Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 1 mosódott körvonalakkal szokták megrajzolni, hogy amikor egy adott politikai helyzetben gyakorlati intézkedéseket kellett tenniök, ak­kor cselekedeteik irányában 180 fokos eltoló­dásokat is megengedhettek maguknak anélkül, hogy ezért következetlenséggel vagy elvtelen­seggel lettek volna vádolhatók. Az új közéleti ember különbözik a régi politikai iskolától abban is, hogy nem szereti a negatív bölcseséget. A régi politikai iskola emberei, ha nehéz idők köszöntöttek be, soha­sem voltak hajlandók arra, hogy határozott célkitűzések kockázatát vállalják magukra. Mert úgy gondolkodtak, hogy amikor az idők vajúdnak és nem lehet teljes biztonsággal szá­mítani, akkor a kezdeményezések 99%-a való­színűleg kudarcba fullad. Megtagadtak tehát minden kezdeményezést, megtagadtak minden iniciálást, s inkább megmaradtak abban a la­puló negatív böleseségben, hogy ne történjék semmi. Az új közéleti típus meri vállalni^ a határozott, közelebbről megjelölt tennivalókért a felelősséget saját magával és a tömegekkel szemben, mert érzi, hogy kontaktusa van nemzetével és tudja, hogy amikor az igényeket programmba öltözteti, akkor nem tévedhet. Az új közéleti ember harmadik sajátsága az, amiben, ha a miniszterelnök úr új politikai stílust keres, elsősorban kell a maga tevékeny­ségét kibontania. Ez a harmadik .sajátság, hogy az új közéleti ember szavai és cseleke­detei mindig egybehangzók. Az új közéleti em­iber utálja a hipokrízist, utálja azt, hogy a nyilvánosság előtt más irányú kijelentéseket tegyen, mint amilyen cselekedetek a nyilvá­nosság ellenőrzése nélkül aztán tényleg leját­szódnak. A régi mózesi axióma az új közéleti ember vezető szempontja: ne legyen tüsződben kétféle súlykő. Ha jogot ad jobbkezével, nem veszi vissza a ballal. Az új közéleti ember nem tűri, hogy az ő politikai érdekeit visszaélésekkel se­gítsék előre. Azt is tudja, hogy ha hatalmi pozí­cióra tesz szert, hatalmi eszközei közül nyugod­tan kidobhatja azokat, amelyek erkölcstelenek, mert arzenálja csak látszólag lesz így gyengébb. A tömeg ugyanis, amely mindig becsületes, a maga ragaszkodásával és bizalmával ekkor a politikus fegyvertárának látszólagos veszteségét bőven pótolja. Az új közéleti ember ily tulajdonságokkal aztán nyugodtan odaállhat egy ország politikai fókuszába és önérzettel várhatja azt, hogy saját egyéniségének vonzóerejénél, cselekedeteinek hasznosságánál fogva nemcsak a közbizalom fo­nódik köréje, hanem ennél sokkal több: a nem­zetnek olyan ragaszkodása, amely őt elbukni nem engedi. Ez az új közéleti típus az, amely itt Magyarországon is megvalósításra vár. Ha a miniszterelnök úr komolyan veszi az új politi­kai stílust, akkor nem múlhat el egy nap, hogy valahol egy lépést az új politikai típus kialakí­tása felé meg ne tegyen. Sajnos azonban, ha az ember azt nézi, hogy mennyire halad e cél felé, vagy mennyire távo­lodik tőle, akkor inkább az utóbbit látja. Kény­telenek vagyunk ugyanis azt megfigyelni, hogy a miniszterelnök úr a pártmonopóliumot ^ok­kal szűkebben értelmezi, mint bármelyik elődje, mert még azokat az összekötő kapcsolatokat is feloldotta, amelyek ezelőtt a kormánypártot és_ a kormányt más párthoz fűzték. Nem jelent új stílust, hogy a miniszterelnök úr egyszerűen át­festette az egységespárt cégtábláját. Akkor jönne itt új stílus, ha e párt tevékenységének 79. ülése 19$$ május 12-én, pénteken. 