Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának 1 vagyunk, és egy kii» nemzet mágiáiban véve nagy merészség nélkül reorganizációhoz, nem nyúlhat. De látom; hogy a nagy világnemzetek belső gazdasági életében is egy olyan változás készül, amely azt fogja alátámasztani, amit beszédem elején bevezetésképpen mondottam. Amerika mai helyzete magában véve is bizonyíték arra, hogy az ingó tőkének is le kell vonnia a következtetéseket. A székesfőváros életében is látom a kolosszális nagy 'nehézségeket ebből a szempontból. A külföldi ingó tőke, amely kölcsönöket adott aJ székesfővárosnak és a közületeknek, a maga követelését névérték szerint tartja fenn az egyes közületekkel szemben.^ Ha ma megnézem az értékpapírpiac helyzetét, kétségtelenül megállapíthatom, hogy az ingó tőkével szemben már a tőzsdei forgalomban is olyan óriási devalváció foganatosíttatott, amelyet nem lehet egyoldalúan csak a vásárlásnál figyelembe venni. Mert igenis, ha a mi általunk felvett kölcsönöket vesszük, ezeknek tőzsdei árfolyama, tőzsdei névértéke annyire leszállott, hogy a 96%-os alapon kibocsátott papír ma már a tőzsdén 25—30%-ért összevásárolható. Lehetetlenség az;, hogy amikor a papírok árfolyama ilyen óriási mértékű devalvációt mutat', ugyanakkor a kötelmi viszonyok rendezésénél a hivatalos fórumok között a kibocsátott összeg változatlanul szerepeljen a rendezés szempontjából. Ha a iszékesfővárosnak megengedték volna, 'hogy kötvényeit egy ilyen devalvált árfolyamon vásárolja össze, akkor jelentékeny megkönnyebbüléssel lehetett volna tisztázni a gazdasági helyzetet. Állítom, hogy az egész gazdasági életben ugyanez a helyzet. Az államoaoirok és a záloglevelek árfolyama kivétel nélkül devalválódott a tőzsdei forgalomban, vagyis a tőzsdei forgalomban már érvényesítették ezt a tételt, amelyet én kívánok, hogy a pénzügyi helyzet rendezésénél az ingó tőke devalválásával stoámolni kell, olyan értelemben, amint ez a tőzsdei forgalomban már megtörtént. Ennek érvényesítése nélkül nem fogunk tudni semmiféle rendezést teremteni és nem fogjuk a termelést biztosítani tudni. A másik szempont az, hogy az államnak bizonyos lebélyegzéssel meg kellene állapítania, hogy a kibocsátott kötvények kinek a kezében vannak. En állítom, hogy a t külföldön plaszírozott kötvények nagyrésze már nincs az első vásárlók kezében, hanem a kötvények egész tömegre itt van benn, a au agyar állam határain belül. (Magyar Pál: Ez valószínű — Ulain Ferenc: Tessék nosztrifikálni! Mióta kérjük a pénzügyminisztert! — Felkiáltások a baloldalon: Jó!) Koncedálom, hogy jó^ de akkor nem vagyok hajlandó az aranyérték alapján való olyan rendezést tekintetbe venni, mint amilyen elkerülhetetlennek látszik sokszor külpolitikai érdekekre való tekitettel nemzetközi viszonylatban. Ha ezt meg tudnók állapítani, ezzel lényegesen könnyítenők a pénzügyi helyzetet, elsősorban a közületek helyzetét. Nem novum, amit most mondok. En ezt évek óta hirdetem itt a Házban is, hirdettem már a kamatfizetés kérdésével is kapcsolatban és fogom is hirdetni a végleges rendezés kérdésénél, ímert kimondhatatlanul nagy tehertől szabadulna a magyar állam, ha nem a merev névérték alapján, r hanem a szigorú tények alapján foganatosítaná a rendezést. Koncedálom azt is, hogy a nagy államok gazdasági helyzete befolyásolja a mi helyzetünket is, hiszen az csak függvénye a világnemzetek gazdasági helyzetének. De vannak KÉPVISELŐHÁZI .^APLÓ XV. ?. ülése 193$ május 3-án, szerdán. 29 azért speciális szempontok is, amelyek az önvédelem jegyében jogosítják fel ezt a nemzetet arra, hogy biztosítsa a termelés folytonosságát. En azt látom, hogy a kereskedelem f és az ipar terén a pusztulásnak olyan kolosszális jelenségével állunk szemben, amelyet ölhetett kezekkel nézni nem lehet és nem lehet ennek rendezése elől elzárkózni. (Éber Antal: Először a hatósági üzemeket kellene akkor megszüntetni!) Tudom, hogy a képviselő úrnak ez az egyedüli témája, (Éber Antal: Nem egyedüli, van még más is!) de én most mással is akarok foglalkozni. A magam részéről tehát helyesnek tartanám, ha megállapítanók a kötvények birtokosát, ha megtudnók, hogy kiknek a kezében vannak a kötvények, és ha a rendezésnél érvényesíteni lehetne azt a devalvációt, amelyet a tőzsdén már foganatosítottak. Eckhardt Tibor javaslata, az 50%-os de^ valváció, ehhez nagyon közelfekvő dolog. Mi meg is tettük ezt a magunk részéről, amennyiben erre eszközeink voltak, a kötvények összevásárlásánál törvényes alapon, mert a külföldiekkel való szerződéseink koncedálják a kötvények összevásárlását. {Helyeslés a baloldalon.) Ha ezt lehetővé tettük volna nagyobb arányokban is, akkor a közületeknek és az államnak helyzetét lényegesen megkönnyítettük volna. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Naigyon sajnálom, hogy az a bizonyos ortodox tétel korlatokat szabott ennek a kérdésnek rendezésénél is. Nem tartom helyesnek azt a merev elzárkózást, amelyet pénzügyeink intézésében látok. Végeredményben Genfnek függvényei vagyunk, talán túlontúl is azok vagyunk évek óta és várjuk a hitelezők konszenzusát a rendezésnél. A hitelezők konszenzusát pedig nem lehet kieszközölni. Látom, hogy nemzetközi kérdésekben nem tudnak megállapodni. Az érdemi megállapodásokat évek óta elhalasztják és újabb és újabb konferenciák összehívása szükséges. Az ilyen hosszú ideig való várakozás az egész termelés elpusztulásával lehet egyenértékű. Ezeket a gazidasági kérdéseket azért méltatom különös figyelemre s azért kezdtem beszédemet a gazdasági kérdések szempontjából, mert egész belpolitikai helyzetünkre ráfekszik a gazdasági helyzet. E gazdasági helyzet súlyossága természetesen az élet minden vonalán érvényesül; érvényesül a kereskedelemben, az iparban, a falu népénél és — hozzá kell tennem — érvényesül a város lakosságánál is. A magam részéről a legnagyobb szeretettel és a nemzeti öncélúság jegyében váló összefogással akarok hozzájárulni a falu terheinek rendezéséhez és könnyítéséhez, s tiltakozom az ellen a tendencia ellen, amely a falut a fővárossal állandóan , szeimbe akarja állítani, mert ez is egy akadály, amely a nemzeti öncélúság útjában áll. (Egy hang balfelöl: Le a fővárosi vámokkal!) s mert a magam részéről miaudig azt tartottam szem előtt, hogy a falunak és a fővárosnak a legnagyobb szeretettel kell összefognia. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Wolff Károly: Igenis a székesfőváros helyzetét csak a legnagyobb szeretettel lehet kezelni, olyan szeretettel, amilyennel mi kezeljük a falu helyzetét. (Felkiáltások balfelŐl: Ez a helyes!) Nagyon nem szeretem, ha magyarok itt az ország parlamentjeiben is ebben a kérdésben egymással saembenállanak. (Felkiáltások: Nem is lehet!) Ne méltóztassanak itt elfogultsággal kezelni ezt a kérdést. A székesfőváros vég5