Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1933 május 12-én, pénteken. 363 táltak-, beléptek a pártba és elhelyezkedtek. Jöttek a 67-esek, jöttek a 48-asok és megfordítva. Németországban azt tapasztaltam, hogy amikor egy áramlat, egy irányzat, egy mozgalom uralomra került, mindenhová csak a maga elvhű embereit tette be és nem a renegátoknak adott helyet- Már előre tudták, hogy ki hova tartozik. Nem olyan nagy dolog az, színt vallani. Lehet, hogy kellemetlen, lehet hogy nem jár, nem tudom, micsoda kedvezményekkel és előnyökkel, de mindenesetre a férfiúi tisztesség, a férfiúi őszinteség és bátorság kérdése, hogy ki-ki megmondja minden kardinális kérdésben, hogy kicsoda, micsoda. A fotográfiáját akarjuk mindenkinek látni, a fotográfiáját akarjuk nyilvántartani mindenkinek, hogy annakidején megmutassuk: uram, mit keres ön a szélsőbaloldalon, amikor a szélsőjobboldalon van nyilvántartva. Sokan azt mondják, hogy mit beszélünk ma •zsidókérdésről, keresztény politikáról és ilyenekről, hiszen ezt a kérdést elintézték nnár 1920ban. Bocsánatot kérek, ha ez a kérdés már el volt intézve, akkor a kellő tisztelettel kérdem én: miért kellett 1923-ban külön fajvédőpártot felállítani? Ha 1920-ban ez az ügy már be volt fejezve és el volt intézve, teljesen felesleges volt az önálló fajvédőpárt. Ha pedig 1920-ban nem volt elintézve, — amint hogy még máig sincs elintézve f

— akkor igenis, szükséges volt 1923ban fajvédőpártra, és igenis, fokozottabb mértékben szükség van ma, 1933-ban a fajvédőpárt utódjára, a nemzeti szocialistapártra- Ezt kétségbevonnia senkinek nem lehet, amit most be fogok bizonyítani, (Halljuk! Hallóik! bálfelol.) Az antiszemitizmust Magyarországon nem mi csináltuk. Az csinálódott. (Jánossy Gábor: Nincs! — Élénk derültség. — Jánossy Gábor: Nem is volt! A magyar ember természetével ellenkezik! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Magyar ember a magyar embert megbecsüli! Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat — ez a magyar testvériség parancsa! — Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. ~ Elnök csenget.^ — Propper Sándor: Egész csinos közbeszólás!) Ez a politika, a Jánossy Gábor-féle szózat vezetett oda, hogy a statisztika az utóbbi 50 év alatt úgy változott meg, amint azt felfogom olvasni. Akkor is voltak urambátyámék, (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) akik felállottak és azt mondták, hogy a magyar ember így, a magyar ember úgy liberális. Ezt hirdették, és közben a statisztika rájukcáfolt. (Ulain Ferenc: Mit szól ehhez Gábor bácsi? — Jánossy Gábor: Nem szabad szólni! — Derültség.) A magyar liberalizmus, (Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk!) ahogy azt Kossuth Lajos, Eötvös József és a többiek értelmezték, azt jelentette, hogy egyforma joga van mindenkinek, minden tisztességes embernek, aki dolgozik, munkája és tehetsége szerint, de ne helyezzenek fölébe senkit ebben az országban és a statisztika azt mutatja, hogy ez a helyzet mégis bekövetkezett. T. képviselő úr, önhöz kell szólnom elsősorban, mert önnek tapsolnak. Minden a liberalizmus szent jegyében ment végbe, ami 1920 óta történt, amikor egy reakció volt. Mert 'kkor igenis, egy reakció volt: az 1920-asellenforradalmi események a kommunizmusnak reakcióját képezték. Ezt nem tagadja senki sem, mert ha az órámnak az ingáját ibalra löTröm, az annyit megy vissza, ez természetes. (Dinich Ödön: Ez így van! — Derültség.) Találkoztunk mi már faivédő korunkban is egymással. (Derültség. