Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Az országgyűlés képviselőházának 1\ tiszteletreméltó altruista testület. Semmi ma­gánérdek nem fűződik hozzá. — Felkiáltások a jobboldalon: Nincsenek tantiémek, nincse­nek jutalékok,) Elhiszem, hogy semmi magán­érdek nem fűződik hozzá, de azért én azt mon­dom, hogy van egy hivatali érdek, van egy hivatali méltóság, amely kötelez. (Zaj. Elnök csenget.) Röviden befejezem, hogy vissza ne éljek a t. Ház türelmével. A spannungra méltóztatott hivatkozni. Méltóztassanak elhinni, hogy ilyen krajcáros leszállítás, vagy bármi ilyemi a szabad forgalomnál pehelykönnyű tétel, amely önmagától oszlódik el. (Kálllay Miklós földmívelésügyi miniszter: Szabad forgalom esetén még egyszer akkora volt.) Legyünk igazságosak, csak egy néhány hétig tartó akkori gazdasági velleitások miatt. Állítom — tessék megnézni a hivatalos piaci árjegyzé­ket — olcsóbb volt 1928—29 februárjában is. (Farkas Elemér: Békében sem volt olcsóbb, amikor szabad forgalom volt!) így igazán nem tudok vitatkozni. r Sokkal olcsóbb volt békében. Ne méltóztasssék előjönni ia külföldi árakkal. Pláne t. képviselőtársam azt mondta, hogy neki statisztikája van, amely szerint Lipcsében, Rómában és Milánóban ilyen ma­gas árak vannak. Egy agrárországban mégis egészen más viszonyok vannak, egészen más itt a probléma. Nagyon egyszerű. Nincs szük­ség rá, hogy a tej árát így komplikáljuk. (Holitscher Károly: Ausztriában is drágább a tej, pedig annak kivitele van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: Az is ipari állam! Hiába itt minden! Kiadhat a miniszter úr akármilyen végrehajtási utasítást, az emberek le fognak szokni a tejről (Ellenmondások jobbfelől.) és akkor majd meg fogja látni, hogy mit ért ez a szép kerülő indokolás. Nagy tisztelettel vagyok a miniszter úr becses személye, intenciói, képzettsége és el­gondolása iránt, van is erre okom, mert ta­pasztaltam emelkedett felfogását, amikor még más reszortban dolgozott. Azután a mélyen t­miniszter úr átjött a kereskedelemből a föld­mívelésügyi szakra. Ami azt illeti, hogy a tej árát magasan tartja és ezt a kötött forgalom megalkotásával idézi elő, rá fog jönni a mi­niszter f úr, hogy ez a fogyasztók millióinak ártalmára van. A mai gazdasági leromlott­ságban ilyen árnívót tartani semmi módon nem lehet. Nem sajnálom az 1*7 fillért a ter­melőtől, de én a tej árából akarom megadni könnyen, nem ilyen kerülő úton, hogy az, aki egy csésze tejet iszik, vagy munkába áll és a gyermekénél otthagy egy üveg tejet, az legyen kénytelen adózni ilyen komplikált elgondolá­sok alapján létrejött árkiegészítő alap révén. Erre egy agrárországban nincs szükség. Rossz f példa volt a hússal és gabonával való példálódzás, mert ott is, amikor csak rész­legesen kötött forgalom lépett életbe, amikor a gazdákat azzal akarták kárpótolni az árveszte­ségért, hogy papiroson kombináltak, hogy mi­képpen tudják ezt az árkiegészítést nekik adni, még sem lehetett semmit sem tenni. Tessék megnézni, hogyan áll azóta a mi mezőgazdasá­gunk. Ez messze vezetne, én nem akarok idáig elmenni. Mielőtt a mélyen t. miniszter úr kiadja a végrehajtási utasítást^ egyet tegyen meg. A kü­lönböző foglalkozási ágak fogyasztói rétegeit, termelői rétegeit hívja meg egy ankétre és nézze meg, hogy azon az ütőéren, amelyre ráteszi a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. '. ülése 193$ május 10-én, szerdán. 