Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

364 Az országgyűlés képviselőházának teremteni valahogy az egyensúlyt a közgazdasági életben is. Most rátérek arra a felfogásomra, hogy a zsidókérdést nem úgy kell kezelni és nem úgy kell megoldani, ahogy 1920-ban megoldani akarták. A Csocsó bácsi-féle kocsmai alakulatok többet ártottak a kereszténységnek, mint a világ összes cionistái. Az erger-bergerező társaságokat, az utcai atrocitások f tetteseit nem egyszer zsidók pénzelték, mert másképpen azt a marhaságot, azt a butaságot nem lehetett volna elkövetni, amit elkövettek. (Pakots József: Németországban prózában folyik az erger-bergerezés?) Bocsánatot kérek, ott nincs erger-berger, ott intézményesen oldják meg a kérdést. Kint voltam Berlinben, nem láttam egy atrocitást, egy pofont nem hallottam elcsattanni, egy rossz szót nem hallottam- Ezt férfiasan állítom. Ez nem frázis, ezt nem az újságokból szoptam. Igenis ezt a kérdést tessék intézményesen megoldani. Elítélem, és a mi mozgalmunk szempontjából is károsnak, az ország szempontjából veszélyesnek tartom, ha bármely atrocitás vagy kilengés történik. En a mozgalom embereit erős kézzel tartom és senki meg nem maradhat a mozgalomban, aki ezek ellen az elvek ellen vét, mert az a kereszténység érdekeit ássa alá. De igenis zárt meneteléssel, elszánt akarattal megyünk a zsidó gazdasági front áttörésére, be akarunk jutni a gazdasági életbe, a keresztény fiatalságnak utat akarunk, őrszemeket és pozíciókat, mert a kenyérhez joga van valamennyinek. Es ha majd a földmívelés terén azt látjuk, hogy nemcsak a mi fajtánk lesz a béres, a cseléd, a kanász, a szobalány és a szakácsné; ha azt fogjuk látni, hogy a percentuális megoszlás meg lesz

< a zsidóság és a kereszténység között; ha majd bányászok is lesznek a zsidók, lemennek a bányákba és ott dolgoznak és nem 0.2%-ban lesznek ott; ha majd azt fogjuk látni, hogy egyes vállalatoknál az altisztnél nem szűnik meg az én fajtám érvényesülése, hanem ott is megfelelő arányszámban ^elyezkedhetik el: akkor megszűnik márólholnapra az antiszemitizmus. Ez egy halálosan komoly kérdés, f ezen múlik az ország sorsa. Ez nem hepciáskodás. Az antiszemitizmus a nemzeti szocialista programmban nem negatívum, hanem fajtánknak fontos, életbevágó kérdése, ha mi ebben az országban továbbra is becsületben élni és boldogulni akarunk. Térjünk át a kulturális térre. Ki beszél ma a magyar fajta kultúrájáról, amikor a mezítlábasok seregét és az inségakciókon résztvevők nagy számát látjuk? Nem citálom azt az egyszerű falusi embert, aki azt mondta, hogy nem vagyok antiszemita, de én ott szeretnék tartani, hogy annak a zsidónak adjanak inségbúzát. Ez túlzás lehet, de éppen a mai szomorú állapotok idézik elő ezeket a túlzásokat. Csak az olajat öntik a tűzre azok, akik bizonyos mozgalmakat, melyek a magyar lélekből, nemzeti felbuzdulásból, keresztény élniakarásból fakadnak, lekicsinyelnek, vagy nevetség tárgyává tesznek, szóval provokálnak. En nevettem azon, amikor azt mondták, hogy magam vagyok, csak egyedül vagyok, és nagyon nehezen bírtam visszatartani azokat az ezreket, akik le akarták adni névjegyüket, hogy bebizonyítsák, hogy többen vannak. (Dinnyés Lajos: Hol?) Az mellékes. (Derültség balfelöl.) T. képviselő úr, magam is közbeszóló vagyok, talán tanítómestere lehetnék a, szellemességben is, de megbocsát, mikor erről a kérdés179. ülésé 1933 május 12-én, yénteken. ről beszélek, nagyon kérem, hogy éppen közös fajtánk érdekében ne zavarja a gondolatmenetemet. 