Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

376 Àz országgyűlés képviselőházának nak, méltóztassék megengedni, hogy ezekből idézzek. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Legelső sorban is igen érdekes a községek­ben és a törvényhatósági városokban a pótadó kérdése. A pótadó az egyes városokban nagy eltéréseket mutat. A legkisebb Sopronban; 48%, Debrecenben felmegy 57, Győrött 60, Sze­geden 70, Miskolcon 74, Kecskeméten 84, Hód­mezővásárhelyen 143%-ra. (Dinnyés Lajos: Ezt többször mondtam!) Majd mindjárt visszatérek arra— mert meg van magyarázva, — hogy mi­ből állt ez elő. (Dinnyés Lajos: A Speyer-köl­csönből!) A községekre nézve megmondja a jelentés, hogy azokban a pótadó 75, 100 és 275% között váltakozik. így néz ki tehát a ma­gyar önkormányzat a pótadókkal kapcsolatban. (Rassay Károly: Viszont nem is folyik be!) Es ez amellett még csak papíros. Mit mond tovább a jelentés? Azt mondja (olvassa): «Egyes törvényhatósági joggal fel­ruházott városok kedvezőtlen pénzügyi helyze­tének előidézéséhez mindenesetre hozzájárult .az is, hogy az elmúlt években az állami igaz­gatás egyes terein lábrakapott alkotási vágy átragadt a városok vezetőire». (Rassay Ká­roly: Ezt mondja a hatos bizottság!) Ezt mondja a hatos bizottság, amelynek .elnöke Teleszky János és amelynek tagjai között he­lyet foglal gróf Esterházy Móric képvi­selő társunk is. (Rassay Károly: Az ő neve is alá van írval) Igen, az ő neve is alá van írva. Azt mondja tovább a je­lentés, hogy (olvassa): «Akormányzat nem egy esetben túlságosan kihasználta az egyes vá­rosok közti versengést olymódon, hogy állami intézményeknek valamely városban való léte­sítése érdekében oly anyagi hozzájárulásokat kívánt a városoktól, amelyek aligha vannak arányban azzal az előnnyel, amely az illető állami intézményből a városra hárul». (Rassay Károly: Lásd Szeged!) «Nem mulaszthatja el a hatos bizottság, hogy rá ne mutasson arra, hogy az utóbbi időben a községi háztartások tanügyi, iskolánkívüli, népoktatási és testne­velési célok érdekében jelentékenyebb mérték­ben meg lettek terhelve. Az állami háztartás egyensúlyának biztosítására irányuló, véglete­kig menő erőfeszítése a kormányzatnak hajó­törést szenvedhet a községi, vagy többi önkor­mányzati testületek — ideértve az^ egyházközsé­geket is — révén belkövetkezhető túladóztatás folytán», (Jánossy Gábor: Ez így van!) «s egy­általában» — mondja a jelentés — «szakítani kell azzal az irányzattal, amely az állami költségvetés helyzetén bizonyos kiadásoknak az önkormányzati testületekre való áthárítá­sával akar segíteni». (Jánossy Gábor: Ugyan­abból a zsebből! — Rassay Károly: Tíz év óta "így van!) Megállapítja a jelentés a végén, mint egy rezümét, hogy az önkormányzatoknak legna­gyobb baja az eladósodottság, (Ügy van! Ügy van! half elől.) legnagyobb baja az, hogy rövid­lejáratú kölcsöneik vannak, (Rassay Károly: A tisztviselői fizetések!) a rövidlejáratú kölcsö­nökből beruházásokat csinálnak, {Ügy van! r Ügy van! balfelöl.) úgyhogy az állanü háztartásnak minden erőfeszítését ezek a mellékösvényen és mellékvágányon élő költségvetések felboríthat­ják. Megállapítja a végén ez a jelentés, hogy (olvassa): «Az előadottakból kitunőleg az ön­kormányzati testületek háztartásának legége­tőbb kérdése az eladósodottság, úgyhogy a szé­kesfőváros kivételével az önkormányzati testü­letek háztartási helyzetének javítása a közigaz­gatásnak az egész vonalon való egyszerűsítésén 179. ülése Í9BS május lÊ-ên, pénteken. kívül csak az adósságteher csökkentése s ezzel kapcsolatiban a vagyonigazgatás racionalizá­lása révén várható.» (Jánossy Gábor: Papíron így van, de a valóságban ... — Rassay Ká­roly: Mit csináltak 13 évig?) Most méltóztassanak megengedni, hogy né­hány pillanatig ezeknél a tételeknél időzzem. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Tényleg van itt egy bizonyos eltolódás, amennyiben sok állami feladatot végez az önkormányzat, azért az ön­kormányzatot nem is tudom felelősségre vonni. Az önkormányzatot elárasztják a rendeletek lé­giójával. Azok a községi jegyzők nem tudnak lélekzethez jutni, azokat mindenféle adóügyi, mindenféle honvédelemügyi, mindenféle (Ras­say Károly: Testnevelésügyi!) testnevelésügyi eljárásokkal, a bürokráciának virágjaival árasztják el, úgyhogy ők valósággal képtelenek ezeknek a feladatoknak a teljesítésére- Azon­kívül magának a feladatoknak, a hatáskörök­nek kijelölésében és megállapításában is egé­szen ötletszerűségek uralkodnak. (Jánossy Gá­bor: Zűrzavar!) Hiszen Jánossy Gábor t. bará­tom mint megyei ember nagyon jól tudja, én mint városi ember tudom, hogy például Buda­pest, anélkül, hogy kötelezve volna rá, mennyi minden terhet visel a maga erejéből. Törvényes kötelezettség nélkül fenntart Budapest iskolá­kat. Megnéztem az 1933. évi költségvetést, ebből kitunőleg a következő olyan iskolákat tartja fenn Budapest, amelynek fenntartására törvény nem kötelezi: két reáliskolát, egy leányközép­iskolát, pedagógiai szemináriumot, kertészeti és gazdasági iskolákat, gyógypedagógiai nevelő­intézeteket. Költsége ezekre 2,937.000, vagyis kö­zel 3 millió pengő. Iskolai gyermekvédelem cí­mén, iskolaorvosi, iskolanővéri kiadások, nap­közi otthon, gyógytorna oktatás címén 1,821.000 pengő a főváros kiadása, tehát ezen a címen összesen 5 millió pengőt ad ki. (Rassay Károly: Nahát!) A közegészségügy terén a székesfőváros tartja fenn a közkórházakat, pedig a közkórhá­zak fenntartására törvény nem kötelezi a szé­kesfővárost. Fenntartja ezeket a közkórházakat a főváros saját emberségéből, becsületességé­ből és humanitásból. (Rassay Károly: Mennyi vidéki ember van elhelyezve ezekben!) Nem akarom a mélyen t. Képviselőházat ezekkel a tételekkel untatni, (Halljuk Halljuk! balfelől.) de a főváros és a minisztérium kö­zött éveken keresztül^ háború folyt a kórházi költségek megállapítása iránt és volt egy dif­ferencia. A városnak egy beteg ellátása 6 pengő 20 fillérbe került, a népjóléti miniszté­• rium csak 5 pengőt engedett meg, most évek során 20 millió pengőre gyűlt fel ez a különbö­zet. Ezt egy város nem képes fedezni, a maga háztartásából lehetetlen ilyen kiadásokat tel­jesítenie. De ha megnézem a költségvetést tovább, ott van az államrendőrség tétele. Hárommillió pen­gőt fizet a fSváros az államrendőrséghez való hozzájárulás címén. Az adókezelést a főváros látja el, ami szintén milliókba kerül. Az isko­lánkívüli népművelésre több, mint félmilliót fordít. Hiszen ezek a tételek, amelyeket felso­roltam kutyafuttában, kapásra, kitesznek mint­egy 10 millió pengőt. Engedelmet kérek, így nem lehet a költségvetést bírálni. (Egy hang a baloldalon: A Károlyi-palota?) T. Képviselőház! A grófi paloták külön té­tel, mert ez az a keresztmetszet, amelyről meg akartam emlékezni. Volt idő, amikor a főváros lázba esett és grófi palotákat vásárolt. Meg­vette a gróf Károlyi-palotát, ma sem tudja

Next

/
Oldalképek
Tartalom