293 kezét, egészséges-e az a vérkeringés, amelyet azzal állít elő, hogy ilyen végtelenül nehéz in­dokolással volt kénytelen ezt igazolni. Higyje meg a miniszter úr, hogy akkor tesz jó szolgála­tot ennek az országnak, ha leegyszerűsíti, ki­küszöböli a közbeeső vállalkozásokat. Minderre nincs szükség, a termelő jusson a fogyasztóhoz és akkor meglátja, lesz egészséges árképződés, olcsóság és a gazdának is lesz pénze, a tejnek is megfelelő ára. Enélkül csak drágaság lesz, amelynek nyomán borzasztó nyomorúság és le­romlás áll elő. A miniszter úr válaszát nem ve­hetem tudomásul. (Zaj.) Elnök: Holitscher képviselő úr nem kíván szólni. Dinnyés képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos-* A miniszter úr válaszából örömmel hallottam, hogy redukálni akarja a tejprodukciónál a családi hitbizományokat, a kontingenseket le akarja faragni, valamint meg­akarja szüntetni az aszfalttehenészeteket. Ez nagyon helyes elgondolás. Rektiifikálni akarom félreértett szavaimat. En milimárik alatt nem azokat értettem, akik összeveszik 4—5 fillérért a tejet, piszkos kan­nába helyezik el és betörnek vele a fővárosba. Ezt tartoztam kijelenteni. A miniszter úr válaszát azonban nem vehe­tem tudomásul a következő okokból. Az eddigi kalkuláció 32 filléres fogyasztói árat tüntetett fel és 20*2 fillér volt az, amit a gazdának elő­irányzott ab Budapest, természetesen ebből le­vonva a fuvart. Jelenleg a helyzet az, — ezt a miniszter úr beszéde is megerősítette — hogy a vállalatoknak azt a bizonyos spannungját O'S fillérrel felemelte, mert a különböző szakértők, a különböző revizorok megállapították, hogy a tej vállalatok a 7*8 fillér mellett nem bírják a rezsit és ráfizetnek. En úgy voltam értesülve, nem akartam elébevágni a miniszter úr válaszá­nak, hogy a legújabb tárgyalások egyenesen arra irányultak, — ez volt az első pont a válla­latok részéről — hogy a kezelési költséget 8"6 fillérre méltóztasék emelni. Visszatérek arra, amit először mondottam, hogy 6—8—10 vagy 20 a száma a vállalatoknak, nem fontos, de miután azt mondották, hogy rá­fizetnek, a miniszter úr rögtön segédkezet nyúj­tott nekik és hogy meg tudjanak élni, ezt a bi­zonyos kezelési költséget felemeli. (Kállay Mik­lós földmívelésügyi miniszter: A tejgazdasági bizottság és az összes tejtermelők kérték, hogy a spannungot az ő terhükre emeljem fel! — Gál Jenő: Mi pedig fizessük meg!) Magyarországon nem húsz és harminc, hanem >száz és ezer ma­gyar mezőgazda van, akinek léte sokkal fonto­sabb az ország jövője szempontjából, mint en­nek a 8—10 vállalatnak az érdeke. (Kállay Mik­lós földmívelésügyi miniszter: Ez igaz!) Nem vehetem tudomásul a miniszter úr válaszát, mert a ibeavatkozás a kormány részé­ről csak a vállalatok érdekében történik. (Kál­lay Miklós földmívelésügyi miniszter: Nem, kérem!) A inai körülmények mellett, amikor a mezőgazdaság nagyon sok helyen tényleg ráfizetéssel dolgozik, valami úton-módon, adó­kedvezménnyel, vagy valami más módon kel­lene segíteni rajta. (Kállay Miklós földmíve­lésügyi miniszter: Sok helyen megcsinálják!) De még mindig nem ennyire. Mélyen t. miniszter úr méltóztatik tudni, hogy ez a felemelés mit jelent a^ vállalatok ré­szére, hogy mennyit kapnak majd ebből? Bizo­nyára méltóztatik tudni, hogy egynapi 10.000 literes forgalmat lebonyolító vállalatnál a 0"8 filléres emelés egy évben kitesz 22.000 pengőt, 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom