Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-179
Az országgyűlés képviselőházának 1 jas urakat ültessenek be azért, hogy ezek öszszeköttetéseik révén egyes minisztériumokból biztosítsák a közmunkát ennek a nagy intézetnek, ahol százszámra dolgoznak a gépek, villanyerőre berendezett üzemek vannak, és ugyanakkor a kézműiparos s ág száz és ezerszámra kénytelen az ő hideg munkaszerszámai nie]lett búslakodni azért, mert az állam és egyéb közületek azokat az üzemeket, amelyek jogtalan, káros konkurrenciát csinálnak a kézmű iparosságnak, nem hogy megszüntetnék, ellenkezőleg, állandóan fejlesztik. Munkaalkalmakat nemcsak belpolitikai úton, nemcsak egy irányban lehet biztosítani idebent, akár közmunkák formájában, akár egyébként is a belforgalomban, hanem lehet biztosítani az export szempontjából is. Már az elmúlt évben sérelmeztem, hogy az akkor fennállott Külkereskedelmi Intézet, amelynek fenntartásához a kormány évenként 300.000 pengővel járult hozzá, a kézműiparosság exportját teljesen elhanyagolta. Amikor ezt megszüntették és az ipari és a mezőgazdasági exportot egyesítették, az iparosság képviselői fordultak ehhez az intézményhez és kérték, hogy, mivel ez az új intézmény 650.000 pengős állami támogatásban részesül, azért, hogy a magyar iparnak külföldi piacot keressen és biztosítson, necsak a gyáripart, necsak a nagyipart karolja fel, hanem a munka nélkül tengődő kézműipart is. Akik kimentek a Nemzetközi Vásárra, láthatták ma is, hogy a magyar kézműiparosok produktumai mennyire versenyképesek és hogy mennyire lehetne a külföldre szállítani. Csak hivatkozom arra, hogy a közelmúltban talosipar részéről milyen szép és milyen versenyképes exportbútorokat készítettek. Sajnos, teljesen bedugultak ezek az exportálások. Miért? Azért, mert a Külkereskedelmi Intézet, — most nem tudom, mi a neve újabban ennek a közös intézménynek — nem foglalkozik ezzel. Maga az intézet igazán érdemes vezetője, Winkler azt mondotta^ «Nem foglalkozhatom a (kisipari exporttal azért, mert erre nincsen fedezetem.» Kérdezem tehát, hogy mindenre telik: itt fedezet, csak éppen a kisemberek érdekeinek képviseletére nem 1 ? Azt hiszem, hogy vagy a Külkereskedelmi Intézet keretében kell ezt megvalósítani, vagy pedig bizassék meg az Ipok. az Ipartestületek Országos Központja, amely ugyancsak állami szervezet, hogy állítson fel egy (kézműipari exportosztályt. Elsősorban hivatása lenne ennek .az exportosztályniaík megszervezni, katasztert állítani fel, hogy kik is azok az iparosok, mennyi iparos van az országban, kisember, kézműiparos, akik exportálni tudnának, akik exportképesek volnának. Ennek felállításához, megszervezéséhez természetesen bizonyos kis áldozatok kellenek. Ebben az irányban is az Ipok. felterjesztésisel járul a kormányzathoz, mely serint. vagy laiz Ipok. keretién belül évi 3fi.000 pengővel lehet a kisipari export szervezését eszközölni, vagy pedig vállalja ezt a Külkereskedelmi Intézet és akkor nemcsak a nagyipar részére, hanem a kézműiparosság részére is dolgozzék. Legyen szabad a jóléti terhekről is néhány szót szólnom. Az Országos Társadalombiztosító Intézet olyan súlyos terhet jelent a mai ipari termelésre, hogy ezzel megbirkózni különösen a kisiparosság nem igen tud. Tudjuk, hogy a balesetbiztosítást kivéve is, 10'5%-kai terheli meg a munkabért, tehát 10'5% terhet jelent s ez különösen azóta, hogy az öregségi biztosítást bevezették, jelent ilyen súlyos terhet. Itt vala79. ülése 1933 mótjus 12-én, pénteken. 