Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

28 Az országgyűlés képviselőházának ugyanezt, ellenünk rendőri beavatkozás, szám­talan vexatura és bírságolások, büntetések özöne indult volna meg. (Turchányi Egon: Ha nem kormánypárti, akkor büntetik a gyűlést!) Még most is folynak a bírságolások Mezőke­resztes miatt! Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét! Eckhardt Tibor: Igeai t. Ház! Én azt kérem a miniszterelnök úrtól, hogy a fair play-t, a becsületes, őszinte és egyforma politikai küz­delem lehetőségeit teremtse meg az országnak, mert nemzeti egység csak fair play alapján, csak tisztességes, becsületes eszközök alkalma­zásával lehetséges. A költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl. — Szónokot számosan üdvözlik ) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés tárgyalása alkalmával a régi parlamenti elvnek megfelelőleg minden politi­kai pártnak mód és lehetőség adatik arra, hogy körvonalazza állásfoglalását a kormánnyal és a politikai rendszerrel szemben. A magam ré­szénői ennek a körvonalazásnak kifejtésénél egyedül és kizárólag a miniszterelnök úr jelen­téseire támaszkodomi Méltóztassanak koncé­dálni, hogy az elhangzott egyéb nyilatkozatok­nál feltétlenül komp éten sebbnek tartsam a mi­niszterelnök úr nyilatkozatát, (Helyeslés.) aki elsősorban r hivatott kormamyanak irányzatát, vonalvezetését megszabni és érvényesíteni. Nagyon sajnálnám, ha a miniszterelnök úr mindenki által helyeslendő célkitűzése, első­sorban a nemzeti öncélúság tekintetében az érők nem egymás mellett haladnának ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Wolff Károly: ... hanem egymással szem­ben akarnának érvényesülni. A nemzeti öncé­lúságot nem tudom elképzelni abban az eset­ben, ha a meglévő erőket, amelyek ugyanezt a célt szolgálják, elsősorban akadályokként ke­zelnék, mert én a nemzeti öncélúságot ezekben a súlyos időkben olyan feltétlenül szükséges iránynak és célkitűzésnek tartom, hogy min­denkinek, aki nemzeti alapon áll, e célnak a szolgálatában kell állnia. Az előttem szólott igen t. képviselő úr gaz­dasági okfejtéseinek nagy részét szimpátiával hallgattam, és úgy gondolom, hogy egy nem­zeti célkitűzésnél, a nemzeti öncélúság hirde­tésénél elsősorban meg kell állapítanunk azt az eszmei tartalmat, amelyet a nemzeti öncé­lúság jelent, mert végeredményben tartalom nélkül nem tudjuk ezeket a kereteket szigorúan alkalmazni a gyakorlati életben. (Ügy f van! ügy van!) En a nemzeti Öncélúság kérdésénél a legfontosabb problémák egyikének a gazdasági helyzet orvoslását tartom. Nem is tartom a gazdasági témákat politikai témáknak s a gaz­dasági témák, kérdések megvitatásánál felme­rült minden indokot gondosan mérlegelendő­nek tartok. Nagyon káros volna az, ha egy gazdasági szanálás kérdésénél bármely oldalról jövő ja­vaslatok nem tárgyaltatnának azzal az objek­tivitással és elfogulatlansággal, amellyel ma minden gazdasági kérdés tárgyalandó. A gaz­dasági kérdésekben különböző felfogások érvé­nyesülhetnek, de úgy a gazdasági, mint a pénzügyi kérdéseknél semmi sem jellemzőbb, mint az, amit több ízben hangoztattam úgy itt a plénumban, mint az egyes bizottságokban, hogy nem látom biztosítottnak az eddig műkő­173. ülése 1933 május 3-án, szerdán, dött ortodox gazdasági tételeknek feltétlen kö­vetését; nem látom bizonyítottnak azt, hogy csak ezen az alapon tudjuk orvosolni azt a sú­lyos helyzetet, amelyben vagyunk. (Ügy van! Ügy van!) A pénzügyi és gazdasági elméletek kér­dése feltétlenül vizsgálat alá vonandó (He­lyeslés.) és én az ortodoxiát a lehető leg­nagyobb bajnak tartanám a gazdasági kérdé­sek elintézésénél. (Magyar Pál: Kérjük az új helyes tételeket!) Többször t mondottam, hogy a mai kapitalista gazdasági rendnek vannak bizonyos adott előnyei és hátrányai. Ezek az adott hátrányai pedig nem képesek arra, hogy a nemzeteket a mai káoszból ki­vezessék. Ha új tételeket kíván a közbeszóló képviselő úr, mindjárt felhozom az arany­elméletet mint olyat, amelynél nem lehet a régi ortodoxiát alkalmazni, mert az arany­elmélet magábavéve formális értékű alap a mai gazdasági rendben. En nem az aranyat tartom a pénz értékének és stabilizálásának feltétlen eszközéül, hanem tartom a nemzet munkaképességét és a nemzet termelési lehe­tőségét. (Rassay Károly: Csak az a baj, hogy mások nem tartják!) Nem is tartom olyan borzasztó katasztrófának a deficitet sem a költségvetésben abban a pillanatban, ha ez a deficit a termelő munkára fordítta­tik, mert a nemzeti termelésnek fenntartását sokkal fontosabb követelménynek tartom, mint az ortodox tételeknek szigorú betartását. Az, amit Eckhardt képviselő úr mondott, vég­eredményben szintén argumentum ezen tétel alátámasztására: bizonyos vonatkozásban ő is a földet akarja bevonni az aranyalap helyett a pénz szolgálatába. (Ulain Ferenc: Dehogy akarja, eszeágában sincs!) Tessék csak fi­gyelmére méltatni a kötvényesítésre vonat­kozó tételét, amelyet kifejtett. (Ulain Ferenc közbeszól.) A t. közbeszóló képviselő úr vagy nemi osztja azt az indokolást, amelyet Eck­hardt képviselő úr felhozott, vagy nem akarja koncedálni más felfogásának objektív meg­ítélését. (Ulain Ferenc: Azt már igen!) Ha igen, ugyanabba a hibába esik, amelyet be­szédem elején kifogásoltam. Igenis, a gazda­sági kérdésekben tessék politikamentesen a tárgyalások lehetőségét biztosítani és minden érvet, minden argumentumot gondosan mér­legelni, (Helyeslés.) mert az én felfogásom sze­rint sokkal súlyosabb a helyzet, semhogy itt ezekben a kérdésekben visszavonás vagy bi­zonyos ortodox tételekhez való merev ragasz­kodás a megoldást késleltesse. A magam részéről szintén több ízben ki­fejtettem, hogy az ingó tőke kérdésében mel­lőzhetetlennek tartom, hogy az ingó tőke is levonja azokat a következtetéseket, amelyeket a föld és minden érték levont a mai gazda­sági helyzetben. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) Az ingó tőke pedig itt áll a maga merevségében és ránehezedik az összes álla­mokra. Nem lehet megengedni azt, hogy az ingó tőkének ezen merevsége és különlegesen arrogált helyzete miatt a nemzet gazdasági termelése teljesen lehetetlenné váljék. (Já­nossy Gábor: Igaza van! A tőke ő felsége!) A pénz magában véve nem lehet öncél, és a pénz imádása nem lehet vezető argumentum a gazdasági életben. A magam részéről a leg­fontosabb követelménynek a termelés előmozdí­tását tartom, s ezt minden körülmények között és minden eszközzel alá akarom 1 támasztani. (Magyar Pál: Ez a legortodoxabíb tétel!) Kon­cedálom azt a tételt, hogy <mi egy kis nemzet

Next

/
Oldalképek
Tartalom