozzák, hanem hogy távolabb viszik és eltérítik a nemzetiségeket. En nem tudom, (kinek van joga Magyarországon panaszkodni azért, hogy akár nemzetiségéért, akár felekezetéért, akár osztályért üldöznék vagy kevesebb jogban részesítenék, mint másokat? (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) Es ha valaki ezirányban panaszkodnék, büszkén és boldogan, de kötelességszerűen jelentem ki és erről a pódiumról óhajtom hangoztatni, hogy hallják meg mindenütt, különösen halijaik meg a megszállott területeken: lássák be és értsék meg, hogy ezen a trianoni Magyarországon is a legtöblb igazság, a legtöbb jog és a legtöbb emberség van. A magyar anyának nincsen mostoha gyermeke, itt mindenki édes gyermeke a hazának, csupán azt követeli a magyar anya. hogy mindenki hűséggel, szeretettel, egész lényével, (Egy hang jobbfelöl: Becsülettel!) önfeláldozással életben és halálban hű maradjon a magyar gondolathoz és a

> magyar géniuszhoz. (Elénk helyeslés és taps jobbfelöl és a középen. — Gr. Hunyady Ferenc: Kicsit kevesebb frázissal többet lehetne elérni!) Igen t. képviselő úr, hogy mi frázis és mi nem frázis, azt az adja meg, hogy van-e tartalma és gondolati magva annak, amit az

( ember mond. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) Nekem az a meggyőződésem, hogy, ha magyar egyenjogúságról, ha magyar szabadságról, ha magyar jogegyenlőségről, a jogok és kötelességek egyensúlyáról beszélek és arról, hogy hallja meg az egész világ, hogy ez a jogrendnek és igazságnak országa, és ha ezt frázisnak méltóztatik mondani, akkor büszke vagyok arra, hogy ezt a frázist a Ház színe előtt kiejtettem. (Helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl és közéven.) A frázisoknak nincsen erkölcsi tartalmuk és nincsen eszmei tartalmuk. (Gr. Hunyady Ferenc: Ez áll!) Végtenül sajnálom, ha mélyen t. képviselőtársam másirányú ízlését nem tudom kielégíteni, de én büszke vagyok arra, hogy az én ízlésem ezek között a frázisok között mozog. Ebben öregedtem meg, ezt örököltem és ameddig Isten élnem enged, ezekben a frázisokban akarok élni, mert ezek a frázisok jelentik a magyar gondolatot és a magyar igazságot. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és középen. — Gr. Hunyady Ferenc: Ez a szellem rontotta meg Nagy^Magyarországot! — Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Ha ezt, amit méltóztatik mondani, például Csehszlovákiában mondaná valaki, vagy az antant mondaná, hogy ez a szellem rontotta meg Magyarországot, nem csodálkoznám, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és közéven.) mert végre ürügyet kell keresni arra, hogy miért 59