Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1983 május 12-én, pénteken. 361 senki arra, hogy ha a kivitel megvalósítása akadályokba ütközik, a belfogyasztás emelésére, a belfogyasztás felfokozására kellene gondolnunk. De azt nem lehet ám azzal elérni, hogy a fixfizetéses alkalmazottaknak, akár magán-, akár köztisztviselőknek fizetését leszállítom. Ezt tartom én a legnagyobb szemfényvesztésnek és önámításnak. Mert jóllehet a fizetések és nyugdíjak leszállításával az egyik oldalon nyerek bizonyos összeget, kiadásom csökkenni fog tíz- és nem tudom hány millióval, de kérdés, hogy a másik oldalon be fog-e jönni az ellenérték, nem fog-e tíz- vagy húszmililóval kevesebb adó befolyni ennek következtében? Valamikor lehetett hangulatot kelteni ebben az országban a földmíveseknél és a keres Kedőknél azzal» hogy tönkreesznek benneteket a tisztviselők, ma azonban már mindenki rájött arra, hogy mentől rosszabb sorsuk van azoknak, mentől kevesebbet költhetnek azok, akik fixfizetésből élnek, annál rosszabb sorsa van az iparosnak, a kereskedőnek és a termelőnek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez tehát önámítás. Itt azután nem tudom micsoda szakemberek beszélnek megint bele ebbe a kérdésbe, az élet azonban ellentmond nekik. En tiltakozom minden újabb tisztviselőelbocsátás ellen, tiltakozom minden fizetésleszállítás ellen, (Helyeslés balfelől.) mert ez megbénítja a gazdasági életet, s anég jobban tönkresilányítja a kereskedelmet, ipart és mezőgazdaságot. Sok szó hangzott el itt Németországgal szemben. Minden második mondat az ' volt, hogy a németek nem engedik be a tojást, a németek elzárkóznak a magyar mezőgazdasági termények elől. Mint minden állam, Németország is az önellátás alapjára helyezkedik. A francia határon visszaküldik a magyar vajat, Olaszországba is nagy nehézségekbe ütközött a baromfi beszállítása; emlékszem reá, hogy hosszú hónapokon át milyen küzdelmek voltak, nem engedték be és többet szereztek be Jugoszláviától, mint Magyarországtól, szövetségesüktől. Ha az egyes államoknak ez a hátrányos állásfoglalása csak ellenünk irányulna, akkor óvást lehetne emelni, de éppen, mert nem irányul különösképpen Magyarország ellen, nekünk mindent el kell követnünk, — érzelmi momentumok nem játszhatnak szerepet — hogy igenis, bevitelünk Németországba lehetségessé váljék. (Ügy van! balfelől.) Legyen szabad egészen őszintén és nyíltan nyilatkoznom. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Kint jártam Németországban, saját tapasztalataim alapján beszélek. Megtámadtak azzal, hogy én kimentem üdvözleteket tolmácsolni. Az egyik lap azt írta, hogy kézcsókra mentem ki és kioktatott, hogy mit kellett volna mondanom. (Ulain Ferenc: Mindenki annak csókol kezet, akinek akar!) Kioktattak, hogy mit kellett volna mondanom. En minden kioktatás nélkül most mondom el, — mert eddig csak a mozgalomnak tartoztam beszámolni és nem akartam addig nyilatkozni, amíg párthíveim nem hallották tőlem — hogy igenis, megmondottam, hogy Magyarország a mostani hitleri Németországtól, amely faji es keresztény alapon áll, teljesen más elbánást vár és követel (Ügy van! balfelől.), közgazdasági téren, mint amit a marxista régi Németországtól kapott. Kifejtettem a kancellár úr előtt, amikor ott voltam, hogy mi Schulter an Schulter egymás mellett küzdöttünk becsülettel, kitartottunk utolsó csepp vérünkig szövetségünk mellett, hűségesek voltunk, — amint a magyar mindig bátor és hűséges szövetséges volt — fáj tehát nekünk és bánt bennünket, amikor a hivatalos statisztikai adatokból azt látjuk, hogy Németország egyes cikkeket a múltban különösen olyan államoktól szerzett be, amelyek a háborúban velünk szemben ellenséges álláspontot foglaltak el és ma sem viseltetnek szimpátiákkal. (Dinien Ödön: Mit mondott a kancellár? — Derültség.) Azt mondotta, hogy igenis, más elbánásban fogunk részesülni. Volt hitlerista kizgazdáktól tanácsokat nem fogadok el. (Derültség.) Hogy mi ezt meg tudjuk teremteni, ahhoz csak az emberi természetet kell ismerni és az embertömegek természetét a nemzetek körében. Ha nem tudunk megfelelő atmoszférát teremteni, ha nem tudjuk a jóindulatot Németország iránt felkelteni és azt ott a magunk irányában megnyerni, akkor nem tudunk eredményeket elérni. Hogyan kívánjunk mi engedményeket, amikor itt állandóan becsmérelnek német nagy vezető férfiakat, akik ma mégis alkotmányos választás útján egy hatalmas nemzet élén állanak, akár Hitlernek, akár Brüningnek, akár Göhringnek hívják az illető urakat, de a tényleges hatalom birtokosai. Ma Németországban ők az urak, tőlük függ ma minden és többek között az is, hogy mit engednek és mit nem engednek Magyarországból behozni. Nem tartom tehát helyesnek ezt a politikát- Minden érzelmi és politikai momentumot teljesen ki kell kapcsolni, mindegy, hogy hitlerista-e valaki vagy nem, hogy rokonszenvez vagy nem rokonszenvez Hitlerrel, itt az ország érdekét kell szem előtt tartani, mert teljesen mindegy a magyar mezőgazdaság szempontjából, hogy horogkeresztes ládába megy-e bele az alma, vagy nem horogkeresztes _ ládába, a lényeg az, hogy az alma bemenjen Németországba. (Ügy van! balfelől.) Mélyen t. Képviselőház! Engedjék meg, nem az antiszemitizmus beszél belőlem, hanem az osztó igazság, amikor azt mondom: ne bántsák a liberális kereskedői körök azt a Németországot, amellyel most momentán vagy talán hosszú ideig nem tudnak üzletet csinálni. Hátha sikerül keresztény kereskedőknek ezentúl üzletet csinálniok? Ne zavarják a keresztény kereskedelem cirkulusait. Mindenesetre Németország, a mai német rezsim a zsidó kereskedőkkel üzletet nem csinál, de meg kell próbálni, hátha sikerül ez a keresztény kereskedőknek. Utóvégre, azt hiszem, első az ország érdeke. Ha a keresztény magyar kereskedők be tudják vinni Németországba a salátát, akkor hála Istennek, hogy beviszik és nem lesz semmi baj abból, hogy többen fognak a keresztények közül kereskedői pályára menni, vagy kereskedelemmel foglalkozni. En meg vagyok arról győződve, hogy a szimpátiák Németország mellett vannak, mert én ismerem az ország hangulatát — ezt nem a Dob-utcából fogják irányítani —, s az ország hangulata igenis, merem állítani, hogy a mai német rezsim mellett van. A dolgozó milliók, a verejtékező milliók száz- és százezrei Magyarországon igenis örülnek annak, hogy van egy nemzet, amely öntudatra ébredt, amely megtisztítja magát a nemzetköziségtől és mi magyarok valamennyien, akik az akasztófák alól menekültünk» akik börtönökben voltunk s akik tudjuk, mi az a bolsevizmus, forduljunk Németország felé és mondjunk köszö-