387 módszertanába hozna újítást, vagy pedig annak belső összetételébe valami változást. Nem útja az új közéleti típus kialakításá­nak az sem, amikor a miniszterelnök úr hozzá­járul ahhoz, hogy a gyülekezési szabadságot teljesen eltiltsák. Gömbös Gyula volt az, aki miniszterelnöksége kezdetén kijelentette, hogy neki nincs szüksége statáriumra. Ha tehát nincs szüksége büntetőjogi statáriumra, miért lépte­tett akkor életbe egy politikai statáriumot, miért nem engedi az ellenvélemény megnyilvánulását ott, ahol annak az ellenvéleménynek joga van megjelenni. A legjobban nehezményezem azt, hogy ami­kor egyik képviselőtársam a vonatkozó belügy­miniszteri titkos rendeletet itt felhozta, amely­nek alapján még a beszámolókat sem engedé­lyezik a képviselőknek, akkor a belügyminisz­ter úr nem talált rá módot hetek multával sem, hogy válaszoljon. Nehezményezem azt is, hogy az ilyen rendelkezés titkos rendelkezés formá­jában kerül érvényesítésre. Tessék vállalni a nyilvánosság előtt is ezért az intézkedésért a felelősséget és titkos rendelet helyett tessék ezt a gyűlésmegszorító rendelkezést megjelentetni a Rendeleti Közlönyben. (Dinnyés Lajos: Ki­hallgatják a telefonokat! — Simon András: De szépen megírta Kornis ezt az államférfit!) Mire vonatkozólag mondotta ezt a képviselő úr? (Si­mon András: Arra a típusra és arra a tanul­mányra, melyet a képviselő úr ismertetett.) Van fejtegetéseim ellen valahol kifogása a kép­viselő úrnak? (Halljuk! Halljuk! a jobbol­dalon.) Nem egészséges útja az új stílus keresésének az sem, ha megengedi a korszerű reformokat kívánó miniszterelnök, hogy a saját pártját egyrészt a hatóság szervezze, másrészt a ható­ság olyan állapotokat teremtsen a vidéken, amit röviden úgy jellemezhetek, hogy «aki nem kormánypárti, az büntetendő». Nem is méltóz­tatnak elképzelni, hogy ez mennyire így van. A Házat nem akarjuk folyton zavarni ezekkel az országos viszonylatban kis ügyekkel, melyek azonban egyes embereknek, kisexisztenciáknak létérdekét jelentik. De szóvá kell tennünk azo­kat a 20—40—50 pengős büntetéseket, a két-há­rom napi lezárásokat egyszer már, amelyekkel jóformán lehetetlenné teszik a nemzeti és pol­gári alapon való pártszervezkedést, még olyan pártnak is, mint a független kisgazdapárt, ame­lyet felforgató célzattal józanul senki sem vá­dolhat. (Dinieh Ödön: A legfélelmetesebb ellen­ség!) Nem az új stílus egészséges keresése, ami­kor a kormány mögötti tábor olyanokkal sza­porodik, akiket más táborok politikai renegát­nak kell, hogy tartsanak. Nem egészséges dolog az és erkölcsileg sem hagyható teljesen hely­ben, hogy amikor megnyílik egy mandátum, akkor például a kisgazdapárt soraiból csábít át a kormánypárt a jelöltség vállalására egy embert. En nem azt kifogásolom ha valaki az ellenzék soraiból átmegy a kormánypártra. Nem tudom ugyan megérteni, de nem kifogá­solom, ha őt meggyőződése vezeti és nem kap érte jutámat. I)e nem méltóztatnak-e erkölcsi sekélyességet látni abban, amikor valaki a man­dátumért való harc megnyílása előtti napig vezetőhelyet tölt be egy pártszervezetben, esz­tendőkig, más lobogóval szerepel a politikai po­rondon ... Elnök: Kérem a képviselő urat, legyen szí­ves szavait megmagyarázni. Turchányi Egon: Melyiket?

Next

/
Oldalképek
Tartalom