Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Az országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1933 május 10-én, szerdán. 291 ismeretlen (minőségű vajat szállítottak. ('Gál Jenő: Olcsón kapják! — Farkas Elemér: A gazdák leölik a tehenet! — Dinnyés Lajos: Nálunk is leölik! — Elnök csenget.) Most a minőségről van szó. Itt van a londoni vajtőzsdének hivatalos árjegyzéke, amely a világon eddig legfino­mabbnak elismert newzeelandi vajat 66—67 és 70 centtel jegyzi. Ezzel szemben ezt a ma­gyar vajat 72 centtel jegyzi, tehát az Összes vajak között, amelyek itt vannak, a dán, az ausztráliai, az argentínai, a newzeelandi, a hollandi vajnál, mindegyiknél magasabban jegyzi és a magyar áru alá oda van írva, hogy rendkívüli minőség, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Hitler mit mond?) Ezek után sem az nem áll, hogy olcsóbban adjuk, mint más államok, sem az, hogy a mi­nőségnél állunk hátrább, hanem igenis— amit a márkázásnak köszönhetünk — messze felülmúlunk minden más minőséget, amelyet eddig előállítottak. Ezt elfelejteni nem lehet. Holitscher igen t. barátom kitűnően ki­fejtette, hogy milyen lényeges értelme van ennek. Még csak ahhoz akarok hozzászólni, hogy mit drágít ez Budapest fogyasztóközön­sége részére. Tényleg tagadhatatlan, hogy Budapest fogyasztóközönsége 1'7 fillért fizet literemként az árkiegészítő alapba. Ennyivel olcsóbban lehetne adni a tejet a fogyasztónak a mai árak és egyéb költségek megtartása mellett. De, igen t. képviselő úr és fővárosi bizottsági tag úr, méltóztassék megnézni, hogy a magyar mezőgazdasági árukat más vonatko­zásban mennyivel drágábban veszi a főváros. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közé­pen. — Lukács Béla: Majd rámutatunk! — Zaj. — Elnök csenget) Azt adóban a buda­pesti fogyasztónak kellene megfizetnie, ameny­nyivel mi, gazdák (kevesebbet kapunk árunkért. Ezt igenis megtakarítja Budapest lakossága adókban, mert adó formájában ennyivel töb­bet kellene akkor a közterhekhez hozzájárul­nia. Nagyon kérem a képviselő urat, ne tes­sék sajnálni ezt az 1*7 fillért ennek az or­szágnak a népétől, (Egy hang a középen: Saj­nálja a szegény kisgazdáktól) amely ennek a fővárosnak él, amelynek^ büszkesége ez a fő­város, amelyért iminden áldozatra kész, de ezt a csekély alamizsnát a gazdák igenis jogosan elvárják a fővárostól is. T. képviselő úr! En leszállítottam a tej árát. Nem tudom, miért nem . méltóztatott fel­szólalásával akkor jönni, amikor még drága volt a tej és miért nem méltóztatott akkor jönni elismerő szavaival, amikor a vállalkozás span­nungját csökkentettem. A Spannung leszállítá­sával egyidejűleg azonban kénytelen voltam megígérni a vállalatoknak, -hogy megvizsgál­tatom kalkulációikat. Meg is vizsgáltattam há­rom tényezővel, közben a Pénzintézeti Köz­ponttal is és ezek megállapították, hogy lite­renkint 1*35 fillért fizetnek rá az üzletre a vál­lalatok. A képviselő úr nagyon jól tudja, hogy az újabb időkben is belebukott ebbe az üzletbe három vállalat. Ez mutatna, hogy milyen nehéz helyzetben vannak. Amikor visszautasítottam az összes termelőérdekeltségeknek azt az óhaját, amely ma a 33-as bizottságban is elhangzott, hogy tudniillik adjam vissza ezeknek a vállala­toknak a 2 fillért, akkor hozzájárultam ahhoz, hogy az árat 0*8 fillérei emelem. De miért tet­tem ezt? Azért, hogy ebből kártalanítsák mind­azokat, akik bizonyos szerzett jogokat^ veszte­nek el, mégpedig a milimárikat és az úgyneve­zett