Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Az országgyűlés képviselőházának 180. molynak. A fővárosnak olyan üzemei vannak, melyek az állami üzemek fél bevételét jelentik egy évben, pedig az államnál ott van a vasút és a posta horribilis nagy üzeme, ezek tehát el nem hanyagolható tételek, fél nap alatt komolyan le nem tárgyalhatók. A törvény szerint fél nap után a vita lezárandó és együttesen kell szavazni. Még komolytalanabb azonban a zárszámadások tárgyalása. A fővárosi törvény szerint a zárszámadásokat a fővárosi közgyűlésen május 15-ig le kell tárgyalni. Több évi tapasztalat szerint azonban ezeket mindig csak i az^ utolsó napokban veszik elő úgy a tanácsülésen, mint a közgyűlésen. Így az idén is azzal az indokolással, hogy a terminus már letelt, nincs már idő, ezeket egyszerűen együttesen fogadták el, ha pedig az ilyen hebehurgya alkotás ellen a bizottsági tag fellebbezéssel él, azt — mint méltóztatik látni — egy évig hevertetik, fel sem terjesztik és csak belügyminiszteri parancsra történik meg a fellebbezés felterjesztése. A zárszámadások — és ez a legnagyobb baj — nem mutatják a valóságos helyzetet, mert el vannak benne kendőzve nagyon komoly veszteségek. A zárszámadások nem ölelik fel a részvénytársasági eredményeket, már pedig a törvényhatósági tanács üléséről nyilvánosságra hozott jelentések szerint egyedül a Bszkrt-nál ebben az évben 10 millió pengős veszteséggel kell számolni. (Tabódy Tibor: Ez még nem is végleges!) Ezenkívül a számszéki igazgató jelentése szerint számos üzem mérlege, a tényleges helyzetet törvényellenesen szépítve publikáltatott, úgyhogy a veszteség ténylegesen több, mint amennyit ezek a szépített mérlegek magukban foglalnak. Különösen vonatkozik ez a fürdőüzemek mérlegére, amelyben régen leírásra érett tételek még mindig mint aktív követelések vannak elkönyvelve. Inkább a humor birodalmába tartozik, de jellemző az, amit pártomnak tanácstagja, Láng Lajos mondott el az egyik közgyűlési beszédében, hogy a Gellértszállóban lakott valaki 1926-ban, a szoba számlájával adós maradt, azóta már Amerikába szökött, oda költözött, de tartozása ma is még mint aktívum van a Gellért-fürdő üzemének mérlegébe beállítva. Igen jellemző a fővárosnak a Községi Takarékkal való viszonya. A Községi Takarékpénztárnál a fővárosnak és intézményeinek több mint 35 millió pengő betétje van. Ennek ellenére a főváros minden hó végén a folyó kiadások fedezésére váltó ellenében kölcsönt vesz fel a Községi Takaréktól, amely kölcsön után 6—7%-os kamatot fizet. Ahelyett, hogy az ott fekvő pénzét venné igénybe, amely után talán 3%-os kamatot sem kap, a váltók sokkal súlyosabb kamattétele mellett vesz kölcsönöket igénybe. (Homonnay Tivadar: Bár mindegyik^ bank olyan nagyszerűen teljesítené hivatását, mint a Községi Takarék!) Ha pedig ezeket .a kérdéseket szóvátessszük, akkor azt mondják, hogy a Községi Demokratapárt kellemetlenkedik. (Homonnay Tivadar: Ez az egész külön kérdés!) T. Képviselőház! Mindez csak ízelítő a fővárosi gazdálkodás étrendjéből, de ennek tudatában kérdezem, különösen kérdezem ezt a 33-as bizottság vitája után: miért nem semmisíti meg a belügyminiszter ÚT a költségvetés magas tantiémjeit? A legkirívóbb a Földalatti Vasút ügye. Tiszta jövedelme ez évben mondd és írdd: 60, azaz: hatvan pengő volt. Ezzel .szemben 13 igazgatósági tagja vau, külön-küülése 1933 május 15-én, hétfőn. 