Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

366 Az országgyűlés képviselőházának lünk, hogy egy ilyen hatalmas, nagy nemzet, mint a német, lerázta magáról a kommunizmus átkos bélyegét, hogy egyszersmindenkorra — a jelek legalább azt mutatják — szakított vele, mert ezzel tényleg megvédte Európát a kommunizmus elharapózásától. Természetesen ebben a kérdésben tovább menni nem tudok, mert, hogy a horogkeresztet, vagyis a nemzeti szocializmust állítjuk-e eszményképünkül, arra nézve minden nemzetnek más-rnás sajátságos felfogása van, és azt hiszem, hogy amint nem lehet a faseizmust átültetni, épp úgy nem lehet a nemzeti szocializmust sem. (Meskó Zoltán: Akkor keresztényszocializmust sem lehetne átültetni!) Éppen azt mondom, hogy vannak itt más felfogások is. En például, amint képviselőtársam most említette, keresztényszocialista felfogású voltam, vagyok és az maradok. (Meskó Zoltán: Ausztriában is van keresztényszocializmus, úgy-e?) A keresztényszocializmus egészen más, ez világnézeti alapon áll. (Meskó Zoltán: A nemzeti szocializmus is!) A nemzeti szocializmusnak más jellege van. (Meskó Zoltán: A nemzeti szocializmus a legradikálisabb keresztény mozgalom Magyarországon-) Minthogy ezzel a kérdéssel nem kívánok foglalkozni, csak ismétlem, hogy sok kérdésben azonos politikai állásponton vagyok azzal, amit a magyar faj és a keresztény világnézet érdekében előttem szóló kifejtett. A költségvetés ténye gazdaságilag azonos úgy az egyénnél, mint a családnál, valamint a közületnél is, legfeljebb annyiban különbözik, hogv amíg az egyén és a család^ csak annyit költhet, amennyi jövedelme, bevétele van. addig a közület, mint ahogy ezt a magyar állani utóbbi években közreboosátott zárszámadásaiból látjuk, sokkal többet költött, mint amennyi bevétele volt. Természetes, hogy ezt a többletet azután újabb és újabb adóterhekkel vagy pedig kölcsönnel teremti elő. Az adóterhekre vonatkozólag úgy a mostani, mint az ezt megelőző kormány is kijelentette, hogv a nemzet adófizető polgárságára további adóterheket rakni nem lehet s ime, mégis azt látjuk, hogy úgy a múlt kormányzat, mint ez a kormány is újabb és xijabb megterhelésekkel jött, hogy a költségvetés egyensúlyát valahogyan fenntartsa, de ez még így sem sikerült, mert bizony jelentékeny deficit mutatkozik. T. Ház! A konjunktúra alatt felduzzadt költségvetést nagyon nehéz lefaragni és^ a lefaragás, amint azt a közelmúltban is többízben láttuk, a közalkalmazottak fizetéscsökkentéseinél és egvéb kérdéseknél, nagyon sok esetben bizony súlyos szociális érdekeket érintett. (Gr, Esterházy Móric: így van!) Olyan családoknál levonni a fizetésiből, ahol az 5—6 tagú család fejének fizetése még havi 100 pengőt sem tesz ki, nem volt más. mint az, hogy a családtagoknak és a családfenntartónak kenyeréből letörtek egy darabot. Éppen ezekből az esetekből kifolyólag kevés szociális érzéket vélek felfedezni a kormányzatnál. A kormány gazdasági politikáját, sajnos, nem tudom a magam részére elfogadni. A kormányzat valahogyan nem a kisemberek érdekében dolgozik. Mindig halljuk, — hiszen hangoztatják a miniszter urak. hangoztatja a kormányzópárt több képviselője — hogy itt a kisemberek, a szegényemberek érdekében kell mindent elkövetni, de amikor a gyakorlati kivitelről van szó. akkor már ezt nem tapasztaljuk. Azt szeretném, ha a gyakorlatban tényleg azt látnánk, hogy itt a tőkehatalmasokat, akik még bírják a terheket, erősebben szorítanák meg és 179. ülése 1933 május 12-én, pénteken. viszont mentesítenék azokat, akiknek a kis jövedelméből, mindennapi kenyeréből kénytelenek voltak eddig letörni egy-egy darabot. Mélyen t. Ház! Beszédemet azokkal a gazdasági kérdésekkel kezdem, amelyekhez legjobban értek, amelyeket — a világban kint és bent élve — a gazdasági életbe nap-nap után tapasztalok. Azt hiszem, mivel t. képviselőtársaim, különösen az ipar kérdésével nem sokat foglalkoztak, nem veszik zokon tőlem, ha én különösen a kézműipar érdekeire való tekintettel, kissé kiterjeszkedem közgazdasági életünkre, hogy hol és hogyan kellene javítani. (Halljuk! Halljuk!) örülök, hogy a pénzügyminiszter úr jelen van, mert azt hiszem, hogy az ő pénzügyi politikája — a költségvetési vitánál elhangzott panaszok révén — a közel jövőben talán kissé erőteljesebb intézkedéseket fog hozni s azokat a hibákat, amelyeket mi itt felhozunk, ki fogja küszöbölni, és ezzel a gazdasági élet javítását fogja szolgálni. T. Ház! XTgy a sajtó, mint a Képviselőház pártkülönbség nélkül már ismételten felhívta a figyelmemet a kartellek káros működésére, nem azért, mert ez már szokás, hanem azért, mert nap-nap után tapasztaljuk a mindennapi életben, hogy a kartellek összeállása, a kartelek működése súlyosan érinti a mindennapi kenyeret. Itt leszek bátor adatokat felsorolni. De talán nem is kellenek ide adatok, hiszen a kormány is nagyon jól ismeri ezeket az adatokat. Csak végtelen csodálkozom azon, hogy a kormány miért nem váltja be azt az ígéretét, amelyet akkor tett. mikor kormányra került. Ha jól tudom, a nemzeti munkaterv 59. pontja foglalkozik az ipari árak szabályozásával, már pedig a kartellkérdés igazán belevág az ipari termeivények szabályozásába. Az egyik vidéki város iparos vezetőjétől kaptam egy levelet, amelyben kétségbeesetten panaszkodik, hogy mennyire megnehezítik az életet. Nem tudnak dolgozni, nem lehet építkezni, az ipar pang, egyrészt a nagy pénztelenség miatt, másrészt azért, mert ott, ahol valóban mégis nyilvánulna a rendelési készség, nem bírják megfizetni az iparcikkek magas árát. Volt alkalmam az elmúlt évben budapesti vonatkozásban ismertetni az építőipari árakat, most felolvasom ennek az alföldi, makói iparostársamnak levelét, ö azt mondja (olvassa): «Végeredményben egy agrárországban mégiscsak a búza árához kellene viszonyítani az egyéb termények árát és így az iparcikkek árait is. Addig, amíg 1913-ban körülbelül azonos volt a búza értéke, mint ma, amikor a bolettát is hozzászámítjuk és mégis az iparcikkek ára mennyiben változik az 1913-hoz viszonyítva! Például egy vágón mészért fizettek 250 koronát, most fizetnek 700 pengőt, a portland-cementért fizettek; 250 koronát, most 860 pengőt, a vasgerendáért 17 koronát, most 36 pengőt, a rűdvasért 18 koronát, most 45 pengőt, az épületfa köbméteréért 34 koronát, most 70 pengőt, a tégláért, a nagyobb méretűért 28 koronát, most 35 pengőt és így tovább. A parkett, mielőtt kartellbe nem léptek, 4—5 évvel ezelőtt 6—7 pengő volt, most, mikor a kerteli egységes lett, felemelték 12—14 pengőre. Egy-két cég kiugrott a kartellből, erre megint leszállt 9 pengő 50 fillérre». Ezek fényesen bizonyítják, hogy itt mindazoknak a kartelleknek t további működését, amelyek az ár diktálása érdekében álltak össze, kormányhatalommal kell megszűntetni. A sodrony szög árát a múlt évben, amikor