Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

382 Az országgyűlés képviselőházának szaszorítva, valósággal kényszerítették Ma­gyarországot is az iparfejlesztésre. Két piac van, amely Magyarország előtt teljesen nyitva van és amelyhez nemcsak gaz­dasági érdek fűzi ezt az országot, (hanem poli­tikai barátság is. Ez a két piac az osztrák és az olasz piac. Az osztrák piac tekintetében bíztató jelenség, hogy az osztrák kereskedelmi szerződés óta a magyar és az osztrák külfor­galmat emelni lehetett és e tekintetben a kor­mánynak nagyon helyes tendenciája az, hogy nem az exportot iparkodott csökkenteni, hanem ellenkezőleg az export növelésével mindkét or­szágban az exportot és az importot is iparko­dik növelni. A magam részéről nem látok ab­ban semmi helytelent, amikor, mint most, a legutóbbi egyezménynél, a kormány iparko­dott a külforgalmi egyensúlyt úgy helyreállí­tani, hogy az osztrák import erősödik, mert természetszerűen ezáltal az Ausztriába menő magyar export is erősödhetik. A másik körülmény, amely újság, a kö­vetkező. Sokat panaszkodtunk az utóbbi idő­ben az olaszországi kivitel összezsugorodása miatt. Ebben része volt az olasz vásárlóerő csökkenésének is, de örömmel látom azt, hogy a legutóbbi hetekben Olaszország felé 'megerő­södött a kivitelünk. Meglepetéssel látom a multheti állatexportnál, hízott ökröt, vágó­marhát vittünk ki. Ez azért jelentős körül­mény, -mert másfél év óta 300, legfeljebb 400 darab körül mozgott a heti kivitelünk és csak a régi jó időkben történt meg, hogy Olaszor­szág felé 2000 darab marhát vittünk ki. Ismét­lem tehát, a múlt héten megtörtént újból, hogy 2000 darab marha ment 'ki Olaszországba. Azt hiszem, mindenki igazat ad nekem a Házban, ha azt mondom hogy a gazdasági po­litika még nem jelent barátságos politikát, il­letőleg megfordítva, a politikai barátság még nem jelenti a gazdaságpolitikai barátságot. Akkor, amikor Románia mezőgazdasági körei valósággal lázadoznak, hogy a Dunán felfelé viszik a csehek Pozsonyba az orosz búzát, ami­kor nekik is van eladó búzájuk, azt hiszem, méltóztatnak látni, hogy még egy olyan poli­tikai egységben is, aminő újabban a kisen­tente, megtörténik az, hogy az egyik állam a másik rovására bántó gazdasági politikát folytat. Voltaképpen ebben a helyzetben voltunk mi is sokáig és vagyunk ma is Németországgal szemben. Nem tartom helyesnek azt, hogy eb­ben a Házban bármely oldalról, bármely irányban, bármely ország belpolitikájába be­avatkozzunk. (Helyeslés a jobboldalon.) En nem követem el azt a hibát, hogy Németország bel­politikai változását akár kritizáljam, akár arról dicshimnuszt zengjek. (Simon András: Nagyon helyes!) Ez teljesen a németség dolga. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közé­pen.) A mi részünkről a magyar belpolitiká­nak és a barátsági politikának csak egy kon­zekvenciája van, az, hogy mint minden civili­zált nemzetnek és népnek, a németségnek, Né­metország polgárságának is azt kívánjuk, hogy mielőbb elérhesse azt a boldogulást, amelyre törekszik, mielőbb elérhesse azt a célt, amely célnak a követésében most ilyen mozzanatok állottak elő. Megértjük azt, ha Németország kétségbeesett helyzetében kísérletezek s olyan kezdeményezéseknek veti magát alá, amelyek­ben a maga boldogulását látja. Sőt továbbme­gyek. Elismerem én is azt, hogy a német re­zsimnek érdeme az, hogy a kommunizmust Európa közepén nem engedte úrrá lenni. 