Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. mert a hitelezők nem lesznek és nem lehetnek bolondok és nem lesz meg az anyagi erejük hozzá, 'hogy tovább alimentálják a veszteséges termelést. Hiszem, hogy végre belátják, hogy amit a hitelezők, elsősorban az Egyesült Államokban csináltak, nem volt egyéb, mint hogy az amúgyis befagyott követeléseket csonttá fagyasztották, azaz teljesen elértéktelenítették és saját pillanatnyi helyzetüket talán papiron enyhítették, de ezzel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a válság ilyen méretűvé szélesedett ki. Meg vagyok arról győződve, hogy miközben a kereslet és kínálat közötti viszony automatikusan helyre fog állani, ezalatt igen sok áldozatot kell hozni és ez igen kegyetlen dolog lesz, mert az önálló exisztenciák rengeteg számának pusztulásával fog járni. Ne méltóztassanak félreérteni, ezt nem Magyarországra mondom, hanem internacionális viszonylatban vagyok bátor felemlíteni. Szakítani kell azzal a politikával, amely most az Egyesült Államokban, de másutt is, egy bizonyos fokig Magyarországon is tapasztalható volt, de mérsékeltebb formában, hogy a szanálás útját ott keresték, hogy azokat az exisztenciákat, amelyek alapjában véve már tönkrementek, igyekeztek megtámasztani és e folyamat következtében a még jó exisztenciák is alapjukban támadtattak meg. Az a borzasztó aránytalanság, amely a termelés és a fogyasztás között fennáll, nézetem szerint az önálló exisztenciák egy bizonyos részének tönkremenetelével meg fog szűnni. Téves volna erre azt az ellenargumentumot használni, hogy ez csak a munkanélküliek számát fogja fokozni. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal legutóbbi kimutatása szerint a munkanélküliség a legutóbbi időkben is fokozódó méreteket öltött. Az 1933. évnek első negyedéről a következő képet kapjuk: Chilében 116 százalékkal emelkedett a munkanélküliek száma az előző évnek ugyanehhez az időszakához képest, Svédországban 77 százalékkal, Csehországban 61 százalékkal — ez igen érdekes szám, mert Csehszlovákia egy darabig szintén azt hitte, hogy a jó konjunktúra áldásait élvezi, — Belgiumban 35 százalékkal, Hollandiában 26 százalékkal, Svájcban 22 százalékkal. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal statisztikája szerint 1933 március végével a nyilvántartott munkanélküliek száma az egész világon 31—32 millióra tehető; ami családtagokkal együtt ugyancsak a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal megállapítása szerint, a 100 millión túlmenő számnak felel meg. Már most abból indulok ki, 'hogyha a veszteséges termelés megszűnése folytán — amire az előbb mondottak szerint számítani lehet — meg fog indulni egy bizonyos egészséges átrétegeződés, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy az önálló exisztenciák további tönkremenetele — akik azonban nagyrészt amúgy is menthetetlenek, csak ez nincs annyira deklarálva — mint tehertétel foga jelentkezni. Ezekkel fog emelkedni az ellátatlanok száma, viszont csökkenni fog azoknak a számával, akiket a kereslet és kínálat közötti egyensúlynak helyreállta folytán jobb viszonyok közé kerülő mezőgazdasági és ipari termelés közvetve és közvetlenül fokozatosan fel fog szívni és akiknek száma mindenesetre sokkalta nagyobb lesz a tönkremenő exisztenciák számánál. Meg fog indulni annak a folyamatnak, annak a circulus vitiosusnak az ellenkezője, amely circulus vitiosus ma abból áll, ihogy az ellátatlanok és családtagjaik ülése 1933 május 11-én, csütörtökön. 299 — több, mint százmillió ember — hiányoznak a fogyasztók közül, ennekfolytán folyton csökkenik a termelőforrások kihasználhatósága és vice versa, ismét tovább nő —mint az előbb elhangzott számok igazolják — az ellátatlanok száma. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a világra nézve rendkívül keserves és kegyetlen operációt fog jelenteni és tisztában vagyok azzal is, hogy minél nagyobbak azok a birodalmak, amelyeket a válság megfog, annál kegyetlenebb lesz az operáció. Magyarországot illetően ebből a szemponthói másképpen kell gondolkozni. Másképp kell gondolkozni Magyarország struktúrájánál fogva és annál a nemzeti és nemzetközi hivatásnál fogva, amelyet Magyarország jóban, rosszban, Nagy-Magyarország idején és agyoncsonkított helyzetében is híven teljesített, mint a nyugati kultúrának kelet felé előretolt védőbástyája. .Nálunk speciális struktúránknál fogva az önálló exisztenciákat, és elsősorban az önálló kisgazdaexisztenciákat, amelyek az országfenntartó elemnek igen lényeges részét képezik, nem szabad prédául odadobni. Nálunk még mesterségesen is segíteni kell őket. Ha az Egyesült Államokban, ahol a legutóbbi statisztikai számok szerint 6,200.000 farmer van, azokból egymillió vagy másfélmillió átrétegeződnék más foglalkozási ágba, ez ott semmiféle struktuális elváltozást nem idézne elő, mert Amerikában a farmernek a föld és a mezőgazdasági foglalkozás éüpúgy business, mint minden más foglalkozás. Nálunk azonban azok, akiké a föld, hozzá vannak nőve, külön társadalmi osztályt alkotnak és csak addig tudnak meglenni és megmaradni, amíg az ő földjükön lehetnek és gazdálkodhatnak. Ha. tehát mi Magyarországon nem fordítunk sokkal nagyobb mértékben gondot, mint ahogy az külföldön lehetséges vagy indokolt, a mi önálló exisztenciáinknak támogatására, akkor nem tudnánk többet megfelelni sem nemzeti, sem nemzetközi hivatásunknak. Magyar viszonylatban a mesterséges védelem határvonalát csak ott látom, amelyen ha túlmennénk, nagymértékben veszélyeztetnek azokat a gazdasági egyedeket, amelyek ma még nem inogtak meg. Visszatérve a nemzetközi gazdasági helyzetre, nyilvánvaló tehát, hogy a kivezető út ebből a mai káoszból csalt az lehet, hogy valamilyen módon — szerintem csak természetes erők érvényesítésével — az árak emelkedjenek. Ebből indult ki Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke is, és ennek a teóriájának megvalósítására használta fel az amerikai dollár árfolyamának leejtését, azonban nem a, világ gazdaságának, hanem az Egyesült Államoknak előnyére. A gondolat nem új, Angliában másfél évvel ezelőtt láttuk, hogy megcsinálták. Roosevelt hiszi, hogy ezzel el tud érni bizonyos áremelkedéseket, és hiszi, hpgv ezzel az Egyesült ÁllaJmok versenyképességét fokozni tudja. Beállítva a dolog másképpen van, de ha egy ikiosit nyomára járunk az elgondolásnak, akkor, azt hiszem, meg lehet állapítani, hogy ezzel a mesterséges intézkedéssel az Egyesült Államoknak akar Roosevelt előnyös pozíciót biztosítani, mert tárgyi körülmények egyáltalán nem indokolják

1 meg, amit az Egyesült Államok tettek. Az Egyesült Államok kereskedelmi mérlege 1932-ben 282 millió dollárral volt aktív. Kamatokiból és osztalékokiból közel 400 millió többletbevétellel zárult a fizetési mérleg. Aranykészletük április 19-én, aznap, amikor a dollár megingott, 4313 millió dollár volt, tehát