Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-173
Az országgyűlés képviselőházának 1 «egy akol, egy pásztor» teóriája alapján áll. (Ügy van! a balközépen.) Azért nem látom ezt lehetségesnek, mert ismerem a magyar pszihét; a magyar pszihénél nem az a fontos, hogy egy akol, egy pásztor legyen, hanem az a fontos, hogy mindazok fogjanak össze, akik a nemzet ezeréves hagyományai alapján akarják továbbra is biztosítani a nemzet fennmaradását (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen, — Zaj balfelől.) — rátérek a továbiakra is — aminthogy a nemzeti pszihét, a köz szellemét nem fogja kialakítani ráerőszakolt tények alapján. Csak egy út van, amely a nemzeti közszellemet kikialakítja. (Ulain Ferenc: A nemzeti egység iitja) s ez: a nemzet jogos- anyagi és erkölcsi éredkeinek kielégítése. En e kielégítésnél nem tekintek osztályt, mert rettenetesen nagy hibának tartom a belbéke biztosítása szempontjából, ha osztályokra tagözziuk a nemzet egyetemét. A nemzet egyeteme csak együttesen, valamennyi osztály összefogásával tudja kitermelni azt a közszellemet, amely az ő jövendőjét biztosítani fogja. Ne méltóztassék elfelejteni: ha valaki a keresztény nemzeti irányzatot tűzi ki céljául s annak gyakorlati tartalmat akar adni, az reálpolitikát követ és a belbékét akarja biztosítani. Mindaddig, amig a jogos erkölcsi és anyagi érdekek valamely vonatkozásban nincsenek kielégítve, addig vannak forrongó rétegek, (Rassay Károly: Akkor mindig lesznek!) addig van viszálykodás és nincs belbéke. A belbékét akarom tehát biztosi tani akkor, amikor ennek a keresztény nemzeti irányzatnak tartalmát keresem, s ennek a keresztény nemzeti irányzatnak konkrét tartalma az, hogy elsősorban — talán különösnek tetszik ez a fordulat, pedig ez a leglényegesebb — az ifjúságnak kenyeret kell biztosítani az egész vonalon. (Helyeslés a jobboldalon. — Taps a balközépen.) Mi a magunk részéről «jelen» vagyunk, de a jövő az ifjúságé. A parlament a legnagyobb lelkiismeretességgel vizsgálja az ifjúság kérdését. Eddigelé azonban ebben a tekintetben csak szólamok hangzottak el, (Ugy van! Ugy van! a balközépen) de nem történt olvan tény, amely az ifjúság problémáját csak némileg is megoldotta volna. En ezt szorosan kapcsolom a nemzeti közszellemmel, (Rassay Károly: A gazdasági helyzettel kell kapcsolni! — Zaj.) és, mint mondottam, a jogos anyagi és erkölcsi érdekek kielégítését tartom szükségesnek. Ein nem nézem a külföldi áramlatokat, de a magyar pszihé sem fogja tűrni, hogy a gyéreikéi előtt zárva maradjon a nagykereskedelem, a nagyipar, a, gyáripar, a pénzügyek és ne tudjanak ott érvényesülni. (Zaj bal felől. Elnök csenget.) Igenis, egész üzletágakat tudok felsorolni, ahol nem tudnak érvényesülni. (Rassay Károly: Halljuk ezeket! Tessék megnevezni!) Magában a textil-szakmában sem. (Ellentmondások balfelől. — Magyar Pál: Ez nem elég! Tessék konkrét adatokat idehozni!) Tessék statisztikát csinálni, a textilszakmában alkalmazottakról, — nekem már van tudomásom ilyen statisztikáról — s akkor a képviselő úr ki lesz elégítve. En precedensek alapján (beszélek. (Zaj balfelől. — Rassay Károly: Ez nem komoly dolog! Konkrétumot kérünk!) A belbéke biztosításának útja az a konkrétum, hogy a magvar ifjak itt is szabadon érvényesüljenek. Ha perhorreszkálják velünk szemben a numerusz klauzuszt, akkor én is perhorreszkálom itt a numerusz klau73. ülése 1933 május 3-án, szerdÁn. 31 zuszt. (Magyar Pál: En is perhorreszkáloni minden téren! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Wolff Károly: Azt akarom, hogy a magyar ifjúság, a gépészmérnökeink találjanak kenyeret. Földes, a külfödröl bejött kommunista izgató haladéktalanul kapott kenyeret egy szubvencionált nagyvállalatnál, de a mi gépészmérnökeink sorra könyörögnek és nem tudnak érvényesülést találni. (Nagy zaj balfelől. — Elnök csenget.) Lehet, hogty ez, önöknek nem tetszik, t. képviselő urak, de én azt mondom, hogy én a belbékét akarom szolgálni. Az ügy érdekében beszélek. (Magyar Pál: Az ügy érdekében méltóztassék konkrétumokat mondani!) Tessék majd a statisztikát megnézni az alkalmazottak tekintetében. Nem lehet itt ezt a kérdést elintézni azzal, hogy le akarják terrorizálni azt, aki ebben a kérdésben szót mer hangoztatni. (Rassay Károly: Dehogy akarjuk!) Engem soha nem fognak leterrorizálni. A külföldi szellemre gondolva, nagyon sokan félnek a hitlerizmustól. Én a hitlerizmustól nem tartok. A hitlerizmustól senkinek sem kell tartania, aki a nemzeti közszellemet úgy fogja irányítani, hogy itt a keresztény magyarság jogos erkölcsi és anyagi érdekei kielégülést találjanak. (Élénk helyeslés és taps a balközépen.) Nem azzal lehet a hitlerízmus ellen hadakozni, ha gúny tárgyává teszik azt a képviselőt, aki nem mond mást, mint lelke belső hitét, meggyőződését érvényesíti a közéletben, hogy a keresztény magyar ifjúság kenyerét biztosítsa. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A hivatalokba nem tudjuk őket behelyezni, a városházára nem lehet behelyezni őket, nem lehet elhelyezni az államnál. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az ifjúság diplomájával ott kóborol az utcakon, (Nagy zaj.), gépészmérnökök síneket, váltókat igazítanak, kalauznak mennek; értelmiségünket leszállítjuk fizikai munkára. Mi, keresztény magyarok, nem fogjuk tűrni azt, hogy fiaink kolduljanak és leterrorizálják azt, aki a lelke mélyéből nem akar mást, mint ennek a nemzetnek a boldogulását és a belbéke biztosítását. (Élénk helyeslés és taps a balközépen.) Tessék megnézni a sajtót, hogy micsoda gúnnyal támadt nekem. Lehet-e egészséges közszellemet teremteni, lehet-e nemzeti öncélúságról beszélni akkor, amikor, ha valaki ezt elmondja itt a parlamentben, holnap a kabaréknak pénzen kitartott keresztény bemondói a gúny egész áradatával árasztják el? (Ügy van! Ügy van! a középen.) A törzspublikum üersze tapsol ehhez a gyönyörű szép kritikához. Ugyanakkor a sajtó egy részében ellenséges hang érvényesül vele szemben és üldöző módon minden vonatkozásban bele kapaszkodva akarják meggátolni abban, hogy saját lelkének hitét, meggyőződését a közéletben vallja és követelje annak gyakorlati megvalósítását. (Hódossy Gedeon: Ezek csinálják a hitlerizmust!) Ez az, ami a belbékét nem szolgálja, ez az, ami a belbékét feldúlja. .. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Wolff Károly:... Ez az, amit mi perhorreS'Zikálunk. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Buchinger Manó közbeszól.) Wolff Károly: Ha mi a gazdasági és erkölcsi érdekeket kielégítjük, akkor a képviselő úr nem fog itt reám kiabálni a jövendőben, mert még Írmagja sem lesz ennek a hangnak itt, a magyar parlamentben. (Peyer Károly: 5*
