Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-173
30 Az országgyűlés képviselőházának eredményben gyakorlati példával igazolja azt, hogy még az állam kritikája sem jogosult vele szemben, mert gazdasági helyzete jelentékenyen jobb, mint a magyar államé. Ezt — sajnos — megállapítom, de végeredményben mégis csak tény, hogy a székesfőváros gazdasági, illetve pénzügyi helyzete jobb, mint az államé. Az is (kétségtelen, hogy a főváros hitelképessége — is aj nos — jobban meg van alapoz via, mint az államé. Ezt nem azért említem fel, mintha-én örvendezni akarnék e tény felett, de ez tény, ez ténymegállapítás, miután pedig a premisszák, amelyekből következtetéseket fogunk levonni, csak ténymegállapításokból jöhetnek létre, ezt méltóztassanak; koncedálni és elfogadni. Folytonosan hallok nyilatkozatokat, amelyek a székesfővárossal szemben végeredményben bizonyos antipátiát mutatnak. (Gáspárdy Elemér: Nem a fővárossal, hanem csak a vezetőségével szemben!) Ezt nem látom indokoltnak. En a 'magam részéről a vámkérdésben és egyéb kérdésekben is mindazon intézkedést helyeslem, amely a székesfőváros pénzügyi helyzetével összeegyeztethető . Mert ne méltóztassanak elfelejteni: lia a székesfőváros deficitesen, anyagilag összeomolva fog ránehezedni az országra, ez sokkal nagyobb baj lenne, mintha egy pénzügyileg intakt székesfőváros hajlandó segíteni a falu nehéz helyzetén. En a székesfőváros kedvező anyagi helyzeténél természetesen nem hagyhatom figyelmen kívül a bevételeket, mert azt az óriási terhet, különösen szociális vonatkozásban, amelyet a székesfőváros teljesít, bevételek nélkül nem teljesítheti. Nem lehet tehát egyszerűen azt mondani, hogy le a vámokkal, le a borfogyasztási adóval, le a kövezetvámmal, le mindennel, de adót ne vessünk ki, mert nem lehet ma több adót kivetni a város polgárságára. Amikor én a város polgársága részéről itt hangot adok ennek, akkor kétségtelen dolog, hogy szintén nem az összeműködés hiánya okozza ezt. Mert én merem állítani, hogy vannak mindig módozatok és lehetőségek, amikor kölcsönös összefogással egymás baján segíteni tudunk. De a székesfővárosnak olyan a mai anyagi helyzete, hogy az, amit a földre vonatkozólag méltóztatott felsorolni, hovatovább a székesfővárosban a háztulajdonnál is érvényesülni fog, illetve azt mondhatnám, máris érvényesül, miután adózási rendszerünknek egyik bázisa a föld, a másik pedig a ház. Olyan bázisok ezek, amelyekről néni is tudunk letérni, s amelyeket egy adórendszer sem fog kiküszöbölni. Nem közömbös tehát nekünk a városi lakosság anyagi helyzete sem, s a városi lakosság anyagi helyzetének nehezbbítésóvel nem lehet a falu súlyos helyzetén segíteni. Az utóbbi időben állandóan látom pénzügyi vonatkozásban azt a tendenciát, amely a fővárosra mind több és több közterhet akar rakni, pedig a székesfőváros olyan terheket is visel, amelyeket nem is köteles viselni. Az, hogy a székesfőváros közüzemeihez ragaszkodik, amit a kép viselő úr nagyon helytelenít, felfogás dolga. Én azt mondom, hogy ha ma az összes üzemeket megszüntetjük, akkor sem lesz könnyebb az ipar és a kereskedelem helyzete. (Eber Antal: Dehogy nem!) Ezt nem tartom pánaceának. (Éber Antal: De segítség!) A közszükségleti cikkeknél igenis szükségesnek tartom a közüzemiét, 'mert egy szabályozó működést tula jdonitok és akarok tulajdonítani neki, hogy a súlyos gazdasági helyzetben a közszükségleti cikkekkel