Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

298 Az országgyűlés képviselőházának 17*3, az aranyalapról, leejtette valutáját azzal a célzattal, hogy ezzel egyrészt önellátási törekvéseit tudja fokozni, másrészt hogy az exportpiacokon versenyképes legyen. (Jánossy Gábor: Anglia megtehette ezt!) Ezt betetőzték azzal, hogy az angol gyarmatok és az anyaország között zárt gazdasági egységet létesítettek és tulajdoniképpen konzekvensen véghezvitték azt, ami ellen Anglia is, de a többi hatalmas birodalom is minden nemzetközi (konferencián mindig tiltakozott. A nemzetközi konferenciákon egyértelműen felállították azt a tézist, hogy az önellátási politika, ennek terjedése és fokozása okozza túlnyomó részben a mai világgazdasági válságot, azután hazamentek és az egyes országok vizet prédikáltak és bort ittak, mert ami ellen állást foglaltak az internacionális (konferenciákon, azt odahaza megcsinálták. (Ügy van! jobbfelől) így tehát .kétségtelenül meg kell állapítani, hogy a világpolitikában az őszinteség igen nagyfokú hiányával találkozunk, aminek szükségképpen meg kellett magát bosszulnia, mint ahogyan meg is bosszulta magát. Hogy pedig Angliában ez a relatíve jó konjunktúra, amely egyéb ként szűnőf élben van, mennyire átmeneti jellegű, erre a legjobb hizonyíték talán az a nagyfokú idegesség, amely most ott felütötte fejét, amikor az Egyesült Államok ugyanarra az útra tértek rá, amelyre másfél évvel ezelőtt Angla lépett, elismerem igen bátor és majdnem merész kezdeményezéssel, de amelynek célja mégiisi csak az volt, hogy magának izoláltan kedvező poziciót biztosítson a világgazdasági együttesben. Ezt a poziciót természetszerűleg Amerika megirigyelte Angliától, mindentől eltekintve már azért is, mert ennek a politikának — amely egyébként az angol versenyképességet annyira fokozta, hogy nem egy adriai kikötőben az angol áru a mi cikkeinknek legerősebb versenytársa — az volt a következménye, hogy a világ többi részében, így Amerikában is, még jobban akcentuálódott a gazdasági válság. Azt hiszem, hogy ezekből a fejleményekből egyszersmind azt is meg lehet állapítani, hogy nem helytálló az a tézis, amely a magyar mezőgazdasági válságot a mi iparfejlesztési politikánkkal hozza összefüggésbe. Amíg a világ nem fog olyan plattformot találni, amelyen minden ország egyformán fogja levonni a konzekvenciákat a mai helyzetből és fog a szanálás irányában áldozatokat vállalni, ameddig tehát egyegy országnak az lesz a törekvése, — mennél hatalmasabb az ország, annál erősebb törekvése — hogy magának izoláltan kedvező poziciót biztosítson, addíg ezeket az önellátási törekvéseket, amelyekről magam is elismerem, hogy, ha a józan mértéken túlmennek, károsak, a többi ország sem fogja elhagyni és nem fogja elhagyhatni. A mi iparfejlesztési politikánknak tehát, szerény felfogásom szerint, vajimi kevési köze van ahhoz, hogy a magyar mezőgazdasági termékeknek nincs kellő külföldi piacuk, mert tisztán a külföldi országokban és hatalmas birodalmakban is tapasztalható önellátási törekvések túltengése okozza azt, bogy agrártermékeink nem tudják a kellő piacot megtalálni. Ha erre példa szükséges, méltóztassék Németországnak példáját, éppen a jelenlegi viszonyokat ,venni; azt hiszem, hogy ez mindennél erősebben szóló bizonyság a mellett, hogy ezzel a szerény fejtegetéssel a helyes úton járok. Az előbbiekben Angiiát említettem, mint egyik olyan országot, amelynek ma még viszonylag kedvelő a szituációja, de átmeneülése lùâê május 11-én, csütörtökön. tileg. Ugyanez áll Franciaországra is. Mert hiába van Franciaország .arannyal tele, hiába van Franciaországban a tőzsdeképződés is ezidőszerint megfelelő stádiumban, nem egy jel mutat arra, hogy természetszerűleg ott is felütötte fejét az idegesség, mert ők is látják, hogy az amerikai események nem múlhatnak el nyomtalanul Franciaország fölött és valamilyen irányban nekik is védekezniük kell. Én azt hiszem, t. Ház, igazunk lett sokunknak, akik itt a Házban nem egyszer mondottuk, hogy a kivezető utat ebből a válságból akkor reméljük valamiképpen elérhetőnek, ha a válság odáig fog kimélyülni, hogy a külföldi nagy birodalmakat is meg fogja támadni. Mert sajnos, az emberi természetben rejlik — és ez egyformán áll a népekre és nemeztekre is, — hogy mindenki csak a maga kárán tanulE?:ek a hatalmas külföldi birodalmak rövid idővel ezelőtt tulajdonképpen még előkelő szemlélői voltak azoknak a szenvedéseknek, azoknak a küzdelmeknek, amelyekben nekünk és velünk együtt egy egész sereg más országnak is részünk volt. Bizonyos, igazán nem indokolható mérvű stoikus nyugalommal nézték, hogy mi történik és adtak nekünk egyegy jó tanácsot, amelyeknek az volt az előnyük, hogy ők maguk is nagyon jól tudták, hogy ezeket a tanácsokat mi nem tudjuk követni; most azonban, hogy ott is, minden recseg-ropog — és azt hiszem, hogy az Egyesült Államokra különösen nagy mértékben áll ez a megállapításom — ebben — nem is túlzott optimizmussal — okot látok egy bizonyos javulás iránti reménységre, mert most saját bőrükön kezdik érezni, mit jelent az, amikor minden gazdasági biztonság megszűnik egy országban. Különösen hozzásegíthetnek ezek a kaotikus viszonyok bennünket a javuláshoz, szerény felfogásom szerint azért, mert minél nagyobb birodalmakat támad meg a válság, annál nehezebb a válság ellen mesterséges eszközökkel küzdeni, illetve azt enyhíteni. Méltóztassék elképzelni, bogy hogyan volna ilyen óriási területen bevezethető a boletta-szisztéma vagy más formában való megsegítése az amerikai búzatermelésnek, vagy a gazdamoratórium! Ezeken az óriási területeken egyszerűen adminisztrálhatatlan intézkedések volnának ezek. Itt tehát a természeti erőknek kell majd fokozott mértékben érvényesülniök és fognak is érvényesülni, abban az irányban, hogy a kereslet és a kínálat között az a nagy díszparitás, amely ma a bajok egyik főokozója, megszűnjék. A természeti erők érvényesülése pedig csak gyorsítólag hathat a válság enyhülésére. Az a válság, amely most az Egyesült Államokat elfogta, azért is éreztetni fogja kedvező hatását, a világválság enyhülése irányában, mert meg fog szűnni ott az a tőke, amely a veszteséges termelést alimentálja. Eddig megcsinálták — és ebben megint volt a gazdasági politika részéről bizonyos őszinteséghiány, — megcsinálták azért, mert a 'hitelezők is abból indultak ki, hogy ha az ő adósaik dezolált helyzete, fizetésképtelensége nyilvánvalóvá válik, ezzel a hitelezőknek, a bankoknak az anyagi helyzete is megrendül, mert deklarálni kell veszteségeiket; és ameddig ezt el tudták kerülni, addig egyszerűen az elértéktelenedett követeléseket és a hozzájuk csapott búsás kamatokat, mint vagyontételeket kezelték. Sőt újabb hitelekkel támasztották alá a megingott exisztenciákat. Ez most meg fog szűnni,