Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 1 mosódott körvonalakkal szokták megrajzolni, hogy amikor egy adott politikai helyzetben gyakorlati intézkedéseket kellett tenniök, akkor cselekedeteik irányában 180 fokos eltolódásokat is megengedhettek maguknak anélkül, hogy ezért következetlenséggel vagy elvtelenseggel lettek volna vádolhatók. Az új közéleti ember különbözik a régi politikai iskolától abban is, hogy nem szereti a negatív bölcseséget. A régi politikai iskola emberei, ha nehéz idők köszöntöttek be, sohasem voltak hajlandók arra, hogy határozott célkitűzések kockázatát vállalják magukra. Mert úgy gondolkodtak, hogy amikor az idők vajúdnak és nem lehet teljes biztonsággal számítani, akkor a kezdeményezések 99%-a valószínűleg kudarcba fullad. Megtagadtak tehát minden kezdeményezést, megtagadtak minden iniciálást, s inkább megmaradtak abban a lapuló negatív böleseségben, hogy ne történjék semmi. Az új közéleti típus meri vállalni^ a határozott, közelebbről megjelölt tennivalókért a felelősséget saját magával és a tömegekkel szemben, mert érzi, hogy kontaktusa van nemzetével és tudja, hogy amikor az igényeket programmba öltözteti, akkor nem tévedhet. Az új közéleti ember harmadik sajátsága az, amiben, ha a miniszterelnök úr új politikai stílust keres, elsősorban kell a maga tevékenységét kibontania. Ez a harmadik .sajátság, hogy az új közéleti ember szavai és cselekedetei mindig egybehangzók. Az új közéleti emiber utálja a hipokrízist, utálja azt, hogy a nyilvánosság előtt más irányú kijelentéseket tegyen, mint amilyen cselekedetek a nyilvánosság ellenőrzése nélkül aztán tényleg lejátszódnak. A régi mózesi axióma az új közéleti ember vezető szempontja: ne legyen tüsződben kétféle súlykő. Ha jogot ad jobbkezével, nem veszi vissza a ballal. Az új közéleti ember nem tűri, hogy az ő politikai érdekeit visszaélésekkel segítsék előre. Azt is tudja, hogy ha hatalmi pozícióra tesz szert, hatalmi eszközei közül nyugodtan kidobhatja azokat, amelyek erkölcstelenek, mert arzenálja csak látszólag lesz így gyengébb. A tömeg ugyanis, amely mindig becsületes, a maga ragaszkodásával és bizalmával ekkor a politikus fegyvertárának látszólagos veszteségét bőven pótolja. Az új közéleti ember ily tulajdonságokkal aztán nyugodtan odaállhat egy ország politikai fókuszába és önérzettel várhatja azt, hogy saját egyéniségének vonzóerejénél, cselekedeteinek hasznosságánál fogva nemcsak a közbizalom fonódik köréje, hanem ennél sokkal több: a nemzetnek olyan ragaszkodása, amely őt elbukni nem engedi. Ez az új közéleti típus az, amely itt Magyarországon is megvalósításra vár. Ha a miniszterelnök úr komolyan veszi az új politikai stílust, akkor nem múlhat el egy nap, hogy valahol egy lépést az új politikai típus kialakítása felé meg ne tegyen. Sajnos azonban, ha az ember azt nézi, hogy mennyire halad e cél felé, vagy mennyire távolodik tőle, akkor inkább az utóbbit látja. Kénytelenek vagyunk ugyanis azt megfigyelni, hogy a miniszterelnök úr a pártmonopóliumot ^okkal szűkebben értelmezi, mint bármelyik elődje, mert még azokat az összekötő kapcsolatokat is feloldotta, amelyek ezelőtt a kormánypártot és_ a kormányt más párthoz fűzték. Nem jelent új stílust, hogy a miniszterelnök úr egyszerűen átfestette az egységespárt cégtábláját. Akkor jönne itt új stílus, ha e párt tevékenységének 79. ülése 19$$ május 12-én, pénteken. 