Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-173
Áz országgyűlés képviselőházának i eat szeretjük, ezt imádjuk, mert ez a nil fajunk és vérünk. Az asszimilálást hogyan akarják perszilflálni, mikor azt írják rólam, hogy uborkafára kapaszkodom, osztrák vagyok! Hét évszázad óta él a famíliám az országban! Milyen alapon mondja tehát nekem az ellenséges sajtó, hogy én osztrák 'Származású jöttment vagyok? Hét évszázad óta szolgálom ezt a hazát, hiszen őseim egész századot állítottak fel a Rákóczi-harcokban. En büszkén vallom azt, hogy sohasem éreztem németnek magamat, hanem én mindig e nemzet fiának éreztem magam s amikor én ennek a nemzetnek érdekét akarom szolgálni, visszautasítom azt, hogy rágalmazva jött-mentnek, osztrák udvari hivatalnoknak minősítsenek. Ez RZ tl-íclj 6Z Í.1 jutalma annak, ha valaki az ideált szolgálni meri: ez a vesszőfutás, ez a Golgotha az ára annak, ha valaki az elveinél kitart. {Élénk helyeslés és taps a balközépen és jobboldalon.) Százszor kényszerítsenek Golgotha- futásra, ezt a nemzetet nem fogja tudni más kivezetni a bajból, csak olyanok, akik a lelkükben ideált őriznek és annak az ideálnak r megvalósítását tartják szem előtt, legyen r bár annak ára megkorbáosoltatás, meggyalázás, vagy elpusztítás. Fanatizmus van az állammai szemben? Mi is fanatizoníuist állítunk az állam érdekében. A fanatizmust akarják megdönteni'? Ez ellen a fanatizmus ellen hiába harcolnak, botokkal, fegyverekkel és egyéb represszáliákkal, mert odaállítjuk a magunk fanatizmusát, a magunk hitét és azt mondjuk, hogy csak keresztény nemzeti alapon tudjuk ezt az országot kivezetni ebből a bajból és ehhez az alaphoz úgy magam, minit pártom utolsó emberig hü marad. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) T. Ház! Az államnak szüksége van a költségvetésre. Ha külön is állunk, ezt a munkát akarjuk szolgálni. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a balközépen és jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Petrovich György jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: Tisztelt Képviselőház! A költségvetés számszerű adataival nem kívánok foglakozni annál az egyszerű oknál fogva, mert az egész költségvetést keretnek tekintem és senki sem fogja tudni azért a felelősséget vállalni, hogy a gazdasági viszonyok hatása alatt ez a költségvetés milyen változáson megy keresztül. Különben is meglesz a lehetőség arra, hogy az egyes; tárcáknál rámutassak arra, hogy annak ellenére, hogy ilyen szomorú gazdasági viszonyok vannak, mégis sokkal többet lehetne tenni és sokkal többet lehetne megtakarítani, mint amennyit a (mostani költségvetésben megtakarítanak. A magyar gazdasági helyzet különösen szomorú s majdnem azt lehetne mondani, vigasztalan, mert mint mezőgazdasági ország, elsősorban is kivitelre vagyunk utalva és nem követhetjük azt a politikát, amelyet egyes európai, sőt már azt lehet mondani, túlnyomó részben az európai és az amerikai államok is követnek, (hogy az önellátás álláspontjára helyezkednek Is maguk igyekeznek kitermelni mindazt, amire szükségük van. Ugyanakkor minden ország arra törekszik, hogy exportáljon s azok az országok járnak ebben a legrosszabbul, amelyek mezőgazdasági termékeket kénytelenek exportálni, mert ebben a termékben olyan nagy feleslegek vannak a nyersanyagok mellett, hogy ezeknek exportálásából sem jut olyan összeg az 3. ülése 1933 