Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

388 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Az «erkölcsi süllyedés» szavakat. Turchányi Egon: Bocsánatot kérek, én ezt nem használtam, én erkölcsi sekélyeaséget mondottam és azt fenntartom. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. (Zaj balfelől.) Turchányi Egon: Méltóztatnak talán erkölcsileg valami rendkívül emelkedett s az ország szemponjából dicsérendő dolognak tartani azt, ha valaki a képviselőválasztási küzdelem megnyílása előtt 24 órával még egy ellenzéki párthoz tartozott és akkor azért ugrik át a kormánypárt soraiba, mert azt reméli, hogy a hatóság támogatásával könnyebben jut mandátumhoz?! Vájjon politikai eredménynek, politikai sikernek, erkölcsi gyarapodásnak lehet-e tekinteni azt, ha egy párt ilyen renegátokkal szaporodik? (Simon András: Megesik az mással is, hogy egy pártból átmegy a másikba!V Tisztelt képviselő úr, megmondottam a felfogásomat és ebben a logikában nem fog hibát találni. Nem kifogásolható az, ha valaki pártot változtat a meggyőződése alapján és akkor, ha nem jár érte jutalom, de igenis kifogásolható akkor, ha ez jutalmazás alapján történik. Igaz, vagy nem? (Simon András: Igaz, de nem látom a jutalmat! Hol van a jutalom!) A könnyebb mandátum a jutalom. (Dinien Üdön: Az erőszakos képviselőválasztás, ez a jutalom! — Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Turchányi Egon: Tisztelt Ház! Az új közéleti ember kialakításának nem volna útja az sem, ha bekövetkeznék a költségvetési vita után a parlament hosszú időre szóló elnapolása. Hírek szállonganak arról, hogy hosszú elnapolás fog bekövetkezni. Már e hírek ellen is fel kell szólalnom és rá kell mutatnom arra, hogy a gyűléstilalom folytán a parlament az egyedüli hely, ahol az ország panaszai hangot kaphatnak, ahol a magyar politika kontaktust tarthat a tömegekkel. Veszélyes és elkerülendő az, hogy a parlament munkásságát hosszan szüneteltessék. Mert tisztelt Ház, a parlament dolgozni hajlandó, a kormány szándékai elé ez a parlament akadályt nem gördít és ha nemzeti egységről beszélünk, akkor a nemzeti egységet nem párthovatartozandóság szerint kell felfogni, hanem a nagyhorderejű problémák bátor megoldásában való közremunkálkodás szempontjából, (Ügy van Ügy van! balfelől.) ahol a kormánypárt és az ellenzék találkozhatik a parlamentben. (Rakovszky Tibor: Ez a helyes definíció! — Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az új közéleti típus és az egészséges reformok kialakításához feltétlenül szükséges a titkos választójog behozatala. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Dinich Ödön: Ettől fáznak!) Az a nemzeti munkaterv, amelyet elhoztam magammal a választójogról — én komolyan veszem, t> képviselő úr — ötödik pontjában ezt mondja (olvassa): «Szükségesnek tartjuk a választójog reformját a titkosság elvének érvényesítése alapján, de a nagy rîemzeti érdekek legmesszebbmenő megóvásával.» (Helyeslés a jobboldalon.) A miniszterelnök úr is és a kormánypárt t. elnöke is leszögezték magukat ahhoz, hogy a parlamenti ciklus lejártáig a titkos választójog életbeléptetését tartalmazó törvényjavaslatot elő fogják terjeszteni. (Dinich Ödön: Dodonai kijelentés!) Ezzel kapcsolatban valamit fel fogok említeni. Átnéztem a magyar választójog vitáinak történetét. TTgy emlékszem, volt egy választójogi reform, amelynek megalkotását addig-addig halasztgatták a parlamenti ciklus végéig, amíg a rendeleti úton való életbe179. ülése 1933 május 12-én, pénteken. léptetés maradt mint megoldás, mert a parlamenti ciklus előbb lejárt, mintsem letárgyalhatta volna a parlament a törvényjavaslatot. (Szilágyi Lajos: 1922. februárjában!) Ne következzék he tehát a titkos választójogról szóló mostani törvényjavaslattal ugyanaz az eset, hiszen most, amikor a költségvetést tárgyaljuk, oly elkövetkező törvényjavaslatokról, amelyeket később a parlament elé terjesztenek, még egyáltalán nem hallottunk. Az idő máris elérkezett a titkos választójogi törvényjavaslat kellő letárgyalásához, annál inkább, miután országunkban az egészséges politikai életnek ez a törvény alapfeltétele, tehát nem lehet törvényjavaslat, amely ezt fontosságban és sürgősségben megelőzhetné. A másik szempont, amelyet meg kell említenem az a bizonyos korrektívum, amely benne van a nemzeti munkatervben, hogy meg kell csinálni a titkos választójogát, azonban úgy, hogy a nemzeti érdek a legmesszebbmenőén megóvassék. Ehhez én is hozzájárulok, legyen a titkos választójogi rendszer a területi beosztásban lajstromos, vagy pedig kerületek szerint egyéni, a magam részéről minden ily elgondolásnál korrektívumot látok a veszedelmekkel szemben a magyar nép józanságában. De van a nemzeti munkaterv ezen pontja alapján egy olyan korrektivum, amelyet az ellenzék részéről, legalább a magam részéről feltétlenül megkövetelnék ahhoz, hogy a titkos választójognál a nemzet érdeke érvényesüljön, nevezetesen az, hogy a hatóságoknak ne legyen módjuk a választás eredményének befolyásolására és korrigálására. (Elénk helyeslés a baloldalon. — Dinich Ödön: Ez kimaradt a nemzeti munkaprogrammból!) Mert ha a titkos választójognak egyes eseteit a gyakorlatban nézzük, hogy miképpen alakult az az országban, akkor látjuk a törvényhatósági választások titkosságát, amelyek a visszaélések tömegét mutatták fel. Hogy csak egy példát említsek fel, amely már a Házat is foglalkoztatta, itt volt a szekszárdi képviselőtestületi választás, ahol a hatóság által készített szavazócédulák, amelyeknek egy példánya a kezemben van, bemutatták, hogyan lehet korrigálni, hogyan lehet beavatkozni a titkos szavazásba is hatóságilag. (Dinich Ödön: Cinkelt szavazócédulák!) Az ilyen titkos választójogból ez az ország nem kér, hanem 'kéri a szavazó polgárok véleményét szabadon érvényesülni engedő becsületes titkos választójogot. (F. Szabó Géza: Meg fogják semmisíteni!)^ Tessék képviselő úr? _ (F. Szabó Géza: Bocsánatot kérek, én Dinich Ödön barátomnak válaszoltam!) Azt hittem, engem tisztelt meg a közbeszólásával. (Zaj.) Egy további szempont, mely az egészséges reformok behozatalánál megkívántatik az, hogyha az országban közületeknek autonómiát adunk, ott az valódi autonómia legyen. Mert ha az autonómiát ma a vidéken a községek életében nézem, akkor azt látom, hogy egy főszolgabírónak több joga van, mint a járáshoz tartozó 30—40 község lakosságának. (Dinich Ödön: Bizony!) A komikum határáig terjedő furcsaságokat produkált az autonóm élet kezelése a mi jog- és közigazgatási gyakorlatunkban az utóbbi idő alatt, amikor pl. a bíróválasztásokat, vagy a községi írnok- vagy pénztárnokválasztásokat megejtik. Igazán gömböstűre lehetne tűzni az egyes eseteket. (Dinich Ödön: Milyen tűre?) Gömböstűre! így például az én kerületem székhelyén a községi pénztárnok választását, ahol a főszolgabíró semmi áron nem jelölte azt, akit a község