Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 17 mire használni, (Itassa y Károly: A legnagyobb bajban van!) megvette a gróf Wenckheim-pa­lotát, népkönyvtárt csinált belőle. (Rassay Ká­roly: Az Isten is arra teremtette! — Jánossy Gábor: A közgyűlés!) A közgyűlésen én ellene voltam. (Rassay Károly: A várost az ön által támogatott kormány kényszerítette rá! — Ja­nossy Gábor: Nem lehet kényszeríteni az auto­nómiát! — Rassay Károly: Kérdezze csak meg Kozma Jenőt! — Jánossy Gábor: Ott nem bá­buk ülnek, hanem férfiak! — Rassay Károly: Wolff Károly, meg Kozma Jenő! — Elnök csenget. — Weltner Jakab: A kormány emberei szavazták meg, Jánossy Gábor! — Jánossy Gábor: A végén kisütik, hogy én csináltam az egészet! — Derültség. — Rassay Károly: Hát támogatta, segítette!) Ebből a gazdag tartalmú jelentésből kibá­nyásztam egy tételt, amely megvilágítja az ál­lam és a város viszonyát. (Kassay Károly: Meskó kívánságára ma bányászik!) Megvilá­gítja az egész ügyet, mert Budapest nem elége­dett meg azzal, hogy Budapesten vásárolt grófi palotákat — az egyszerű dolog, — kiment vidékre is. Miért ne legyen Budapestnek Bics­kén is egy grófi palotája? (Jánossy Gábor: Hát miért ne legyen!?) Majd mindjárt megméltóz­tatik látni. Ez tipikus eset, amely, mondom, a keresztmetszet jelentőségével mutatja be az ál­lamnak és városnak a viszonyát. Mert az ügy kezdettől fogva beteg. Gróf Batthyány Gyu­lának volt Bicskén egy kastélya, azt ő el­adóvá tette és kért érte 420.000 pengőt. Es mél­tóztatnak tudni, mit kapott? Nem négyszáz­húszezret, de nem is kevesebbet. Csodálkozni fog Jánossy Gábor barátom, többet! A 420.000 pengő helyett 500.000 pengőt kapott, mert közben egy provizióügyet kel­lett elintézni. (Jánossy Gábor: Talán a szak­értők többre értékelték! En csak így magya­rázhatom meg magamnak falusi észjárásom­mal. — Derültség) Nem, iszakértők! Egy pro­vízió ragadt közbe. (Turchányi Egon: Ha így van, akkor mit szól hozzá Jánossy! — Já­nossy Gábor: Akkor helytelennek tartom! — Egy hang baloldalon: Akkor panama!) Tes­sék csak meghallgatni, hadd mondjam el ezt a dolgot, (Jánossy Gábor: Tessék!) szeretném az egészet elmondani, nagyon érdekes, mert ebben minden benne van. Ügy, amint az álla­toknál a betegséget egy vázra ráfestik, ezen is rajta van államnak és a városnak minden be­tegsége és azért ajánlom a kormányzati kö­röknek, hogy ebből tanulják meg, hogyan nem szabad adminisztrálni. (Rassay Károly: Hall­juk a jelentést!) A jelentés a végén csattan! (Derültég.) Előbb közben még ezt a dolgot el kell mondanom. Méltóztassék meghallgatni. (Halljuk! Htalljuk!) A gróf Batthyány-féle bicskei kastélyt ugyebár megvették 500.000 pengőért. Ugyan­akkor megvették a hűvösvölgyi Holtzspach­féle üdülőtelepet. Háromszázhúszezerért kínál­ták, megvették négyszázezerért. De itt még megvették a berendezést is. Azt a berendezést, felszerelést kínálták először 26.000 pengőért, kí­nálták másodszor 36.000 pengőért (Rassay Ká­roly: Megvették?) azután 46.000 pengőért. Megvették százezer pengőért! (Pakots. József: itt csattan!) A tanuk szerint azonban ez a száz­ezer pengőért megvásárolt ingóság maximum egy- vagy kétezer pengőt ér. (Weltner Ja­kab: Kik kerestek?) Most méltóztassék tovább meghallgatni. Mi történt? 1928. decemberében történt a vé­tel, 1929. január 8-án már utalványozva volt a vételár s 1929 január 12-én az akkori nép' K ülése 1933 május 12-én, pénteken. 