369 mit tenni kell. (Propper Sándor: Majdnem a legalacsonyabb egész Európában ez a szociális teher! — Kabók Lajos: Egész Európában a legalacsonyabb!) Nem a legalacsonyabb, mélyen t. képviselőtársam. (Propper Sándor: A legalacsonyabbak közé tartozik!) Nincsenek itt az adataim, de' nem a legalacsonyabb, mert külföldön nagyon sok országban a társadalombiztosítás olcsóbb, mint itt Magyarországon. (Propper Sándor: Albániában olcsóbb!) Es ha képviselőtársam szerint alacsony is, a baj az, hogy nem bírja el a termelés. Itt tehát valamiképpen segíteni kell. (Propper Sándor: A túladóztatást megszüntetni! — Kabók Lajos: A leventeköltséget és az egyházak támogatását miért nem kifogásolja a képviselő úr? Mindig csak a szociális terheket kifogásolja! Ezekre szükség van! — Propper Sándor: Mindenki a beteg munkáson akar spórolni!) Elnök: Csendet kérek! Müller Antal: Szociáldemokrata képviselőtársaim azt hiszik, hogy én a munkástól sajnálom azt a járadékot, amelyet kap. (Propper Sándor: Ha elveszi, tőle veszi el!) Tessék meghallgatni, mit akarok mondani. En úgy akarom ezt áthidalni, hogy a munkás kapja meg azt, ami őt megilleti, de ne kelljen olyan nagy áldozatokat fordítani az adminisztrációra, és egyéb dolgokra; hiszen az önök emberei, igazgatósági tagjai és elnökségi tagjai is megállapították,^ hogy ez az intézmény túl van méretezve. Végeredményben nem lehet ebben szegény, nyomorult országban olyan hatalmas apparátust fenntartani, mint amilyent a társadalombiztosítás jelent. (Propper Sándor: Miért küldtek oda egy vágón kegyelmes és méltóságos urat?) Ebben egyek vagyunk; éppen ezt akarom sérelmezni. De t. képviselőtársam nem várta be gondolatmenetemet és előre beleszólt beszédembe. Ugyanez az én nézetem is: lehetetlenség, hogy a Tánsadalombitoisítónál továbbra is ez a nagy tehertétel legyen, hogy az állami és más hivatalokból nagy nyugdíjra jogosultak kerültek oda (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és magas fizetést húzó egyéneket vittek oda. Mi ez ellen tiltakozunk és ezeknek visszahelyezését kérjük. (Propper Sándor: Igaza van! Ebben egyek vagyunk!) Az iparosság kérte most lezajlott közgyűlésén is és ebben egyek lehetünk képviselőtársainkkal. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A Társadalombiztosítónak egyetlen forgótőkéje most az öregségi pénzek, minthogy az öregségi járadékokat ma imég nem fizetik vagy legalább is nagyon kis százalékát fizetik; hiszen idén még csak 150 jogosult részesül ebben. A Társadalombiztosító Intézet tehát az öregségig ágazatba befolyó milliókkal dolgozik; ezt a. pénzt használják fel mindenre; sajnos, hogy éppen arra nem, amire a legjobban szükség volna, amire talán szociális szempontból is kellene áldozni. Nevezetesen az iparosság, a kisemberek laz autonómiához fordultaik ós iazt kérték, hogy amikor régi házak vételére s minden egyébre vannak milliók, akkor a kisipari hitelre adjanak 2 millió pengőt. Ezt megértette az autonómia, megértette a vezetőség és megszavazta ezt a 2 millió pengőt.. Sajnos, a pénzügyminiszter űr, nem tudtom milyen oknál fogva, nem járult hozzá. (Propper Sádor: Kernelem, hogy ezek után nem fogadja el a (költségvetést!) Kérdem, hogy amikor az iparosság fizette be ezeket az öregségi járulékokat, akkor miért nem lehet annyi joga, hogy teljes fedezetre, biztonságra 2 millió pengőt igénybe vehessen forgótőkéjéhez és amikor maga az auto52*