387 módszertanába hozna újítást, vagy pedig annak belső összetételébe valami változást. Nem útja az új közéleti típus kialakításának az sem, amikor a miniszterelnök úr hozzájárul ahhoz, hogy a gyülekezési szabadságot teljesen eltiltsák. Gömbös Gyula volt az, aki miniszterelnöksége kezdetén kijelentette, hogy neki nincs szüksége statáriumra. Ha tehát nincs szüksége büntetőjogi statáriumra, miért léptetett akkor életbe egy politikai statáriumot, miért nem engedi az ellenvélemény megnyilvánulását ott, ahol annak az ellenvéleménynek joga van megjelenni. A legjobban nehezményezem azt, hogy amikor egyik képviselőtársam a vonatkozó belügyminiszteri titkos rendeletet itt felhozta, amelynek alapján még a beszámolókat sem engedélyezik a képviselőknek, akkor a belügyminiszter úr nem talált rá módot hetek multával sem, hogy válaszoljon. Nehezményezem azt is, hogy az ilyen rendelkezés titkos rendelkezés formájában kerül érvényesítésre. Tessék vállalni a nyilvánosság előtt is ezért az intézkedésért a felelősséget és titkos rendelet helyett tessék ezt a gyűlésmegszorító rendelkezést megjelentetni a Rendeleti Közlönyben. (Dinnyés Lajos: Kihallgatják a telefonokat! — Simon András: De szépen megírta Kornis ezt az államférfit!) Mire vonatkozólag mondotta ezt a képviselő úr? (Simon András: Arra a típusra és arra a tanulmányra, melyet a képviselő úr ismertetett.) Van fejtegetéseim ellen valahol kifogása a képviselő úrnak? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nem egészséges útja az új stílus keresésének az sem, ha megengedi a korszerű reformokat kívánó miniszterelnök, hogy a saját pártját egyrészt a hatóság szervezze, másrészt a hatóság olyan állapotokat teremtsen a vidéken, amit röviden úgy jellemezhetek, hogy «aki nem kormánypárti, az büntetendő». Nem is méltóztatnak elképzelni, hogy ez mennyire így van. A Házat nem akarjuk folyton zavarni ezekkel az országos viszonylatban kis ügyekkel, melyek azonban egyes embereknek, kisexisztenciáknak létérdekét jelentik. De szóvá kell tennünk azokat a 20—40—50 pengős büntetéseket, a két-három napi lezárásokat egyszer már, amelyekkel jóformán lehetetlenné teszik a nemzeti és polgári alapon való pártszervezkedést, még olyan pártnak is, mint a független kisgazdapárt, amelyet felforgató célzattal józanul senki sem vádolhat. (Dinieh Ödön: A legfélelmetesebb ellenség!) Nem az új stílus egészséges keresése, amikor a kormány mögötti tábor olyanokkal szaporodik, akiket más táborok politikai renegátnak kell, hogy tartsanak. Nem egészséges dolog az és erkölcsileg sem hagyható teljesen helyben, hogy amikor megnyílik egy mandátum, akkor például a kisgazdapárt soraiból csábít át a kormánypárt a jelöltség vállalására egy embert. En nem azt kifogásolom ha valaki az ellenzék soraiból átmegy a kormánypártra. Nem tudom ugyan megérteni, de nem kifogásolom, ha őt meggyőződése vezeti és nem kap érte jutámat. I)e nem méltóztatnak-e erkölcsi sekélyességet látni abban, amikor valaki a mandátumért való harc megnyílása előtti napig vezetőhelyet tölt be egy pártszervezetben, esztendőkig, más lobogóval szerepel a politikai porondon ... Elnök: Kérem a képviselő urat, legyen szíves szavait megmagyarázni. Turchányi Egon: Melyiket?