401 lön évente 2320 pengő tantiémmel. Dolguk nincs semmi, mert az egész kezelést s az egész adminisztrációt maga a Bszkárt. látja el. A Beszkárt kérdéséhez tartozik, t. Ház, az úgynevezett Hév.-ügy is. A Hév.-megváltását forszírozták. (Erdélyi Aladár: Kicsoda?) f A Kozma-párt. A múlt költségvetés vitájánál voltam bátor ez ellen szót emelni a Házban. (Erdélyi Aladár: Kik szavazták meg? — Tabódy Tibor: A kereszténypárt is megszavazta! — Homonnay Tivadar: Ebbe bukik bele a Bszkárt.! — Zaj. — Elnök csenget. — Mihálffy Vilmos: Ne hozzák zavarba egymást! — Erdélyi Aladár: Hévvel uraim, hévvel! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Szűcs István: Még nem is vettük át! — Homonnay Tivadar: Ez még nagyobb gyalázat, hogy nem vették át!) Csendet kérek, képviselő urak! Vázsonyi János: Igazoltak az események, mert kiderült, hogy a város ezzel évi egymillió pengő veszteséget vállalt magára. (Homonnay Tivadar: Több is lesz az!) Egyelőre ennyi van kimutatva, ennyit már beismertek. (Zaj.) T. Ház. Szóvá kell még tennem a fővárosi közmunkák kérdését abban a komplexumban, (Zaj. — Elnök csenget.) ahol a Tabán kérdésének rendezése s a parkváros rendezése helyett elsősorban az Erzsébet-sugarút és a hidak kérdésének végleges rendezését ajánlom a kormány figyelmébe. A kispolgári társadalom érdeke a közmunkák minél sürgősebb megindítása. Ennek érdekében még csak egy-két mondatban néhány kérést terjesztek elő. Kérem, hogy azoknak, akik folyó évi adójukat pontosan fizetik, méltóztassék lehetővé tenni, hogy hátralékukra öt évi kamatmentes amnesztia adassék. Kérem az adóbehajtásnak az Oti.-nál és transzeferálások lehető elkerülését, a közmunkák megindítását, munkát, mert azt ígérte^ a miniszterelnök úr, hogy munkanélküli segély helyett munka lesz — a kenyér, a tej és a szén kérdésének rendezését, a tej kérdésében úgy a fogyasztó, mint a termelő érdekeinek megvédése mellett a kiskereskedelem érdekeinek megvédését is. Kérem a hitelkérdés rendezését, különösen a kiskereskedelem és a kisipar számára, ahol a holettához hasonló valamire gondolok, amellyel 5 millió pengővel 25.000 kisiparosnak lehetne fejenként 200 pengő hitet nyújtani, ami végeredményben nem 25.000 exisztenciát, hanem 100.000 családot segítene meg. A hitel kérdése az, amely elsősorban rendezendő. A gazdasági élet vérkeringése állítandó vissza, de nem a Nemzeti Bank vaskalapos politikájával. Ezen a területen a Külkereskedelmi Intézet felállítását örömmel üdvözlöm. A kötött devizagazdálkodás azonban megdermeszti a kereskedelmet. Meg kell teremteni a szabadforgalmat, de szabadforgalom alatt nem értem az inflációt és nem értem a devalvációt sem, mert ez utóbbi teljesen megsemmisítené a már úgyis megsemmisítésre ítélt egész ingótőkét. Elismerem és magam is hirdetem, hogy a magyar föld az első és a gazda segítendő meg elsősorban, azonban nem lehet, hogy az eladósodott gazdatársadalom miatt az el nem adósodott gazdák, az egész ipar, kereskedelem, a lateinerek, a tisztviselőtársadalom is tönkremenjenek. Hallgattam a miniszterelnök urat a Nemzetközi Vásáron, mely vásár a magyar kereskedelem apotézisa volt és hallgattam az Omke. gyűlésén is. Amit a miniszterelnök úr az idegenforgalomról, a bürokrácia letörésé-