377 jóléti miniszter egy sürgős értekezletet hívott össze a városházára, amelyen előadta, hogy a népjóléti minisztérium hajlandó átengedni egy bicskei gyermekotthont és egy hűvösvöl­gyi üdülőpenziót a fővárosnak. S erre a fő­városnak jelenlevő vezetői felismerték, hogy ők már évek óta vágynak erre. (Derültség.) Nem volt fontosabb érdek és fontosabb kívánság, minthogy ezt a távolfekvő bicskei kastélyt és a hűvösvölgyi Holtzspach-féle üdülőtelepet megvegyék. Meg is történt az átadás és január 29-én már értesítették a fővárost a miniszter­tanács jóváhagyásáról. Mindez megtörtént. De talán kíváncsiak önök, — mert én kí­váncsi ember vagyok közügyekben — milyen célt szolgál az a bicskei gyermekotthon? Mél­tóztassék meghallgatni, miről van szó. (Hall­juk! Haljuk! — Jánossy Gábor-' Halljuk már! Mind a két fülemet hegyezem! — Malasits Géza: Azt volna érdekes tudni, ki kereset ezen?) Méltóztassék meghallgatni, milyen célt szolgál ez s milyen címen adták be ezt a fővárosnak. Azt mondja (olvassa): «A bicskei intézet célja átmeneti otthont nyújtani olyan gyermekeknek, — leányoknak 18 évig, fiúknak 6 évig — akik eddigi környezetükben az erkölcsi züllés veszé­lyének voltak kitéve és akiken gyorsan kell se­gíteni. Ilyen esetek például: ha a gondozó szülő megbetegszik, ha kórházba kerül, ha meghal, ha a családot kilakoltatják, ha a gondozó szülő igazságszolgáltatási eljárás alá kerül» (Jánossy Gábor: Ha ül! — Derültség.) Ha ül, — úgy van. (Tovább olvassa): «Ilyen alapelvek szerint léte­sített intézmény Magyarországon még nem volt.» Igaz, ezt elhiszem; ilyen még nem volt. Azt mondja tovább (olvassa): «Az intézet nem javítóintézet jellegével bír, mert oda már el­züllött gyermekeket nem vesznek fel.» Ugyebár, egy szociális intézménynél az le­beg az ember szeme előtt, hogy talán táborokat helyeznek el oda, s hányan férnek el; ezt a szo­ciális experimentumot hány emberen keresztül csinálják meg? A férőhelyek száma a Hűvös­völgyben és Bicskén 200; ennyi gyermeket ré­szesítenek ebben a szociális áldásban. De még nincs befejezve ez a dolog, igen t. Képviselőház. Vissza kell térnem a jelentésre. A jelentésben t. i. egy szenzációs passzus van, amely rámutat az önkormányzatok lényegére és jellegére. Azt mondja (olvassa): «Jegyző­könyv Budapest székesfőváros Központi Város­házának tanácstermében tartott 21. üléséről. Jelen voltak: Esterházy Móric gróf, Wolff Ká­roly, Kozma Jenő és Gerlóczy Gyula, az al­bizottság tagjai és Magyary Zoltán kormány­biztos; a m. kir. belügyminisztérium részéről... stb. stb. A székesfőváros részéről Ripka Ferenc főpolgármester, Sipőcz Jenő polgármester s a főváros szakreferensei.» A bicskei átmeneti leányotthon intézményé­vel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy mennyit invesztáltak ebbé a párját ritkító gyer­mekotthonba. Beleinvesztátak 890.000 pengőt, 1929-ben 648.000 pengőt, 1930-ban pedig 852.000 pengőt, úgyhogy 1,600.000 pengőt invesztáltak bele s azóta fenntartása évenkint több, mint 200.000 pengőbe kerül. (Az elnöki széket Bessenyei Zénó foglalja el.) Ha Müller Antal igen t. barátommal zoko­gunk a kisipari hitelért, azt hiszem, mondhat­juk, hogy ezt a pénzt sokkal jobb helyre tették volna, ha segítették volna vele azokat a kisipa­rosokat, akiket kilakoltatnak, vagy akik azért, 5g*

Next

/
Oldalképek
Tartalom