Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Az országgyűlés képviselőházának 180. szovjet, szemben a nyugati kultúrtársadalommal. Ha a közelünkben levő államokat nézem és Jugoszláviában a Macsek-pör tárgyalásainak tudósításait olvasom és olvastam néhány hónappal ezelőtt azt, hogy az ellenzék vezéreit internálják, és nézem Ausztriában a nemzeti hadsereg mellett az egyes párthadseregek felvonulását és egymással való verekedését, akkor csodálatos képet találok Európa egyik felében, annak másik felével szemben, ahol második évtizede él az orosz szovjet teljes egészében és ahelyett, hogy Európa másik fele összefogna és a szovjet ellen vonulna fel egységes frontban, mindegyik csak az úri di; vatnak változataival foglalkozik, különböző színű ingeket rendel meg és ezzel próbálja kiszolgálni az emberiség eszméjét. T. Képviselőház! Napról-napra méltóztatnak olvasni a távolkeleten, Oroszország mögött, a szovjet mögött, Kina és Japán között folyó háborúról, méltóztatnak olvasni keletnek égését, amely végeredményben oda vezet, hogy most már, amikor a japánok Peking kapuja előtt állanak, el fog következni az az idő, amelyet Anatole France jósolt meg, amikor azt mondotta, hogy Kina akkor lesz naggyá, ha minden kinai tudni fogja, hogy rajta kívül hány millió kinai él. Elérkezik az az idő, amikor Japán öntudatra ébreszti a sárga fajt Kinában is és az a szomorú, furcsa és tragikomikus kép áll a fehér ember előtt, hogy a fehér embernek az orosz és a sárga faj között elkövetkezendő háborúban a sárga faj győzelméért kell imádkoznia, mert a szovjettől csak így tud megszabadulni és ezzel teljességgel és tökéletességgel igazolja azt a néhány év előtt megjelent szomorú, de igen fenkölt nyelvezettel és fenkölt tudással megírt könyvet, amelynek címe: «Der Untergang des Abendlandes »volt. Ha a világban szétnézve, Magyarország helyzetére tekintünk, kétségtelen, hogy itt igen sok kritizálni valóval találkozunk, de ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy Magyarország területén, a magyar politikában a többi nemzetekkel szemben, talán a nagy ' népekkel szemben és azok mellett is, ma már pártkülönbség nélkül nem frázis a sokszor emlegetett kultúrfölény hangoztatása; nem frázis azért, mert ezeresztendős ország vagyunk, nem frázis azért, mert az egész kontinensen a legrégibb írott alkotmánnyal bíró ország vagyunk, olyan ország, amely, ha letört is úri mivoltában, letörtségében is úr maradt, azokkal szemben, akik parvenü módra kapaszkodtak fel egyes helyeken a hatalomra. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Mindezek azonban, amiket elmondottam, annak igazolására szolgálnak, hogy nem a demokrácia bukott nueg, sem a szociáldemokrácia, — amint sokan hirdetik — de különösen nem a nemzeti demokrácia azért, mert diktatúrák vannak és mert ezek a diktatúrák életképteleneknek bizonyulnak. Ellenkezőleg, a, diktatúrák életképtelenségéé éppen a demokrácia jövőjét bizonyítja. Továbbá nem a parlamentarizmus bukott meg és nem a parlamentarizmus rendszere mondott csődöt azért, mert az erőszak megakadályozza igen sok helyen szerte a világon a parlamentarizmus érvényesülését és nem Magyarország bukott el az utódállamokkal együtt, hanem megbukott a trianoni szerződés, amely légüres térben készült úgy Magyarország, mint az utódállamok részére. (Ügy van! Ügy van! a középen.) ütése 1933 május 15-én, hét fon. 39? T. Képviselőház! A mai politikai helyzet szerte a világon azt mutatja, hogy a Gironde vergődik a bolsevizmus és a horogkereszt között, az individualista gondolat őrlődik a kollektivizmus és a diktatúra között. De ez csak egyéni lehet mindenkor és nem kollektív és nem parancsol, hanem tanácskozik, ha az észnek szavára hallgat. Az egyéni társadalom és ebben a parlamentarizmus az egyetlen út, amely abból az őrültekházából — mert más szót nem találok az egész világpolitikai helyzetre — kivezetné a világot és kivezetné az emberiséget. Ha választójogunk folytán ma a magyar parlamentarizmus nem is tényleges, hanem csak látszatparlamentárizmus, akkor is feliette áll azoknak az államoknak Európában, ahol egyáltalán nincsen parlamentarizmus, csak diktatúra, mert egyrészről megvédi a nemzeti tradíciót, másrészről pedig oltalmában részesíti az egyénnek szabad gondolatjogát. Ez azonban, mint minden, abszolút relatív. Nem abszolút, hanem relatív. Relatív azért, mert — hogy egy egészen egyszerű kis hasonlattal éljek — más az és talán kellemesebb is, ha Meskó Zoltán t. képviselőtársam a horogkeresztesek vezére és Gömbös Gyula a miniszterelnök, mintha Gömbös Gyula volna a horogkeresztesek vezére és Meskó Zoltán képviselőtársam volna a miniszterelnök. (Derültség.) Ezért relatív iái megelégedés is* ha egyes szempontokból elismeréssel vagyok is az ellenzéki oldalról is. El kell ismernem ugyanis azt, hogy Európa mai helyzetében ugyanaz i» helyzet, mint Magyarorságnak helyzete volt a középkoron keresztül. A középkorban Magyarország védte meg a Nyugatot, a művelt világot a török barbarizmussal iszemben ós ma újra Magyarország a védőbástya az egyik oldalon a bolsevizmusisal, a másik oldalon a horogkereszt betörésével és barbarizmusával szemben. Ha már most külpolitikai nézőszögből és külpolitikai háttérből a belpolitikai kérdésekre akarok rátérni, ezek hátterét is meg kell rajzolnom. Méltóztassék megengedni, hogy itt is visszatérjek a magyar parlamentarizmus múltjához, hogy a hátteret tökéletessé igyekezzem tenni. 1867-től 1914-ig, a háború kitöréséig ebben a teremben s e termet megelőzőleg a régi magyar képviselőházban közjogi harcokba merült ki a magyar Képviselőház minden pártjának ereje. Közjogi harcokban merült ki, amely közjogi harcokat az úgynevezett gravaminális politika merítette ki elsősorban. Ezt a gravaminális politikát még a régi rendi országgyűlésről hozta magával az úgynevezett választott országgyűlés is. Politikusaink idebent az országban abban versenyeztek egymással, hogy ki tud minél inkább piros-fehér-zöld színben feltűnni, de ahogy átmentek a határon, amelyet akkor még Marchegg jelentett, Marcheggen túl ismét abban versenyeztek egymással, hogy ki tud inkább fekete-sárga színben tündökölni. Tökéletes önállótlanság jellemezte a magyar politikát és a gazdasági kérdéseknek tökéletes elhanyagoltsága, a 48 és 67 hangoztatása, de a hangoztatás mellett tartalmuknak ismerete nélkül és különösen a jelennek, akár 1900-nak, akár 1910-nek követelményei ismerete nélkül, a jövőre való minden gondoskodás hiányával. Ilyen helyzetben találta Magyarországot a világháború kitörése 1914-ben. A világháború Magyarországnak nem állott érdekében épp 56*