Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 1 bői tudja meg, amelyeket a gépírókisasszo­nyok sokszor szépítve írnak le, kihagynak be­lőlük pár kellemetlen dolgot, amik a főispá­noknak, vagy a főszolgabíróknak kellemetle­nek lennének. Nagyon fontos, bogy mi tudjuk, hogy mi a nép kívánsága és állandóan a nép ütőerén tartsuk kezünket, mert ez a módja a felfor­gatás, mindenféle demagógia, érvényesülése és mindenféle forradalmi törekvés elkerülésének. Mert nagy idők előtt állunk. A nemzetközi kapitalizmus, a mai gazdasági világrend foukó­félben levő valami, haldoklik, recseg-ropog, csak sokan nem hallják még: hogy itt va­lami új dolognak kell jönnie, valami átala­kulásnak, mindenki érzi, mindenki tudja, de mindenki azt várja, hogy a másik csináljon valamit, pedig a nagy temetőtől, a nagy összeomlástól csak akkor szabadulunk meg, ha mi a kapitalizmusnak — a nemzetközi ka­pitalizmusnak — helytelen kinövéseit, vad­hajtásait lenyirbáljuk és idejekorán a refor­mok útjára lépünk. Reformokra, szociális reformokra van szükség. Itt büszke vagyok arra, hogy egy­házam feje, a római pápa, XI. Pius és egyik elődje, XIII. Leo, a nagy szociális pápák, megjelölteik azt az utat, amelyen szociális té­ren haladnunk kell. Olvastuk legutóbb Ra­vasz püspöknek és Baltazár püspöknek nyilat­kozatait: mindketten a szociális kérdést he­lyezik előtérbe, mindketten a szegénység problémájával foglalkoznak, mert mint lelké­szek, közvetlenül látják és érzik a mai súlyos állapotokat. Vagy olvashattuk a nagy jezsuita páternek, Csávossynak írásiait, akit pár évvel ezelőtt talán még bíróság elé állítottak volna, a hibás kapitalista világrend fülének akkor nagyon szokatlan lett volna, hogy kiáll ez a kiváló egyházi férfiú, bátran nyilatkozik meg szociális kérdésekben és megjelöli az utat, hogy: keresztények, nektek a krisztusi elvek szerint kell haladnotok, hogy boldoguljatok. Mi, nemzeti szocialisták látjuk ezt és mi Prohászka Ottokár után megyünk. Vannak nagy férfiak, akik halálukban sokkal nagyobb itmutatók, mint életükben. Prohászka Ottokár ezt mondotta (olvassa): «A modern szegény­ség a tőke zsarnokságának a szülöttje s leg­nagyobbrészt az igazságtalan s a VII. paran­csot lábbal tipró szociális rendből való. Az emberek szegények, mert kifosztották őket; kevesek elrabolják milliók keresményét. Az sze­génység tehát manapság elsősorban igazság­talanságból, elnyomatásból, kiszipolyozásból való. A szegénység a világot betöltő éles,_ ri­kácsoló protestáció a milliókon elkövetett jog­sérelem miatt, mely be nem gyógyul azáltal, hogy a jogviszonyokat paragrafusokba szedik. Ha ilyen paragrafusok valahol léteznek, azok nem tesznek egyebet, mint hogy törvényesítik a rablást és lopást. E merésznek látszó s de­magóriára emlékeztető szókimondást, a dol­gok és a történet filozófiáját tekintve, elho­mályosítani nem lehet.» Ezt Prohászka Ottokár, a nagy szociális püspök, akit rövidesen szentté fognak avatni, 1893-ban írta. Rámutatott a liberalizmus, a nemeztközi s ég és a zsidóság túltengésére. Azt szokták mondani, hogy a zsidóság kovász és a kovászra szükség van. Rendben van, szük­séges a kovász a kenyérben, de ha így megy tovább, végre nem kenyeret, hanem kovászt fogunk enni. T. Képviselőház! Az idő rövidségénél fogva, (Halljuk! Halljuk! half elöl.) arra kell . ülésé 1933 május 12-én, pénteken. 365 szorítkoznom, hogy csak megállapítsam, hogy a mi mozgalmunk sokak szemében nem ro­konszenves és mindjárt rendőrség után kiál­tanak. Éppen ma volt szerencsénk a rendőr­séghez, mert zászló, a nemzeti színű lobogó volt kitűzve székházunkon, rajta egy horog­kereszttel. (Dinich Ödön: Ejha!) Ma ezt elko­bozták. Nem tudom miért, a zászló nincs ott. Legyen meggyőződve azonban a kormányhata­lom arról, hogy ez a zászló előttünk lebeg. Lelki szemeink előtt lebeg a trikolór, a nem­zeti színű, piros-fehér-zöld zászló és a horog­kereszt rajta, még pedig magyar horogkereszt, ami nem ^másnak a kopírozása. Mert mi a nagy Fehér-Magyar ország új felszabadítására törekszünk, fel akarjuk szabadítani fajtánkat és nem tűrjük tovább, hogy az a magyar földmíves szegénység kulisorba süllyedjen alá. Mi igenis egy jobb jövőért dolgozunk, egy jobb Magyarországot akarunk, mi a társada­lom egyensúlyozottságára törekszünk, azon­ban nem osztály alapon, mert nem ismerünk kicsit és nagyot, mi csak a tehetséget, a be­csületet, a tisztességet ismerjük. Hallottam egy plébános-installáción egy ferencrendi ba­rát beszédét, amikor egyik földbirtokos, aki ma nagy szerepet játszik Jugoszláviában, va­gyonával dicsekedett, hogy neki mennyi a marhája, földje, malma, vagyona. Valameuy­nyien megbotránkoztunk, de senki sem mert szólni, mert senki sem akart tapintatlan lenni, senki sem akarta megzavarni az ebéd ünne­pélyességét. Akkor felállott ez a becsületes, puritán, nem etikettszerűen élő franciskánus barát és azt mondotta: Hallja! Az úrnak a milliói nekem nem imponálnak. Nekem egy embernél az imponál, ami itt van és ami itt van. (Szónok a szívére és homlokára mutat.) Ilyen jövőnek kell eljönnie és ebben a jövő­ben olyan embereknek kell boldogulniok, akik­ben minél több az emberszeretet fajtájuk iránt, minél nagyobb a tehetség arra, hogy azokat a nagy célkitűzésket, amelyeket ez a fajvédelem maga elé tűz, meg tudják valósítani. Mitőlünk se a kereszténypárt, se a keresztény mozgalom ne féljen. Mi a krisztusi elv, a keresztény val­láserkölcs, a pozitív kereszténység alapján ál­lunk, mert azt tartjuk, hogy az atheista nem lehet hű fia ennek a hazának, mert akinek Is­tene nincs, annak hazája, családja sincs. És ne féltsék tőlünk az országot és az ország jövőjét, mert igenis ez a horogkereszt fogja majd dia­dalra juttatni az apostoli kettőskeresztet. A költségvetést nem fogadom el. (Elénk he­lyeslés half elöl.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Képviselőház! A költség­vetés tárgyalása minden képviselőnek módot ad arra, hogy saját meggyőződése, saját felfogása szerint bírálja el a politikai, gazdasági és szo­ciális kérdéseket. Előttem szólott Meskó Zoltán t. képviselőtársam súlyos megállapításokat tett a kormány gazdasági politikájáról. Magam is nagyon sokban azonosítom magamat az előttem felszólalóval. De a továbbiakban is nagyon sok­ban egyetértek azzal, amikor azt mondotta előttem ^szólott képviselőtársam, hogy itt a po­litikai^ életben is tisztázódnia kellene annak a felfogásnak, amely felfogás fogja irányítani, nézetem szerint is, a jövőben úgy a politikai, mint a gazdasági életet. Ez pedig nem más, mint a világnézet. (Meskó Zoltán: Ügy van!) T. Képviselőház! Helyeslem azt, amit bel­politikailag előttem szólott képviselőtársam el­mondott. Mint magyar emberek annak is Örü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom