Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1933 május 1%-én, pénteken. 373 nem lehet általánosan, hanem csak egyéni, egyedi értelemben kényszeregyezségi eljárás alapján rendezni. Ez az egészséges, helyes el­járás, amely a kereskedelemre és az iparra is megfelelően fogja éreztetni a maga hatását. A városi lakosságot is ugyanazok a gondok emésztik 'és ugyanazok a terhek nyomják, mint amelyek a falusi lakosságot és ha Kállay Tibor t. képviselőtársam minapi felszólalásában azt mondota, hogy az ő szíve hozzá van nőve Európa parasztjaihoz, nekem legyen szabad azt monda­nom, hogy az én szívemhez még közelebb van valami: a magyar paraszt, (Jánossy Gábor: Hát eben igaza van!) vagy pedig, hogy még demokratikusában és helyesebben fejezzem ki magamat, a földet mívelő magyar polgár. Az legközelebb áll az én szívemhez és én, mint városi ember, kívánom annak a f öldmivelő, vi­déki, falusi magyar polgárnak az életlehetőséget megadni, mert hiszen nekem is, mint városi pol­gárnak, életképességem és életlehetőségem az ő exisztenciájától, az ő boldogulásától függ. (Já­nossy Gábor: Elemi igazság!) Mondom tehát, a városi polgárságot nyomja az adósság, nyomja a hitelhiány, nyomja a köz­teher. (Jánossy Gábor: Mindenkit!) Ez az a há­rom pont, amelyekben minden más ággal meg­egyezik. Ami az adósság kérdését illeti, a városi lakosságra, a kereskedő- és iparosemberre nézve behozták a kény szer egyezségi intézményt a fize­tésképtelenség esetére, de azt hiszem, helyes nyo­mon járok, ha megállapítom azt, hogy tulajdon­képpen van egyfelől egy nyilt, egy deklarált fizetésképtelenség, másfelől pedig a titkosság, amelyet a politikai választásoknál annyira óhaj­tunk, itt, a fizetésképtelenségi esetekben már megvalósult. Van egy titkos, egy hurkolt, egy leplezett fizetésképtelenség is, amely napról­napra, hónapról-hónapra kitolja, igyekszik ki­tolni, elhárítani a maga fizetésképtelenségét, míg végül is esetleg a kényszeregyezségi eljá­rásba kerül. A mélyen t. pénzügyminiszter úr azt mon­dotta beszédében, hogy (Mozgás a baloldalon. — Rassay Károly: Halljuk! Halljuk! — Olvassa.): «Az a sajnálatos folyamat, amely a legutóbbi évek folyamán a kereskedelemnek jóformán sza­kadatlan megtizedelésében jutott kifejezésre, az utóbbi hónapok folyamán megállott. Nem kuta­tom az okokat, de tény az, hogy az előfeltéte­lek megvannak arra, hogy egy túlságos terhe­léstőr mentes kereskedelem aktíve tudjon be­kapcsolódni egy netalán bekövetkezendő fellen­dülési folyamatba.» Méltóztassék megengedni nekem, hogy a pénzügyminiszter úr errevonatkozó nyilatkoza­tát és kijelentéseit kiegészítsem. A helyzet nem. egészen úgy áll, ahogy azt ő itt állítja. Mert igaz ugyan, hogy a fizetésképtelenségek száma lecsökkent, de viszont egészen más jelenség me­rült fel, amelyről nekem itt kötelességem be­számolni. (Rassay Károly: Halljuk! Halljuk!) Igaz, hogy az 1927. év óta a fizetésképtelenségek száma sohasem volt kisebb, mint az 1932. évben. Míg 1931-ben (Mozgás a baloldalon. — Rassay Károly: Halljuk!) 363 esőd és 3008 kényszer-és magánegyezség volt, 1932-ben 249^ csőd és 1226 magány és kényszeregyezségi eljárás folyt le. Ez tehát azt mutatná, hogy javultak az állapo­tok. (Malasits Géza: Dehogy! Már mindenki tönkrement!) Nagyon jól méltóztatik mondani, mert egy egészen új jelenség merült fel: a va­gyontalansági esküt letettek horribilis .száma. Igen t. Képviselőház! A csődtörvény azt mondja (olvassa): «Ha a csődnyitásnak va­gyonhiány miatt nem adatik hely, az adós minden további meghallgatása nélkül eskü le­tételére kötelezendő aziránt, hogy vagyonából semmit el nem titkolt.» 