május 3-an, szerdán. ââ exportáló államoknak, amely összeg lehetővé tenné a szükséges iparcikkek beszerzését. Egy szinte operettszerű dologgal kell itt találkoznunk. Ugyanazok az államok, amelyek a háború utáni időben mesterségesen feltornászták a saját pénzük értékét és mesterségesen hajtották fel annak vásárlóerejét, ma arra törekszenek, hogy pénzük értékét lerontsák és ennek a pénzértéknek a rontásával javítsák meg saját gazdasági helyzetüket. Nagyon nehéz volna innen elbírálni azt, hogy a font, de főképpen moist a dollár árfolyamának redukálása mögött miféle pénzügyi müveletek vannak, hogy nem egy nagystílű tőzsdemamőver-e ez, amely azt célozza, hogy a külföldön lévő értékeket olcsón visszaszerezze és azután a dollár értékét ismét felhajtsa. Ez természetesen kevésbé hat ki ránk. A problémák nagyrészét itthon kell elintéznünk ós itthon éppen ezeknek a külföldi problémáknak hatása alatt is különböző nézetek alakultak ki. Az egyik irányzat az inflációban keresi a maga boldogulását és ott véli azt megtalálni; a niásik irányzat a deflációban, a pénz stabilitásában. Az infláció hívei azt remélik, hogy az infláció révén sikerül a nyersanyagoknak és főképpen a mezőgazdasági terményeknek árát felhajtani, sikerül olyan többletet elérni, amellyel az árak az iparcikkek árával arányba kerülnek. Én magát ezt az elgondolást is hibásnak tartom azért, mert a gazdasági életben eléggé láttuk már azt, hogy hiába igyekszik valamely állam akár pénzügyi, akár gazdasági rendszabályokkal a maga terményeit megvédeni és azok árait magasan tartani, ha csak egész különleges beviteli, vagy kiviteli korlátozásokat nem léptet életbe, az ár kialakul és hiába minden korlátozás. Ha Magyarországon inflációs politikát léptetne a kormány életbe, nem hiszem, hogy valaki arra gondolna, hogy itt akár egyes területeken, akár más módon lehetne megvédeni a termelési ágakat. Az egész infláció egyformán hat ki az országra. Ennek pedig az a természetes hatása, hogy az árak úgy alakulnak, hogy ha a pengő értéke esik, akkor ugyanolyan arányban emelkedik az egyéb termények ára. Nem az dönti el a kérdést és nem az oldja meg a gazdasági problémát, hogy mi a pénz vásárló értéke, hanem az, hogy mennyi az a pénz, amelyből meg lehet élni és mennyi pénz szükséges ahhoz, hogy abból a szükségleteket fedezni^ lehessen. Ha azt a tervet valósítaná meg a kormány, amelyet éppen az előbb a független kisgazdapárt részéről Eckhardt Tibor képviselő úr említett, én ezt végzetes hibának tartanám, (Denz Ákos: Ügy van!) amely nem segít a mezőgazdaságon, amely nem oldja meg a kérdést, és amely nem fog semmiféle könnyítést hozni a mezőgazdaság részére. Mit remél ettől a mezőgazdaság? Talán azt, hogy adóssága kevesebb lesz? Mely adósságok? Azok az adósságok, amelyek dollárban, fontban, vagy svájci frankban vannak fixírozva kötvényekben? Vagy azt várja, hogy az iparcikkek árai ettől olcsóbbak lesznek? Hiszen a kartell-kapitalizmus abban a percben egy távirattal, egy körlevéllel nyomban annyi felárt számít, mint amennyi felárral a pénz értéke csökkent. Ezzel tehát semmit sem fog elérni. Egyebet el lehet azonban ezzel érni, amivel a mezőgazdaságot még súlyosabb helyzetbe hozhatják, mint amilyeniben ma van, tudniillik azt, hogy e pénzredukció következtében a fix keresetű munkások és alkalmazottak jövedelme még kisebb lesz. (Fábián Béla: Ez úgy van!) Ezeknek jövedelem-