1929/30-ban Budapesten a színházakban előadtak 656 operettet, mindössze 39 népszínművet és csak 74 klasszikus drámát. Hozzáteszem még, a magyar írók érdekében, hogy itt a magyar liberális köröknek fáj az, hogy Németországban elégetnek könyveket, hogy írók nem boldogulnak s hogy színészek elkerülnek onnan. Es mi történik itt nálunk, Magyarországon? A daraoknak, amelyeket előadtak, több mint 50%-a idegen szerző munkája, és kiváló magyar szerzők nem tudnak érvényesülni a hazai színpadokon. Mélyen t. képviselőtársam, itt is csak közbe kell szólni a nemzeti akaratnak, itt is érvényesülnie kell a nemzet akaratának. Utóvégre az ország fővárosában vagyunk, utóvégre egy megcsonkított, szegény, de önérzetes magyar nemzet vagyunk. Bocsánatot kérek, ezt sem lehet tűrni, ez sem megy ! (Rassay Károly: írjon színdarabot, én nem tudok írni!) T. Képviselőház! Nagyon sok magyar író van, aki nyomorog, akinek ma gyűjtenek, akinek a darabja ott fekszik a színigazgatók fiókjában, és nem adják elő, hanem előadnak rossz külföldi darabokat, amelyek azután megbuknak. (Rassay Károly: A Nemzeti Színházban miért nem adják elő?) Nem akarok erre válaszolni; közben elment az az igazgató, akiről tudjuk, hogy miért nem adta elő. (Rassay Károly: Adják elő azokat a színdarabokat, vagy szórják le közénk, mint tegnap a verset, hogy elolvassuk! — Derültség.) Szociális kérdésekben az országnak s R kormányzásnak más alapokra kell helyezkednie, nagyobb megértést kell tanúsítania a dolgozó t milliókkal szemben. Az általános szenvedésből, f a leromlottságból, a trianoni béke s a világháború okozta szenvedésekből, nyomorból egyformán ki kell vennie részét mindenkinek, akár csak a földrengésből, vagy az árvízből. (Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) Itt senkise szabaduljon ebből, ki-ki hozza^ meg egyformán az áldozatot, mert egyformán kell, hogy magyarok legyünk ebben az országban. (Jánossy Gábor: Ügy van! Aláíróim.) A luxusautókból (Dinich Ödön: Leállítani azokat!) lemondást hirdetni, ez kicsit farizeus tempó. Tisztességes gondolkodást, több megértést embertársainkkal szemben, s én meg vagyok győződve róla, hogyha majd az új Magyarország bekövetkezik, ha itt lesz az új világ, az új emberekkel, a népnek akaratából megválasztott Képviselőházzal (Jánossy Gábor: A régi határokkal!), — természetesen, erről beszélni sem kell, erre állandóan gondolunk — akkor ismét egy boldogabb korszak fog nálunk beköszönteni. Ezt azonban — higyjék meg, t. képviselő urak — csak a titkos választójog útján lehet elérni. (Dinich Ödön: Ügy van! Ebben igaza van!) Mindenkinek, akinek nem ikell a néptől félnie, aki a kötelességét i fajtájával és népével szemben becsülettel teljesíti, bátran kiállhat, (Ügy van! Ügy van! half elől.) annak nem kell a demagógiától félnie. (Zaj a baloldalon.) A képviselő úr azt mondotta nekem, Jhogy a titkosság mellett van, de'nem az általánosság mellett. En a titkos választójog alapján állok és kijelentem, hogy másképpen a választást mi, nemzeti szocialisták erkölcstelennek tartjuk. Hiszen nem lehet máskép megtudni a nép akaratát, mert higyjék 'el* veszedelmes dolog, amikor az ember nem tudja a nép akaratát, amikor csalk a főszolgabírói jelentések-