Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

32 Az országgyűlés képviselőházának Talán beszélne a kórházi főorvosokról!) En a magam részéről vállalok mindent, még a személyes inzultust is, annál is inkább, mert igazságtalan. (Peyer Károly: Arról is beszéljen, hogy az utat csak a villájához vezették (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Wolff Károly: Nem engedem magam mellékvágányra terelni, mert ezzel az irányzattal szolgálom a magyar jövendőt és, ha a miniszterelnök úr keresztény, nemzeti irányzatot követ, (Zaj a szélsőbaloldalon.) akkor arra kérem, hogy a lelke mélyében szunnyadó régi ideálokat sohase ejtse el, azokat tartsa szem előtt, mert azok megvalósítása teremt majd nemzeti öncélúságot és egészséges nemzeti közvéleményt. (Hódossy Gedeon: Úgy van!) A társadalom várva-várja ennek gyakorlati megvalósítását. Mi 12 esztendeje szónokolunk a keresztény irányzat érdekében, de a keresztény fővároson kívül a gyakorlati megvalósítás úgyszólván semmi. Hogy a tömegek türelmetlenek, üiogy^ fiataljaink a legradikálisabb áramlatok felé hajlanak, ez ennek természetes folyománya. Nekünk azonban biztosítanunk kell a nemzet jövendőjét s ennek a fiatalságnak itt van a helye a mi táborunkban. A nemzeti alapon álló összes tényezőket felhívom (Buchinger Manó: Maga nem áll nemzeti alapon! — Zaj.) bármilyen fajhoz és felekezethez tartoznak is, ne hallgassanak arra a szellemre, amely ezt a belbékét megteremteni nem akarja. Mert mit ostoroztam én a minap is? Ostoroztam azt az erkölcsi irányzatot, amely az irodalomban, a színházban egyaránt érvényesül. (Hódossy Gedeon: A képzőművészetben!) Nem szoktam ugyan elmenni, de ha véletlenül elmegyek oda, szinte pirulok azon a szellemen, amely ott fogad, amely idegen, amellyel nem vállalok közösséget. Tessék az irodalmi irányt nézni, tessék a sajtó bizonyos részének irányát nézni, hogyan akar egymással szembe állítani, mindig össze akarja veszíteni a katolikust a protestánssal, a magyart a magyarral. A legnagyobb álhírekkel, pletykákkal izgatja a magyar közvéleményt. E mellett lehet-e egységes nemzeti közvéleményt, magyar nemzeti szellemet és irányt teremteni? Ha ez az érvényesülés útja, nem bánom, udvaroljunk ennek a szellemnek, de nem ez az érvényesülés útja. En nem udvarolok, mert a hivatásos politikusnak az a feladata, hogy pusztuljon el, ha kell, de elveit ne adja fel. (Taps a balközépen.) Nagyon különösnek tartom, hogy a magyar parlamentben, ahol én a nemzeti öncélúságról beszélek, még akad valaki, aki ezt nem helyesli, amint hogy helytelenítettem, hogy azonosították magukat ezen szellem ostorozásánál a zsidóság érdekeivel, holott nem a zsidóságról beszéltem, nem a vallásról beszéltem, hanem arról a szellemről, amely itt gúnyolódik, mindent leránt, tekintélyt, nemzeti hagyományt, vallást, Krisztus Urunkat, mindent leránt, szellemével meg akarja mérgezni a magyar nép lelkét, ahelyett, hogy azt mondaná: ezt a nemzetet, amely nekem kenyeret ad, én is szolgálni kívánom, elismerem annak a 96 százaléknyi keresztény magyarságnak jogos igényeit a szellem kialakításánál és ezen az alapon hozzá akarok járulni ahhoz, hogy ez a szellem kialakuljon, hogy a magyar állam megerősödjék. De ne fúrják állandóan, ne akarják összeveszíteni, ne akarják lebecsmérelni, ne akarják szétválasztani. Képviseljék az egészséges közszellemet és nekem nem lesz észrevételem. 173. ülése 1933 május 3-án, szerdán. Nem mondottamé a múltkor egy képviselőtársamnak, aki mellettem ült, hogy még a bevándorlás kérdéséről is leülnék tárgyalni a nieanzethű zsidósággal ; állapodjunk meg, hogy egy embert sem eresztünk he határainkon, mert ennek a más országból kiseprűzött társaságnak ide bejövetelére nincs szükségünk az álhumanizmus vagy álszolidaritás ürügye alatt. (Ügy wan! Ügy van! a középen.) Tessék megnézni, hogyan kezelik ezt a kérdést. Nem tudunk gyermekeinknek kenyeret adni és ezzel szemben hallom, hogy autón és mindenféle úton csapatosan jönnek be ós elbújnak az álszolidaritás jegyében. En azt mondom: aki itt él és a nemzeti gondolattal átitatva kívánja szolgálni hazáját, annak érdeke, hogy velünk összefogjon, annak érdeke, hogy ő is üldözze ezt a szellemet, amely szellem nem engedi, hogy belbéke legyen, amely szellem közénk áll, amely szellem a sajtóban nem az egészséges nemzeti irányt, hanem az állandó destrukciót szolgálja. Tessék csak meghallgatni holnap a kritikát. Amikor a kommunista-táborról van szó valamelyik külső országban, a legnagyobb szeretet jegyében kezelik a kommunistákat. (Zaj balfelől. — Rassay Károly: Ugyan! Ugyan! — Fábián Béla: Hol?) Idézik az angol lapot, amely a legnagyobb szeretet hangján ír. (Fábián Béla: Melyik angol kommunista lap? — Zaj a baloldalon.) Majd megmutatom a lapot a képviselő úrnak. En arról beszélek, hogy ha valaki feláll a Házban és azt mondja: a mélyen tisztelt miniszterelnök úr közszellemet, nemzeti öncélúságot hirdet; ne legyen tehát társadalmi osztály, ne legyen faj vagy felekezet, minden ellenségeskedés nélkül teremtsük meg ezt az összhangot, ne legyen ez vakmerő vállalkozás és ha valaki keresztény nemzeti politikát mer hirdetni, ez ne legyen nagy újítás. A francia miniszterelnök szabadon mondhatja ezt még a legradikálisabb áramlatok idején is; nálunk örömmel kell üdvözölni, hogy egy miniszterelnökben van merészség ezt kimondani, mert a nemzetközi erőket is mozgósítják ilyen körülmények között. Az a nemzetközi tőke, amely ma tanácstalanul áll országról-országra, nem is fog boldogulni mindaddig, amíg nem engedi szabadon érvényesülni a nemzet belső természetadta jogát, hogy igenis, elsősorban kereszténynek és magyarnak kell lennie ennek az^ országnak és mindenki más vesse magát alá ennek a közvéleménynek, akkor velünk együtt dolgozhat a nemzet közös érdekeiért. Ez a kérdés^ szoros kapcsolatban van a társadalom kérdésével is. Igenis én is akarom a

r társadalmi munkát. Egy évtizeden keresztül láttam, hogy erős irányzatú nemzeti társadalom hiánya milyen rendkívül nehéz a kormányra nézve, mert a mindenkori kormány nem volna olyan fontos^ tényező, ha meg tudnók teremteni az egységes nemzeti társadalmat. De ezt a nemzeti társadalmat nem diktatórikus alapon tudom megteremteni, hanem meg tudom teremteni a nemzeti erők jegyében dolgozó tényezők összefogásával. Újból hivatkozom a nemzeti pszihére, amely nemzeti psaihé nem fogja kopirozni a külföldi példákat, nem fogja kopirozni a fascizmust isem, nem fogja kopirozni a hitler izmust sem, mert túlságosan nagy az individuum szabadság utáni vágya, talán kelleténél nagyobb a míagyar pszihében, nem tudja magát alárendelni, nem ismeri a fegyelmet, nagyon könnyen lelkesedik, de nagyon könnyen le is * lankad. De mi ezt a pszichét akarjuk szolgálni,