Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának Í79. ülése 1933 május 12-én, pénteken. 375 beszedő, az az állampolgárt túlságosan nem érdekli. Tehát fizet az állampolgár állami adót és fizet fogyasztási adót, mint fogyasztó, fizet mint állami üzemek fenntartója. Nem mond­hatom azt, hogy élvezője és nem mondhatom, hogy fizetője, mert inkább ráfizető je az ál­lami üzemeknek. (Jánossy Gábor: Szenvedő élvezője!) Szenvedő élvezője az állami üzemek­nek — ezt is lehet mondani. Ugyebár fizet ál­talában és különösen azoknál az alakulatok­nál, amelyekben állami pénz fekszik, amelyek­nél mint részvényjegy, részjegy, állami köl­csön, és nemzeti ajándék el van bujtatva min­denféle tételekben. Végeredményben ezt is az az állampolgár fizeti. Ez tehát a második cím. Most következik a harmadik. Mint önkor­mányzati tag fizet úgy az önkormányzat igaz­gatásáért, mint az önkormányzati üzemekért hasonlóan mint a második esetben. így szere­pel, mint állami lény. Az állampolgár azon­ban nemcsak állami lény, hanem hű egyház­tag is. Fizet egyházi adót. Ez is nagyon jelen­tékeny tétellé emelkedett, mint azt különböző oldalakról bemutatták. {Úgy van! jobbfelől. — Egy hang halj elöl: Es a forgalmi adó?) A for­galmi adó már benne van az előzőkben, de most ugyebár, mint egyházi lényről beszéltem. A forgalmiadó, t. képviselőtársam, benne van már az előzőkben. De ugyebár, az az állam­polgár, valamely közületnek a tagja, kenyér­kereső ember, tehát ezen a címen valahová tar­tozik. Ha kereskedő és iparos, akkor az Oti­nak és a Mabi-nak tagja és ilyen címen fizet, ha lateiner ember, tagja az ügyvédi kamará­nak. Az ügyvédi kamaránál pedig újabban olyan komolyan kezdik venni a befizetést, hogy azt az ügyvédet, aki nem fizeti be rendesen a tagsági díjátt, törlik a kamarai tagok sorából. Azt hiszem, Budapest 3200 ügyvédje közül na­gyon sok olyan van, aki nem tudja megfizetni a tagdíját és a nyugdíjjárulékát. Ez áll a mér­nökökre is. Most jön az egyén mint társadalmi lény, és mint ilyen fizeti azokat a különböző kötelezettségeket, amelyeket társadalmi tagozó­dása és elhelyezkedése szerint rárónak. így pró­bálom én megmutatni és igazolni azt, hogy mi­lyen súlyos terhei vannak ennek az állampol­gárnak. Nekünk tehát kötelességünk ennek az állampolgárnak terhein könnyíteni. Es egészen mellékes, jiogy az egyén mint állampolgár, vagy mint önkormányzati tag fizet-e, tehát az autonómiák költségvetését is minden módon apasztani kell. Éber Antal igen t. barátom az mondotta, hogy ezekről az álautonómiákról, amelyek itt vannak, nem is érdemes beszélni, ezeket államo­sítani kell. En nem vagyok ezen az állásponton. En híve vagyok a valódi önkormányzatnak már csak magyar nemzeti tradicióból is. {Helyes­lés a baloldalon és jobbfelől.) Csak két példát ragadok ki: az 1848-as évet és az 1848-at meg­előző korszakot, amikor & magyar vármegyék­ből Kossuth Lajos vezetése alatt indult ki az a« akció, amely meghozta a, jobbágyfelszabadí­tást, a törvény előtti egyenlőséget és a szabad­ságjogokat. En tehát tradícióból és hagyo­mányból híve vagyok a megyei önkormányzat­nak. De 1848 után is láttuk a megyei önkor­mányzatok erejét és vitalitását. A koalíció előtti időben a magyar nyelvért és a nemzeti hadseregért folytatott küzdelemben a várme­gyék szembeszálltak a császári hatalommal, szembeszálltak a kormányzati rendszerrel és megtörtént az a hallatlan eset, hogy nyílt vá­lasztáson megbuktatták a kormányt a nemzeti érdekek jegyeben. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV A Tisza-féle válaszásra gondolok. Ha tehát csak erre a két esetre emlékezem és a nemzeti tradíciókhoz ragaszkodom és ha egy nemzetnek sajátos intézményei vannak és a sajátos intézményeknek élniök és boldogulniuk kell, akkor nekem ragaszkodnom kell az ön­kormányzatokhoz, mert az önkormányzatok, ha valódiak, alkalmasak és képesek is arra, hogy elvégezzék a feladatukat és ellenőrző szerepüket. Természetesen nem az olyan ál­autonómiák vannak erre hivatva, mint aminőt pl. Budapest számára engedélyezett a törvény­hozás kinevezett tagokkal, amikor korrigálta a titkos szavazati jogot és a titkos választást örökös^ tagpkkal, kinevezett tagokkal, szak­szerűség címén odaültetett tisztviselőkkel, akiknek megadta a jogot, hogy felszólalhassa­nak, de akik ezt a jogot soha igénybe nem vették, mert nem is lehet kívánni hivatalno­koktól azt, hogy ők ott, úgy mondjam, a saját szakállukra folytassanak politikát. En ezt nem kívánhatom egy pénzügy igazgató tói, vagy egy tanfelügyelőtől^ úgyhogy a törvénynek ez a rendelkezése teljesen céltalanná vált. (Jánossy Gábor: Nem a törvény a hibás, hanem az egyé­nek! — Rassay Károly: Dehogy az egyé­nek hibásak! — Jánossy Gábor: A pénzügy­igazgatónak is lehet önálló meggyőződése!) T. Ház! Nekem tehát kötelességem volt, hogy ebben a kérdésben az elvi álláspontot le­szögezzem. {Helyeslés balfelől.) De ez nem zavar meg engem annak a másik kötelessé­gemnek telejesítésében, {Halljuk! Halljuk! a báloldalon.) hogy azt mondjam: a háztartás kérdése gyakorlati és nem elméleti kérdés. Kevesebb anyagi eszköz igénybevétele és az ál­lami és önkormányzati háztartásoknak az ál­lampolgárok viszonyaihoz való alkalmazása igenis szintén lényegbeli és elvi kérdés és erre nézve azt kívánom, hogy ez az élettel kapcso­latba jöjjön. Engedje meg az igen t. Képviselőház, hogy itt olyan anyagról számoljak be, — azt hiszem elsőnek — amely rendkívül gazdag tartalmú. Itt van {olvassa): «A gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá^ az államháztartás egyen­súlyának biztosításáról szóló törvény alapján kiküldött 33-as országos bizottság által az autonóm testületek háztartásának megvizsgá­lására kiküldött 6-os albizottság jelentése.» (Turchányi Egon: De hossszú cím!) A cím hosszú, de a munka brilliáns, tökéletes, ezt mondhatom. Majd megméltóztatik hallani, hogy bátor, önérzetes, becsületes munka, ebből tájékozódhatunk, ebből mindenki megláthatja a valóságot. Mi van ebben a munkálatban feldolgozva? Fel vannak r dolgozva a főváros adatai, vala­mint a törvényhatósági városok, megyék, me­gyei városok, tehát az összes önkormányzati ágazatok adatai. Mit mond ez a jelentés? Min­den részében és minden vonatkozásában nagyon érdekes. Ha majd lesz rá időm, keresztmetszet­ben be fogom mutatni a magyar állami és Ön­kormányzati igazgatásnak egy példáját, amelyből mindenki tanulhat. Ez a célom. Sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nincs jelen, mert a pénzügyminiszter úr nagy súlyt fektet erre a kérdésre. A pénzügymi­niszter úr beszédéiben azt mondotta, hogy az önkormányzati költségvetések kérdése'az idők folyamán a legnagyobb fontosságúvá vált, mert ez fenyegeti az egész államháztartás kon­strukcióját. Mit mond ez a jelentés? {Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Néhány klasszikus megállapítását és adatát feljegyeztem magam­53

Next

/
Oldalképek
Tartalom