nagybetörőket, hogy ezáltal kártalanítási alap létesüljön és ehhez a gazdáknak ne kelljen hozzájárulniuk. (Gál Jenő: De a fogyasztóknak igen!) A fogyasztóknak igen. A világon még sehol sem történt meg, hogy ezt ne a fogyasz­tók fizették volna meg. Miért nem méltóztatik támadást intézni a hagymakereskedelem ellen, amely a nyereség 81%-át habzsolja fel? Miért nem méltóztatik ezekkel foglalkozni, miért méltóztatik ezek he­lyett azzal a kereskedelemmel foglalkozni, amely aránylag az összes elosztó szervek között a legkisebb spannunggal juttatja a tejet, még pedig nehéz gyári manipulációkon keresztül, a fogyasztókhoz. (Gál Jenő: Az is kötött forga­lom lesz?) En nem akarok kötött forgalmat csi­nálni. (Andaházi-Kasnya Béla: De elkerülhe­tetlen!) Igen sok vonatkozásban tudnék még érde­kes adatokkal szolgálni ezekben a tekintetek­ben, de ha csak azt említem meg, hogy Magyar­ország tejtermelésének az értéke — 11 filléres átlagárat véve alapul — 184 millió pengő, vagyis annyi, mint 20 millió métermázsás 'búza­termés esetén egész búzatermésünk értéke, amely emellett trágyázza és termővé teszi a föl­det, amely amellett a gazdálkodásnak létalapja, akkor nagyon kérem a képviselő urat, hogy abban az egyetemességben, amelynek ki kell alakulnia egyfelől a fővárosi polgárság és a fogyasztók érdekei, másfelől a termelők érde­kei között, (Ügy van! Ügy van! a középen.) ne méltóztassék sajnálni azt a 2.200.000 pengőt, amelyet az árkiegészítő alap egy évben Buda­pest fogyasztásának jelent. Budapest székesfőváros borfogyasztási adó­ban évente 6 millió pengőt vesz be, amit mind a termelők fizetnek. Amikor egyetemes, országos célokat szolgálunk, ezt a csekély visszatérítést nekünk igenis jogunk van kérni és én örömmel állapítottam meg ma dél elő tt % hogy minden fel­szólaló és a főváros vezetői részéről is a legna­gyobb megértést tapasztaltam ebben a tekintet­ben, amiért köszönetemet és hálámat nem mu­laszthatom most is kifejezni. Még arra vonatkozólag szeretnék pár szót szólni, hogy el akarom venni a kontingense­ket. Meg akarom nyugtatni az igen t. Képvi­selőházat, hogy amikor én elveszek bizonyos nagy termelőktől kontingenseket, ebben a tevé­kenységemben két szempont fog engem vezetni. Az egyik, hogy azt a lehetőség határán belül, de csaknem kizárólag kisemberekből alakult szövetkezeteknek adjam, másodszor pedig, hogy a Budapesthez aránylag legközelebb fekvőknek adjam. Mivel semmi körülmények között nem fogok olyan rendszert statuálni^ amely akár a protekcionizmusnak, akár a kivételnek lehető­ségét megengedné, a rendeletben úgy meg fo­gom kötni a földmívelésügyi miniszter kezét, hogy ezeket a határozatokat strikt szabályok szerint kell kiadnia, ami pedig az lesz, hogy a jelentkezők között annak kell adni a Buda­pestre való tejszállítás, jogát, aki közelebb fek­szik Budapesthez, légvonalban számítva. Ez, azt hiszem, egész határozott megkötése a rend­szernek, mert elismerem, hogy hasonló előfelté­telek esetén természetszerűleg a Budapesthez közelebb lévő termelőnek az adott helyzetéből kifolvólag van meg ez a joga. De ennek a rendeletnek a másik része nem is abban nyilvánul, hogv én Budanestre aka­rok szállíttatni az ország perifériájáról tejet, mert ez nem lenne természetes megoldása ennek a kérdésnek, hanem abban, hogy az árkiegészítő alánon és a vajfeldogozáson keresztül a mainál jobb árat biztosítson. Bátor vagyok azt ismé­telni, amit a 33-as bizottságban mondottam: itt 41*

Next

/
Oldalképek
Tartalom