Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 1 Amikor tehát az állam felment az adókkal, a város lement a maga adójával, úgy hogy az 1930-ik évhez viszonyítva, 18 millióval kevesebbet szedett be községi pótadó címén. Pedig bizonyára méltóztatnak elképzelni, milyen jól áll a város szénája akkor, amikor már minden második boltot becsuktak és amikor az iparosoknak körülbelül 50%-a egyszerűen már elhullott és elment segédmunkásnak. Arra vonatkozólag is tudnék statisztikát felolvasni, ami talán a leglényegesebb; hogy tanoncokat tartanak-e már a mesterek vagy nem. 1931-ben még 1960 tanoncot szerziődtettek, 1932-ben már csak 1605-öt és most olyan rohamosan esett vissza a tanoncok száma, hogy körülbelül 60%-os a csökkenés. Ma már egyáltalában nem szerződtetnek tanoncot, úgy hogy ma már külön kell protezsálni valakit, ha tanoncnak el cl Kell* menni, hogy felvegyék. Méltóztatnak a termelésekből is látni, hogy mi történt. Az iparigazolványok fokmérői annak, hogy van-e új ipar vagy pedig nincs és itt a helyzet az, hogy míg 1930-ban 10.580-an kértek iparigazolványt, a múlt évben visszaadtak 6378 iparigazolványt. Méltóztatnak látni, szembeállítva ezt a két számot, hogy mit jelent ez a termelésben. Ha pl. a sört veszem, amely szerintem nem feltétlenül szükséges, amikor van bor, de hát mégis vannak, akik sört fogyasztanak, míg 1930-ban 393.000 hektólitert termeltek kőbányai sörgyáraink, 1931-ben már csak 275.000 hektólitert. Az 1932-es adat nem áll pontosan rendelkezésemre, de a statisztikusok azt mondják, hogy körülbelül 20%-os visszaesés van. (Vitéz Kenyeres János: Nem a kivitel miatt?) Nem, mi ebből sajnos nem vittünk ki sokat. A gabonát illetőleg méltóztatnak tudni, hogy Budapesten igen sok malom volt, amelyeket ma már bontogatnak, a Soroksári-úton is leállítottak pár malmot és most már bontják is azokat, a Lipótvárosban is leállítottak egy csomót. Gabonát őröltek 1930-ban 2377 tonnát, 1931-ben 1490 tonnát. Liszt ebből 1930-bam 1908 tonna, 1931-ben 1270 tonna volt. Méltóztatnak tehát látni azt a horribilis visszaesést, amely itt mutatkozik. Áttérve a lakásokra, Budapesten az üres lakások száma 1925-ben volt összesen hét, 1930ban 705, 1932-ben pedig 5861. Üzlethelyiségek: lakás üzlettel együtt 1925-ben üresen állott kettő, 1930-ban hét. Bolt üresen állott 1925-ben 115, 1930-han 645. Hogy 1930—32-ben mi történt, azt mindenki tudja. Üres raktár volt 1925-ben 242, 19304>an 302. így végig lehetne menni összes dolgainkon, amelyek azt igazolják, hogy ebben a fővárosban az ipar majdnem teljesen^ tönkrement. A kereskedelem is ugyanígy áll. 1925ben például volt 328.711 iparos, — ebben benne vannak a segédek is és az önálló mesterek is — kereskedő pedig 86.516. Méltóztatik ebből a számból is látni, hogy nem olyan rózsás a főváros helyzete, és ha a főváros igyekszik a maga bevételeit fokozni, akkor ezt nem szabad animozdtással fogadni, mert a főváros a maga kötelezettségeit mindenképpen teljesíteni akarja. Méltóztassék azt is számításba venni, hogy a főváros — sajnos — egyedüli kultúrcentrum az egész országban. Mi szívesen vennők, ha Szeged, Miskolc, Pécs szintén egy-egy kultúrcentrummá fejlődnék, ha arra alkalmas és mód van. Ne gravitáljon minden Budapestre. Mi annak nagyon örülnénk, de ma nem lehet arra gondolni, hogy újabb kultúrcentrumot tudjunk kiépíteni akár Pécsett, akár Szegeden, akár Miskolcon, akár máshol, amikor ). ülése 1933 május 12-én, pénteken. 349 arról beszélünk, hogy sok az egyetem, amikor el akarjuk hozni az egyetemeket hol innen, hol onnan s amikor Szegeden is megszüntetnek államépítészeti hivatalokat és átteszik más helyre. Lehet-e tehát erre gondolnunk? Azt hiszem, helyes úton járunk akkor, amikor igyekszünk fenntartani a statusquot s amikor azt akarjuk, hogy mérték, az a nívó, amelyet tartottunk, ne süllyedjen, hanem legalább ilyen arányban maradjon meg, mint amilyenben van s akkor bizonyára mindenkinek az az érzése, hogy segíteni kell ezt a fővárost és nem szabad szembeállítani a fővárost a vidékkel, mert ez mindnyájunknak kárára szolgálna. (Ügy van! Ügy van! a középen.) i Az üzemekkel is szeretnék egy-két percig foglalkozni, tudniillik folyton arról beszélnek, hogy a főváros üzemeit meg kell szüntetni. Én kijelentem, hogy üzemellenes vagyok; a városnál is azt az álláspontomat érvényesítettem, hogy az üzemeket szüntessük meg, három üzem kivételével: az elektromos-, a gáz- és a vízművek kivételével. A többi üzemeket szüntessük meg. (Homonnay Tivadar: Arról lehet beszélni!) De nem a községi polgáripárton, az egységespárton múlott, hogy az üzemeket nem tudtuk megszüntetni. Ha azonban megvannak ezek az üzemek, akkor nekünk kötelességünk, hogy azt a vagyont, amelyet a főváros invesztált ezekbe az üzemekbe, igyekezzünk megtartani és ennek jövedelméből igyekezzünk a főváros adófizető polgárainak terheit enyhíteni. Ha tehát a főváros üzemei bizonyos összegeket jövedelmeznek, mint ahogy jövedelmeznek, akkor ennek csak örülnünk kell s akkor nem szabad azt mondani, hogy: mi majd belenézünk abba az üzempolitikába, ott borzasztó nagy tékozlások folynak és drága. Megnyugtathatok mindenkit: nem folyik olyan nagy tékozlás és legalább is arányban állnak ezek az állam üzempolitikájában történő dolgokkal. Nem akarok többet mondani, mert látjuk az állami üzemeknél, hogy mit fizetünk rá. Az államnak van Ori-ja, Országos Ruházati Intézete, nem tudom, hogy miért, amikor van kiváló szabóipar, s amikor ezt egészen nyugodtan meg lehetne szüntetni. A miniszter úrtól azt várjuk, hogy a törvény alapján teremtsen rendet necsak a főváros üzemeinél, hanem elsősorban az állam üzemeinél is. (Ügy van!^ Ügy van! a középen.) is íme, az Országos Ruházati Intézet még gyönyörűen virágzik. Azt hiszem, ezzel eléggé megvilágítottam a főváros helyzetét s én remélem és hiszem, hogy mindnyájan, akik ennek az országnak képviselői vagyunk, tovább is szeretettel fogunk csüggni a magunk fővárosán és igyekezni fogunk fenntartani azt a nívót, amelyen a főváros ma van. Méltóztassanak megengedni, hogy még egykét kérdéssel foglalkozzam hamarjában. Különösen az adózás r kérdésével szeretnék foglalkozni, itt is inkább az ipar adózásávial. Állandó ugyanis az a panasz, hogy az ipar túl van adóztatva. A statisztikához, amelyet méltóztattak olvasni, legfeljebb csak azt tudom hozzáfűzni, hogy ma már majdnem minden gyár kéménye hideg; alig látunk füstölgő kéményt r a fővárosban. Ha végigmegyünk a Soroksári-úton és környékén, amely par excellence gyári negyed, akkor azt látjuk, hogy ott összesen két gyár dolgozik, ahol pedig legalább 200 gyárnak kellene dolgoznia. Ha pedig végigmegyünk a Váci-úton, (Esztergályos János: A Váci-út valóságos siralomvölgye.) csak