Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. probléma nálunk is előtérben áll és megoldást követel, csakhogy a kormány túlságosan magasan, túlságosan messze van valahol, nem hallatszanak el hozzá a dübörgő sóhajok és követelések vagy oda hallatszanak ugyan, de a kormány nem törődik velük. (Buchinger Manó: Betömi a fülét!) Üres szavaknál egyebet nem pazarol a kormány erre a problémára. Szavak azok bőven buzognak. Legutóbb a 33-as bizottság ülésén a miniszterelnök úr a szociális problémákkal kapcsolatban a következőket mondta (olvassa): «A szociális problémáknak dominálóknak • kell lenniök az állami élet minden vonatkozásában, de egyben nem lehetnek pártkérdések, hanem egyetemes nemzeti problémákká kell felmagasztosulniuk. A munkásnak meg kell találnia a tisztességes megélhetés feltételeit és a munkásság számára olyan intézményeket kell létesíteni, amelyek e hatalmas és értékes néprétegnek szociális, egészségügyi, kulturális és erkölcsi igényeit a viszonyokhoz mérten a legmagasabb fokig kielégíteni alkalmasak.» Ugyebár szép körmondat ez, amely körülbelül fedi azt a felfogást, amelyet efelől a kérdés felől világszerte táplálnak. A szociális problémáknak tehát a miniszterelnök úr szerint dominálóknak kel lenniök. De kérdezem én a kormányt, kérdezem a pénzügyminiszter urat, hol jut ez a gondolat kifejezésre például az előirányzatban? Én végigbújtam ezt a számsivatagot és kerestem a szociális terhek oázisát. Miután annyira lefokozódtak ma az igények Magyarországon, kis oázisokkal is meg lettünk volna talán elégedve, illetve tudomásul vettük volna azokat, de hiába, sem kis, sem nagyobb szociális oázisok nincsenek ebben a számtengerben. 200.000 kilogramm színarany pénzbeli ekvivalensét kell egy kerek esztendőben a magyar: adózónak kiizzadnia és ebből az elképzelhetetlenül nagy summából a legfontosabb, a legégetőbb problémára nem jut semmi sem. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig van itt fedezet sok mindenre bőven. Sok" felesleges kiadást is találunk ebben a költségvetési előirányzatban, csak éppen a szociálpolitikára, éppen a_ leginkább szenvedők számára nincsen semmi, vagy csak f néhány árva morzsa. Ennél a dús lakománál, ennél a sokszázmilliós előirányzatnál a szociálpolitikát ez a kormány Lázár szerepére utalja. (Ellentmondások jobbfelől. — Temesváry Imre: Hol van az a dús lakoma?) Néhány számszerű adattal akarom bizonyítani ezt a megállapításomat. Sokat beszélnek az agrárproblémáról, sokat beszélnek a föld népéről, a testvérdesülésről és a többiről, ezzel szemben az erre vonatkozó költségvetési előirányzatban találunk például lótenyésztésre és állategészségügyre 3,910.200 pengőt, szociálpolitikára találunk 305.000 pengőt. Tessék nekem ebből megmagyarázni, kihámozni, hogy hol van itt az arány az állategészségügy, a lótenyésztés és a földmunkásság jóléte között? Itt van a kultuszminisztérium, amely 7,134.100 pengőt ad vallási célokra és 571.000 pengőt ad diákjóléti célokra, ebből azonban effektív jóléti cél csak 200.000 pengő. A kereskedelemügyi miniszter úr előirányzatában a légügyi hivatal megemészt 6,729.200 pengőt, iparfelügyeletre, — több mint félmillió ipari és gyári munkás testi épségének, életének, egészségének védelmére — van összesen 278.900 pengő, ebből azonban a kazánvizsgálati vállalat 230.000 pengőt behoz, tehát munkásvédelmi, illetve munkásegészségügyi KÉPVISELŐHÁZI N.ÄPLÖ XV. ülése 1933 május 11-én, csütörtökön. 335 iparvédelmi célokra marad 48.900 pengő. Itt van a belügyminisztérium. A nemzeti munkavédelmi hivatalra, erre az abszolút felesleges intézményre (Ellenmodások jobbfelől.) kiadnak 273.000 pengőt, a csedőrségre kiadnak 31,752.400 pengőt, a rendőrségre kiadnak 38,185.600 pengőt, a folyamőrségre — ezen a kis Duna-szakaszon —• kiadnak 4,169.000 pengőt. Ezzel szemben a szociális biztosítás terheihez az 1927 :XXI. te. 198. §-a alapján kötelező 3,200.000 jpengő helyett ad a kormány 2,400-000 P-t, tehát lenyom 800.000 pengőt és az Oti. betegsegélyezési ágazatának hiányához, az 1930:XXVII. te. alapján biztosított 1,200.000 pengő helyett ad 900.000 pengőt, (Buchinger Manó: Es minden egységespárti képviselő sokalja! Minden beszédben sokalják!) összesen ad 3,300.000 pengőt. Ezzel szemben látunk mesterséges hangulatkeltést éppen a kormánypárt és a kormánytámogatópárt oldaláról a szociális biztosítás ellen. Folyton sokalják a szociális biztosítást, folyton sokalják a terheket, (Büehler József: Közben beraktak minden szolgabírót!) fáj a szívük a munkaadókért, akik adósak maradtak a szociális biztosítási járulékokkal, amikor a költségvetési előirányzat szerint látjuk, hogy a hatalmas nagy költségvetéshez képest elenyésző, csekély összeget ad a kormány sok százezer ipari és kereskedelmi munkás szociális biztosításához. Amikor a népjóléti minisztériumot megszüntették, szétrugdalták, (Mozgás jobbfelől.) ahelyett, hogy a panamát irtották volna ki belőle, előrelátható volt, hogy az egész szociális ügynek a belügyminisztériumba való áttolása azt jelenti, hogy megvan a szándék a szociális biztosítás visszafejlesztésére. Ezek a számok is mutatják, hogy az egész magyar munkásvédelem és szociálpolitika ebek harmincadjára és szuronyok hegyére kerültek,. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Nánássy Andor: Szépen fejezte ki magát!) De menjünk tovább a számok vizsgálatánál. A miniszterelnökségi rendelkezési alap 412.500 pengő, 75.816 pengővel több mint az előző költségvetési évben. Ha ez a kormány olyan nagyszerű, ha az egész ország közhangulata mellette van, ha csupa kölcsönös szerelem^ a politikai világ: miért nem igényli a kormány az őt támogató sajtó részéről az önzetlen szerelmet, az öuzetlen támogatást? Miért kell^ akkor elvonni a szociális biztosítástól és egyéb jólétig intézményektől összegeket, hogy azokat azután odaadják annak a sajtónak, amely csak ilyen horribilis árért hajlandó ezt a gyönyörű, nagyszerű politikát támogatni. Az állami közigazgatás nyugellátásai új szám: 147,253.000 pengő, 1,346.050 pengővel több", mint a tavalyi költségvetési évben volt. Csak a honvédelmi tárcánál 60,509.900 pengő a nyugdíjteher. En nem akarom a nyugdíjasokat bántani, nem akarom a szerzett jogokat csorbítani, hanem csak felteszem a kérdést, nem lehetne-e egyszer revízió alá venni az egész nyugdíjkérdést? Nem beszélek most arról, hogy a Bethlen-kormány az optánskérdés elintézésének fejében miért vette magára az elszakított részek nyugdíjterhét, hanem csak azt kérdezem, nem lehetne-e a közöttünk élő dúsgazdag, nagyjövedelmű, kegyelmes, méltóságos tábornoknak és egyéb nagy funkcionáriusnak — akiknek jövedelmük van és nagy vagyonuk van, akik jól elhelyezkedtek nyugdíjukon kívül — rovására lenyesni annvit, amennyi kell az éhezők ióllakatására?^fZ7//2/ • van! a szélsőbaloldalon.) En ezt a kérdést fel 48