ne élhessenek vissza. Azt a megjegyzést, amely tegnap elhangzott, hogy a ke1 73. ülése 1933 május 3-án, szerdán. . resztény községi párt a közszükségleti cikkek árát fel akarta emelni, mint a valóságnak meg nem felelőt a leghatározottabban visszautasítom. (Helyeslés a balközépen. — Jánossy Gábor^ Ezt nem hiszi itt senki!) így nem lehet belső nehézségeket megoldani. (Dinnyés Lajos: Ki mondta?) Amikor a magam részéről kitértem a székesfőváros kérdésére ebben a súlyos helyzetben, ezzel csak újabb argumentumot akartam szolgáltatni arra, hogy a gazdasági nehézséget csak a legszorosabb összefogással tudjuk megoldani. Ezt a legszorosabb összefogást a főváros részéről is koncedálom, és azokat az erőket, amelyeket egy, ha nem is kitűnő, de reális pénzügyi helyzetben lévő székesfőváros tud biztosítani az országnak, nem tartom lekicsinylendő energiaforrásnak. (Eber Antal: Miért kell a fővárosnak külön vámhatár?) Méltóztassék elővenni a statisztikát és megnézni az adóbevételek tekintetében a székesfőváros és a vidék közötti viszonyt. Ezt sem akarom azonban itt kihasználni argumentumnak. Értsenek meg, hogy az összefogás jegyében beszélek a gazdasági kérdésekről. Ha a gazdasági kérdéseket tartottam szem előtt, akkor csak megismételtem azokat a kifogásaimat, amelyek nem újabb keletűek, s amelyek, nem egy más képviselő úrnak állásfoglalásából következnek, hanem ezeket a tételeket vallották már évekkel ezelőtt változatlanul, és látjuk, hogy ezeknek helyessége ma is kétségtelenül fennáll. Ami a politikai vonatkozásokat illeti, én a magam részéről nagy megnyugvással hallottam a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy a magyar királyi kormány keresztény nemzeti alapon áll. (Jánossy Gábor: Eddig is azon állt.) Állásfoglalásomban a miniszterelnök úr kijelentését tartom mértékadónak és nem más kijelentéseket, még zászlóbontásokat sem. (Zaj a jobboldalon.) Ezen az alapon állva kénytelen vagyok belső tartalmánál fogva a keresztény nemzeti alapot elfogadni. A keriesztény nemzeti alapnak programúiul való kitűzése, ha azt komoly tartalommal látjuk el és gyakorlatilag megvalósítjuk, a nemzet belbékéjének biztosítása, a nemzeti öncélúság szolgálata és a nemzeti összefogás lehetővé tétele útján a bajok orvoslásának legfőbb eszköze. A magam részéről mindenesetre rá fogok mutatni arra, hogy ma a világáramlatoknak igen érdekes jelenségeivel állunk szemben. Olaszország és Németország^ mai helyzete olyan képet mutat, amely Európa összszellemét jelentősen befolyásolják. Amikor Mussolini a fasizmust megteremtette, láttam azt az óriási ellenzést, amelyet itt kiváltott ebben a parlamentben is. Németország mostani benső szellemi átalakulásával szemben is látok itt egy bizonyos ellenszenvet. (Weltner Jakab: A centrumot jól szétverték! •— Zaj.) Kijelentettem akkor is és most is kijelentem itt a parlamentben, hogy én semmi áramlatot kopírozni nem akarok. Nem is tartom ezt lehetségesnek, mert egy nemzetet irányító szellemi áramlatot csak annak a nemzetnek pszihéje termelhet ki. A nemzet pszihéjére lehetnek befolyással körülmények — külső és belső körülmények, gazdaságiak és politikaiak, is — de kétségtelen, hogy a nemzeti psziltó a maga adottságával az egyedül mértékadó a köz szellemének kialakításában. En például e közszellemre való tekintettel, vagyis a magyar pszihére való tekintetei, nem látok lehetségesnek olyan közszellemet, amely az