1930 júliusáig nem is tartották nyilván azokat, akik a vagyontalan­sági esküt letették, mert olyan elenyészően csekély volt ezeknek a száma. 1931-ben azon­ban már megnőtt ez a szám, 1932-ben pedig egészen szokatlanul magasra emelkedett, mert míg 1932-ben 1226 magán- és kényszeregyezség volt, vagyontalansági esküt 1380-an tettek^ le, tehát a vagyontalansági esküt letevők száma meghaladta a csődnyitási és kényszeregyes­ségi esetek számát. (Jánossy Gábor: Milyen nevek voltak közöttük!) Majd mindjárt jövök egy listával, nevek nélkül, de a foglalkozási ágak megjelölésével. (Jánossy Gábor: Nem szégyen! — Magyar Pál: Csak kellemetlen!) Ez a legsúlyosabb elszegényedés jele, mert a vagyontalansági esküt a kereskedelmi és ipari életben azok teszik le, akiknek üzletét vagy elárverezték, vagy pedig akik önként vonták magukat kényszerrendezés alá. Tehát ez a leg­súlyosabbb elszegényedést mutatja és igazolja. (Rassay Károly: Ügy van!) Már a kényszer­egyességi esetek aktívumának megállapítása is mutatja azt, hogy szegényebb emberekről van szó a kereskedőknél és iparosoknál is. mert egy statisztika szerint az összes aktívu­mok 52%-a, olyan aktívumokra esett, amelyek 10.000 pengőig terjednek, 10—50 ezer pengőig terjedő aktívumokra 37% és 50—100 ezer pen­gőig terjedőkre 4%. Tehát méltóztatnak látni, hogy az esetek legnagyobb részében a legki­sebb exisztenciá'k ügyéről volt szó és nem is mindig a legifjabb generációról, mert azok közül a cégek közül, amelyek kényszeregyes­ségbe mentek, van egy, amely 80 évig állott fenn, több olyan van, amely 60—70 évig állott fenn és 8 olyan cég ment kényszeregyezségbe az idén, amely 50 éve áll fenn. Méltóztatnak ebből látni, hogy a gazdasági válság kikezdi a társadalom minden rétegét, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a jól megalapozott, szolid exisztenciákat épp úgy, mint a konjuktúra. lo­vagjait» Mondottam, hogy a vagyontalansági eskü kérdése szokatlan fontossággal lép előtérbe és ha most megméltóztatnak engedni, hogy fel­olvassak egy listát arról, hogy a társadalom széles rétegeiből kik tettek vagyontalansági esküt, akkor majd megméltóztatnak látni, hogy milyen mély tartalmú, milyen szomorú gazdasági válságról van itt szó. Méltóztassék megengedni, íhogy felolvas­sam, természetesen nevek említése nélkül, hogy a kereskedő- és iparos-elemen kívül kik tettek vagyontalan sági esküt. Fájdalom, a legna­gyobb számmal az ügyvédek szerepelnek, mert eszerint a statisztika szerint 16 ügyvéd tett vagyontalansági esküt. (Jánossy Gábor: Elég sok!) Nyomban utánuk következnek a mérnö­kök; 9 mérnök, 7 orvos, 3 gyógyszerész, 3 bí­rósági végrehajtó (Jánossy Gábor: Ez már tragikomikus!), 1 egyetemei magántanár, 1 fürdőigazgató, 1 vámigazgató, 6 színház­igazgató. (Jánossy Gábor: Ezt nem csodálom!) Az előbb méltóztatott itt t. képviselőtársamnak követelni a színházak terén a birtokbavételt, íme, maguktól átadják a birtokokat, mert hi­szen a vagyontalansági esküt letették. Annyira jól ment a színházaknak, ihogy 6 színházigaz­gató tette le a vagyontalansági esküt. Azután következik a listán egy alapítványi hölgy fog­lalkozás nélkül, rendőr foglalkozás nélkül, pénzügyi irodatiszt, moziengedélyes, volt fű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom