Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-177
292 A% országgyűlés képviselőházának károsodás fogja érni azokat a nagytermelőket, akik szerény nézetem szerint, túl nagy kontingensekkel rendelkeznek, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) másodszor azokat a tej kofákat, akik a tejjel házaltak és harmadszor mindenesetre bizonyos természetű károsodás fogja érni az aszfalittenenészeteket is. (Lukács Béla-* Nagyon helyes!) Teljesen lehetetlen dolog ugyanis, hogy itt a fővárosban nyugalmazott guvernántok és nem tudom micsodák rendezzenek be tehenészeteket. (Zaj.) — Gál Jenő: Grófok is!) Megnyugtatom Gál Jenő képviselő urat, hogy az illető gróf úr volt elsősorban az, aki megnyugvással fogadta ezt az intézkedésemet, nem úgy, mint mások, és nem jött küldöttségbe hozzám, jóllehet tudta, hogy ez érdekeit teljesen tönkre fogja tenni. Ezekben elmondottam az adatokat. Teljes lelkiismereti megnyugvással bocsátom ezt a rendeletet útjára és biztosítom a képviselő urat, ezt a Házat és az egész nagynyilvánosságot arról, hogy fillér sem fog máshová kerülni, mint a meghatározott célra. Itt privilégiumot senki nem fog élvezni, sem vállalat, sem egyén. Itt mindenütt a legtöbb ember érdekét fogom képviselni. Nagyon jól tudom azt, hogy ha egy rendelet megjelenik és az ezer ember közül 990nek jó és 10-nek rossz, akkor az a 990 ember hallgatni fog és a 10 embernek lesz hangja azért, mert fájdalma van. De én nem a hangos embereket, hanem a csendesen dolgozó 990 embert képviselem ebben a dologban. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Még egy megnyugtatást akarok adni az ú. ii. ínséges tejre vonatkozólag. En semmiféle határozott kijelentést ebben a tekintetben nem tettem. Felhatalmazást kértem a miniszterelnöki rendeletben arra, hogy az ínségtej árát megállapíthassam. Semmiféle privilegizálást nem akarok ebben a tekintetben gyakorolni, de viszont semmiféle visszaélés forrásává nem engedem tenni ezt a tejet. (Gál Jenő: Mennyi lesz az ára?) Az árát igazán nem tudom megmondani, képviselő úr, ezt havonként fogom megállapítani, mert az ipari tejnek, amelyből esetleg ez az ínségtej készülni fog, az árát is havonkint állapítom meg. Minden szerdán lévén interpelláció s nap, a képviselő úrnak módjában lesz akkor, amidőn a tej ára megállapíttatik, ebben a tekintetben engem megkérdezni. Azonban igenis, gondolkozom azon, hogy nem ipari tejből fogom ezt az ínségtejet adni, hanem fogyasztási tejből, hogy a gazdák jobb árakat kapjanak meg. Esetleg kényszeríteni fogom majd a vállalatokat, hogy egyetlenegy fillér költség nélkül juttassák a tejet ínséges célra. Kíváncsi vagyok, hogy akkor olyan nagy izgalom lesz-e a vállalatok körében, hogy ki jut ehhez az ínségtejhez, mint amilyen izgalom most — úgy látszik — fennforog. Ezek azok az irányító szempontok, amelyek a tejrendelet kiadásánál szerepelnek. Azt hiszem, minden kérdésre megválaszoltam. Tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. {Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) r Elnök: Gál Jenő képviselő úr kíván,a viszonválasz jogával élni. Gál Jenő: T. Képviselőház! Nagyon röviden akarok "reflektálni a miniszter úr válaszára. (Elénk helyeslés.) A mélyen t. miniszter úr válasza végén elejtett egy mondatot, amely rávilágít az egész kérdésben vallott arra a felfogására, melyet én elejétől végig elhibázottnak tartok. A mélyen t. miniszter 177, ülése 19SS május 10-én, szerdán. úr, mint alapindokot az árkiegészítő alapot és a vajexportot jelölte meg, amellyel a perifériákon segíteni kíván. Ha ön azokon kint segíteni kíván, azt megteheti közvetlenül. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Hogyan 1 ?) Ehhez nincs szüksége a mélyen t. miniszter úrnak arra, 'hogy beiktasson — most nekem mindegy, hogy 1—2—3 vagy 5 márkázó vállalatot fog-e megjelölni — ilyen vállalkozásokat, ilyen közbeeső állomásokat. Aki a népen segíteni akar, az megtalálja a népet közvetlenül. (Zaj.) , Higyjék meg nekem mélyen tisztelt képviselőtársaim, hogy engem semmiféle érdek nem vezet, {Felkiáltások a jobboldalon: Elhisszük!) mert én nem ismerek sem vállalkozót, sem birtokost, sem termelőt. En csak egyet látok, hogy az egész indokolás akörül forog: igazolja a miniszter úr azt, hogy a 32 filléres árról leszállani nem tud. E körül forog a kérdés. En pedig azt mondom, hogy le tud szállni, csak akarni kell, és kiküszöböli ezeket a közbeeső állomásokat. Azt kell mondania: elmegyek a termelőhöz és minden termelőt feljogosítok arra, hogy azt a kifogástalan jó tejet a szabad verseny alapján t idehozhassa és csak az egészségügyi ellenőrzésre helyezem a súlyt, odaállítok a vállalatokhoz embereket, hogy ide sem beteg, sem spekuláns tejjel ne lehessen bejönni. (Holitscher Károly: Nem lehet megvizsgálni!) Ezzel elérte a célját. Semmi szükség nincsen arra, hogy... (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ennek elbírálása nem rám tartozik!) A miniszter úr már meg is találta ennek a módját. Találtam beszédének egy közbeeső mondatában egy nagyszerű koncessziót. En az ideát elkapom és Budapest utcáin, család jaiI ban és mindenütt propagálni fogom, hogy íme itt van egy földmívelésügyi miniszter, aki mentesíteni akar téged mindezek alól^ és azt mondja, hogy csinálja a város, vegye át a város. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Az Omtk.-t is átadom. — Holitscher Károly: Drága tej lesz az!) Ezt elfogadom, mélyen tisztelt miniszter úr, mert e város autonómiájának, amelyet olyan drágán tart fenn a lakosság, kötelessége, hogy legalább segítségére legyen abban, hogy ha van itt egy miniszter, aki módot akar adni arra, hogy ezekre a felszámításokra, árkiegészítő alapokra és nëmtudom miféle dolgokra szüksége ne legyen, ezt a miniszter támogassa. Mert, ha az a gazda megtalálja a számítását és azt mondja: itt van a hatfilléres tejem, beviszem a városba, 20 fillért kapok érte szabadforgalom mellett, akkor higyje meg a mélyen tisztelt miniszter úr, sokkal jobban meg van elégedve, mintha ön kerülő úton intézi el a kérdést. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Kérdezze meg a gazdától. Az összes érdekképviseletek kivétel nélkül ellene voltak.) En nem hallottam ilyen megnyilatkozást, ellenben a Köztelek cikkeiben, amelyeket figyelemmel kísértem, miután foglalkozom a kérdéssel, és a szaklapokban megjelent cikkekből, amelyek innen-onnan megjelentek, olvastam, hogy a birtokosok, a vállalkozók és mindenki azt mondotta, csak szabadforgalom! (Holitscher Károly: Akinek elveszik a kontingensét!) Ha tudtam volna, hogy mélyen t. képviselőtársam a tejgazdasági bizottság tagja, akkor egészen másképpen igyekeztem volna felszólalását figyelemmel kísérni. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Nagyon