1 79. ülése 1933 május 12-én, pénteken. Ez az, ami kihatással lehetett volna reánk is, ez az, amiben mi mindenesetre előnyös vál­tozást látunk Németországban, de én tovább nem megyek, a többi azután teljesen Németor­szág dolga (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), a német nemzet belügye. Ezért azt hiszem, hogy akkor vagyunk a leglojálisabbak, ha Németor­szág belügyeibe nem avatkozunk bele (Ügy '.van! Ügy van! a jobboldalon.), hanem kívánjuk a német nemzet boldogulását. Es nem tartom he­lyesnek különösen azt, ha olyan oldalakról kritizálják bántóan durva szavakkal Német­országban a rezsimváltozást, amely oldalakról nem találtak hasonló éles kifejezéseket akkor, amikor Oroszországban a rezsimváltozás volt (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), és amikor Oroszországban neuiesak az oroisz nép politikai és gazdasági szabadságát szüntették meg, ha­nem az egész emberiséget felháborító véres zsarnokság lett ott úrrá. T. Ház. A vita folyamán a gazdaságpoli­tika irányítása körül két szélső nézet hangzott el. Az egyik oldalon a tervgazdálkodást vetet­ték fel, s azt hiszem, Eckhardt Tibor t. kép­viselőtársam is hangsúlyozta, hogy a terv­gazdálkodásra előbb-utóbb Magyarországnak is be kell rendezkednie. A ^másik végletben pedig Éber Antal t. képviselő úr a gazdasági liberalizmus teljességét sírta vissza. A „terv­gazdálkodás voltaképpen orosz eredetű do­log és a tervgazdálkodás túlmegy nézetem sze­rint azon, amit a szervezés jelent. A helyes irány a középúton van itt, tekintettel arra, hogy az egész világon minden országban a ter­melésnek és különösen a külforgalomnak bi­zonyos szabályozása, szervezése van folya­matban. Ilyen körülmények között nem lehe­tünk mi sem sziget és nekünk sem szabad el­tekintenünk a termelés és forgalom szervezé­sétől. Az állami beavatkozást helyénvalónak tartom ilyen körülmények között, általában a modern gazdasági életben, a modern állam­életben, mert ha a modern állam bevette sáncai közé mindenütt a lakosság legszélesebb réte­geit, az általános választójog révén a leg­kisebb embereket is az alkotmány sáncaiba vette, lehetetlen eltekinteni attól, hogy az ál­lam a gazdasági életbe be ne avatkozzék a gyöngébbek érdekében. Számolniok kell a gaz­daságilag liberális felfogású politikusoknak azzal, hogy a gazdasági liberalizmus a múlté (Ügy van! Ügy van! \a jobboldalon.) és ne vár­ják azt, hogy az állam désintéressenient-t je­lentsen be a gazdasági élet tünetéivel szem­ben, különösen, amelyek a kisebb exisztenciá­kat érintik. Már a jövőben számolni kell azzal, hogy az többé vissza nem jön. Ellenben szociá­lis gazdaságpolitikát kíván a modern állam­fejlődés a kormányoktól, s a magyar kormány is ebben az irányban halad, amikor a kisebb exisztenciák érdekében, de az általános nemzeti termelés érdekében is beleavatkozik a gazda­sági életbe. T. Ház! Ez néni jelent etatizmust, mert az etatizmusnak, az államszocializmusnak én len­nék a legnagyobb ellensége. Azt hiszem, hogy az állami szocializmus körülbelül ma már a tervgazdálkodás terén mozog, amely kiöli a kez­deményező erőt és kedvet a magángazdasági életből s a magángazdaság tényezőiből. Ez az etatizmus az, amely a gazdasági válságot egy­általán nem oldja meg. Ezzel szemben az állami beavatkozással nagyon jól összefér, amit aztán megint Eckhardt t- képviselőtársam említett s amiben teljesen egyetértek vele, a szolidaritás, a kooperácó — másképpen a szövetkezés. Mél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom