Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-179
348 Az országgyűlés képviselőházának gyen, hanem lokalizálnunk kell a tüzet és helyesen rá 'kell mutatnunk azokra az érvekre, amelyek mindenképpen indokolják azt, hogy ez az őstermelő menjen oda ki, ott adja el, amit behozott, azután menjen nyugodtan haza. Ez az egyik kérdés, amellyel bátor voltam foglalkozni. Azután azt hallottuk ugyancsak itt, különösen kisgazdaikörökből, hogy az állatoknál meg különösen drágít a város. Ha felhoznak egy élőállatot, borzasztó nagy költséget kell viselni, hogy itt a városban el tudják adni. (Mikecz István: Sertéseket!) Sertéseket, márnákat, ezekkel akarok foglalkozni. Bátor vagyok felolvasni á statisztikát és kérem, hogy méltóztassék majd ellenőrizni. Ha felkerül egy 134 kilogrammos sertés mondjuk Orosházáról, amely a legtávolabbi helyek egyike ma Magyarországon, s az eladási ár kilográmmonikint 94 fillérnek van felvéve. — szintén egy-két hónap előtti ár, — akkor ez a 134 kilogrammos sertés belekerül 125 oenigö 96 fillérbe Orosházán. A vasúti fuvardíj 4 pengő 33 fillér, az állatorvosi díj 36 fillér, a marhalevél díia 76 fillér, nzámlabélyeg 0'02 fillér. Az állam javára kell tehát fizetni összesen 5*45 pengőt, azaz 4*3 %-ot. A főváros javára kell fizetni a következőiket: vásárdíj 1 pengő 34 fillér, szállásdíj 14 fillér. tűzkárbiztosítás 0*04 fillér. A város kap tehát 1 pengő 52 filiert«, szemben az állam 5 pengő 45 fillérjével. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet!) Méltóztassék végighallgatni, majd elmondom á többit is. (Mozgás a jobboldf^on.) A város kap tehát 1*52 pengőt, ami 1*2%. Most jön a vásárpénztár. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A Vásárpénztár javára esik: hajtódíj, — kirakás, hajtás és gondozás, ez a hajtódíj — 25 fillér, bélyegzés 0*08 fillér, beszedési díj — az eladási ár azonnal készpénzben való kifizetéséért szedi ezt a Vásárpénztár — 56 fillér, összesen tehát 89 fillér, vagyis 0*7%. Ez nem a városé, mert ha ezt egy másik bank fogja végezni, ugyanígy fel fogja számítani. Nagyon könnyen meglehet, hogy egy hónap múlva már nem á Vásárpénztár fogja ezt végezni, amely, amint méltóztatik tudni, felszámolás alatt van — és talán nem is a Községi Takarékpénztár, hanem egy másik, magánintézet. Az ugyanígy fel fogja számítani, ha nem drágábban. (Jánossy Gábor: Az a kérdés, hogy mennyi marad a termelőnek és mit fizet a fogyasztó!) Most jön a bizományos javára fizetendő díj. Ehhez semmi köze sincs a városnak, mert ezt a bizományos, aki átveszi a termelők áruját, kapja. A bizományos jutaléka 1 pengő 26 fillér, szavatossági biztosítás 1 pengő 26 fillér, forgalmiadó 0*07 fillér, tehát összesen 2 pengő 59 fillér, vagyis 2%. összesen tehát mindennel együtt 10 pengő 45 fillér terheli a 125 pengő 96 fillért érő sertést. A város azonban csak 1 pengő 52 fillért kap ebből. Most nem beszélek a szúródíjról, mert a szúródíj nem a gazdát terheli; a szúródíj a hentest terheli, aki a vágóhídon dolgozik. Ezzel ezt nem lehet kapcsolatba hozni. Méltóztatik látni, hogy a 125 pengő 96 fillérrel szemben áll 10 pengő 45 fillér, aminek több, mint felét az állam viszi el s a város összesen 1 pengő ; 52 fillért kap qua város, a többit pedig kapja a vásárpénztár és a bizományosTisztelettel kérdem: lehet-e ezek után azt mondani, hogy a város illetéktelenül drágít és az őstermelőtől elveszi az őt megillető hasz179. ülése 1933 május 12-én, pénteken. not1 Azt hiszem, ezek után senki sem állíthatja azt, hogy a főváros bármily irányban is belépne a drágítok sorába és bárkit is megkárosítana. De nézzük tovább. Azt mondják, hogy a város nem hozza meg azt az áldozatot, amelyet meg kell hoznia, tekintve azt, hogy egy mezőgazdasági állam fővárosa. Bátor vagyok előadni, amit előbb is előadtam, hogy csinált a főváros egy nagy vásártelepet 12 millióval, csinált a sertésvásáron egy nagy vásárteret, csinált a marhavágóhídon egy borjúvásárcsarnokot az utóbbi pár esztendőben, ami összesen körülbelül 20 milliójába került a városnak. Ilyen beruházásokat kellett eszközölnie. Az összes beruházások, amelyet elég rövid idő alatt eszközölt a város a közélelmezés terén, 52'5 milliójába kerültek. Ezért szed a város összesen 2,724.000 pengő helybért és illetéket, tehát az az összeg, amelyet ő az 52 millió után kap, a befektetés 5'2 százaléka. Az után a pénz után, amelyet felvettünk és amely jórészt dollárkölcsön, 8 százalék kamatot fizetünk, szóval majdnem 3 százalékkal azon az összegen felül, amelyet a város kap, tehát nemhogy keresne ezen a város, hanem még ráfizet. De méltóztassék tovább figyelni. Az 1932ben a fővárosban elfogyasztott kenyér és liszt állami forgalmiadója és bolettája 13 millió volt és ha figyelemmel méltóztatnak kísérni a legutóbbi napok eseményeit, akkor méltóztatnak tudni, hogy a tejrendelet kapcsán a főváros a tejgazdasági alapba 1*7 fillért fizet literenkint, ez kitesz egy évben 2*7 millió pengőt. Most méltóztassék figyelembe venni — nem azért mondjuk, mintha kifogásolnék, mi örülünk, ha a gazdákon segíteni tudunk, — hogy 8—10 fillérrel olcsóbban kapta azelőtt a főváros a tejet, most pedig meg kellett büntetni a központi vásárcsarnokban áruló tejtermékkereskedőket azért, mert olcsóbban árulták a tejet, mint ahogy az meg van állapítva. Erre a főváros 12 millió pengőt fizet rá- Szívesen hozza meg az áldozatot, tudja, hogy ez kötelessége. De ezek után azt hiszem, nem lehet azt mondani, hogy a főváros nem ismeri a kötelességét a vidékkel, az országgal szemben, és azt hiszem, nyugodtan be is fejezhetem ezt a témát, mert aki objektíven bírálja el ezeket a dolgokat, annak meg kell állapítani azt, hogy szó sincs arról, hogy a főváros bármely irányban is drágítana. De nézzük, hogyan állunk az iparral a fővárosban. Méltóztatnák majd látni, hogy ennél szomorúbb képet mutat a főváros ipari helyzete. Csak arra mutatok rá, hogy a múlt évi költségvetésben egyenes állami adóra 248 millió pengő volt felvéve, ebből a főváros 151 milliót fizetett, tehát majdnem 62%-át az állami egyenesadóknak. (Körmendy Mátyás: Ide vonták össze az egész ipart az országból!) Nem mondom, hogy nem, de én' csak rá akarok mutatni, hogy mi a helyzet. Tyler jelentésében azt olvassuk, hogy az egyes önkormányzatok még mindig túlköltekeznek és azokat valahogy meg kell fogni. Most ezzel az állami adóval szembe akarom állítani a főváros által szedett községi pótadót. Bátor leszek csak nagyjából ismertetni az adatokat. 1930-ban a fővárosban ki volt vetve állami egyenesadó fejében 113,191.000 pengőd 1931-ben 132 millió, tehát már jóval nagyobb összeg, 1932-ben pedig 151 millió volt. Az állami adó tehát meglehetős mértékben emelkedett. Ezzel szemben a községi adó 1930-ban 79,605.000, 1931-ben 69 millió volt, tehát 10 milióval kevesebb, és 1932-ben 61,157.000 volt.