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) f A differenciát Jánossy Gábor t- képviselőtársam is látja és ha neki tapsolunk, nézzük csak meg az 1920-as levegőt és menjünk a váci vonatra. 1920-ban látjuk az általam belügyi államtitkár koromban is mindig elítélt erger-bergerező társaságokat, ma pedig látjuk a szerzetest pofozó zsidót. Ez a két kép van előttünk: az egyik oldalon az egyik kilengés, a másik oldalon a másik kilengés. Kilengés ez is, kilengés az is. E kettő között elmondom az adataimat. Akkor, amikor Jánossy t. képviselő úr és az ő tiszteletreméltó elődjei, a mi becsületes régi jó alispánjaink, urambátyáink pipaszó mellett szidtak, ahogyan a pipában a dohány fogyott, úgy fogyott a holdak száma. (Jánossy Gábor: Vagyont áldoztak a közért és nem éltek a közből!) A 32 lap is beleszólt, meg a muzsika is. De muzsikaszó és pipaszó mellett, bizonyos liberális levegőben könnyen túlsiklott ezen a kérdésen az ember. Mert akkor, 1872-ben "Budapesten mindössze egy zsidó orvos volt, és ma 4432 közül 2061, és mi közben pipáztunk. A zsidó kereskedelmi tisztviselők százalékaránya 67*5%, a zsidó önálló hitelügyi tisztviselők számaránya 88%, a bankárok számaránya 82%. az ezer holdon felüli bérlők számaránya 73'3%, a 200 holdon felüli bérlők számaránya 73*3%, a 200 holdtól 1000 boldig teriedő bérlők ázáimaránya 62%. Ezzel szemben az őstermelőknek, tehát a földet tényleg művelőknek, a verejtékezöknek arányszáma 0'6%, a törpebirtokosoké 0'3, a bányászoké pedig csak 0*2%. Ha pedig azt látjuk, hogy a magánszínházaink közül egvetlenegy sincs keresztény kézben, akkor azt kell mondanom, hogy mégis csak a. keresztényeknek is van egy kis kultúrájuk- (Rassay Károly: Színésztehetség van közöttük!) Bocsánatot kérek, van más tehetség is közöttük. Ne kicsinyeljük le a fajtánkat- (Rassay Károly: Én csak konstatáltam!) Mindenesetre annvi hozzáértésünk nekünk is van, hogy egy-két színház lehetne keresztény kézben is. Az egyeteméken pedig, ahol numerus clausus van. (Egy hang a baloldalon: Helyes!) következő a helyzet. Lehet beszélni arról, hogy a numerus clausus-törvény helyes volt-e, vagy nem, ez a törvény meg"van. Ez a törvény azt mondja, hogy a zsidó hallgatók arányszáma 6% lehet. Azt látjuk mégis, hogy a jogtudományi karon most 11%. az orvosi fakultáson 14, a bölcsészetin 10, a gyógyszerészin 10, a műegyetemen 10, a közgazdaságin 16% a zsidó hallgatók számaránya. A lelkek koncentrációját kell megteremteni. A miniszterelnök úr revízió alá vette ebben a kérdésben állásfoglalását. (Helyeslés a baloldalon) Lehet, hogy helyes, lehet, hoery nem helyes, ö mindenesetre jónak tartotta. (Dinnyés Lajos: Hitler is revízió alá vette állásnontját!) Nem vett semmit revízió alá. (Dinnyés Lajos: A szőrmekereskedőket visszavette ! — Derültség.) Az előbb urambátyám szólalt meg. most egy ifjúsági vezér igyekszik megzavarni. Ez magyar ügy, nem hitlerizmus. Ön elégedjék meg azzal, hogy ezért megkapja az elismerést a sajtó részéről, engem azonban engedjen tovább beszélni. T. Ház! Azt, hogy szükség volt-e erre vagy nem, a miniszterelnök úr dönti el a kormányzata érdekében lelkiismerete szerint. Felfogásom szerint, ha nem vette volna revízió alá véleményét, éppen úgy hálásak lettek volna izraelita testvéreink, mint így. Azt hiszem, kicsit tartottak volna a régi Gömbös Gyulától és talán még hálásabbak lettek volna. De ^ttől eltekintve, ha mi a lelkek koncentrációját akarjuk megteremteni, akkor meg kell