Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-177
âôé Az országgyűlés képviselőházának és a mérleg egyik serpenyőjébe betesszük ezt az egyetemes közgazdasági és mezőgazdasági érdeket, a mérleg másik serpenyőjébe pedig tesszük azt, hogy itt vannak úgynevezett flaszter-tehenészetek, amelyeknek semmi néven nevezendő közgazdasági céljuk, adottságuk és jelentőségük nincs, amelyek azért keletkeztek, mert ad hoc lehetővé tétetett nekik, hogy ők iparilag állítsák elő és hozzák be a tejet, tehát üzletet csináljanak, akkor nem kétséges, hogy melyik álláspont a helyes. En tisztelem a milimárik álláspontját, de engedelmet kérek, arról van szó, hogy 700—800—1000 milimári semmi mást nem tett, mint a tejet összegyűjtötte, kannákban behozta és a tej, semmi néven nevezendő higiénikus ellenőrzésének alá nem vettetett. Ha a t. képviselő úr látta volna, úgy mint én, azokat a helyeket, ahol ezeket a tejeket összegyűjtötték és hogy milyen minden kritikán aluli módon kezelték a kannákban behozott tejet, akkor igazat adna nekem, hogy eme két ellentéttel szemben sokkal fontosabb az, hogy igenis annak a 3 millió, vagy nem tudom, hány millió liter tejnek, amit vidéken produkálnak, valami lehetőség nyujtassék arra, hogy elhelyezést találjon a piacon. Ha ezt a két ellentétet szembeállítom a kisgazdák tömegével, szembeállítom birtokaik területét és birtokaik közgazdasági és mezőgazdasági egyetemes szempontból való szükségességét azzal a csekély érdekeltséggel, amelynek elismerem, szerzett jogait talán valami tekintetben sérti a rendelet, akkor azt hiszem, az én oldalamon van az igazság, amikor azt mondom, hogy a magyar főid termelőképességének fenntartása itt az elsőrendű érdek és igenis összhangba kell hozni a különféle érdekeket. Szerény nézetem szerint, sokan privilégiumok módjára jutottak nagy kontingensekhez. Méltóztassék nekem megengedni, — távol áll tőlem, hogy bárkit gyanúsítsak vagy bárki ellen valami vádat emeljek — de ezek a privilégiumban levők, különösen a nagy uradalmak szeretnek hivatkozni a szerzett jogokra, hogy szerzett jogaikban rövidítik meg őket azáltal, ha a kontingenseket esetleg leszállítják. Engedelmet kérek, én láttam a szerzett jogokat a répaszerződéseknél, amikor senkinek sem jutott eszébe erre hivatkozni, mikor a répaszerződések területei^ a cukorgyárak érdekében le kellett szállítani. Láttuk ezt a dohánytermelésnél és soha senkinek eszébe nem jutott a szerzett jogokra hivatkozni. Még egyet legyen szabad megjegyeznem: az előbbi rendelet szerkesztése hónapokon át húzódott és meglehetősen soká foglalkoztatta az érdekeltségeket. így természetesen volt mód és alkalom arra, hogy azok, akik »be voltak avatva ennek a rendeletnek egyes pontozataiba, alkalmazkodjanak azon lehetőségekhez, amelyek ebben a rendeletben le voltak fektetve. Ha tehát ezeket bizonyos sérelem éri most, én ezt teljesen jogosnak és méltányosnak tartom, mert ezzel szembenáll — ismételve kénytelen vagyok rámutatni — az egész magyar gazdaközönség érdeke. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Holitscher Károly: Tisztelettel kérnék a Háztól tíz percnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Holitscher Károly: T. Ház! Ezek után egészen röviden rá akarok térni azokra a pontozatokra, amelyeket én a t. miniszter úr figyelmébe akarok ajánlani, amelyeket azért 177. ülése 1933 május 10-én, szerdán. kérek, mert meggyőződésem szerint ezzel szolgálnók azokat az érdekeket, amelyeknek megvédésében voltam bátor most felszólalni. Először is kérem az igen t. miniszter urat, hogy ebben a rendeletben szerezzen érvényt annak, hogy az úgynevezett lefejő tehenészetnek kontingense ieszállíttassék. {Helyeslés.) Nem tartom ugyanis közgazdasági célnak azt, hogy a tisztán üzleti alapon foglalkozó tehenészetek itt másokkal szemben, akik súlyos és verejtékes munkával a magyar állattenyésztésnek óriási szolgálatokat tettek, akik egész tudásukat, egész energiájukat és minden munkájukat belefektették az állattenyésztésbe, előnyhöz jussanak s éppen azért kérném a Szarvasmarhatenyésztők Egyesülete kötelékében lévő gazdák részére azoknak a kontingenseknek elosztását, amely kontingensek így, ezen a módon félszabadulnak. Ká akarok mutatni arra is, hogy az árkiegészítő alap dotálását is szükségesnek tartom az igen t. miniszter úr részéről. Az árkiegészítőalap dotálását azért kérem, mert ezen keresztül lehetséges vidéken az ipari tejet előállító gazdaságoknak a tej árát felemelni s ezzel lehetővé tenni azt, hogy legalább a termelési költségek bizonyos részét megkapjak. Amit az igen t. képviselő úr a tejszín árára vonatkozólag mondott, abban én éppen az ellenkező nézeten vagyok s kérnem kell az igen t. miniszter urat a tejszín árának megállapítására. Nem akarok itt hosszasan rámutatni arra, hogyan alakultak itt az árak, de meg akarom jegyezni, hogy míg 1932-ben 2 pengő 50 fii; 1er volt a tejszín, most egyszerre leesett 1 pengő 80 fillérre. A tejszín mégis csak luxuscikk s talán mégsem lehet azt mondani, hogy a tejszín a kávé árát olyan borzasztó nagyon fel fogja emelni. De engedelmet kérek, hát eszébe jutott a kávéiparnak leszállítani a kávé árát akkor, amikor a tejszín ára leesett? Ez tehát csak azt bizonyítja, hogy a tejszín-ár nem lehet olyan rettenetes nagy kérdés. Hogy ez mit jelent a gazdára? Ez körülbelül napi 50.000 liter tej árának emelését jelenti, mert amellett az ár ímellett a gazdának a tejszínre csak rá kell fizetnie. Végül még egyet vagyok bátor a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Ez a margarinkérdés megoldása, amely kérdés megoldását, mióta az Országos Tejbizottság tagjának van szerencsém lenni, az első ülésen szorgalmaztam, mert abszurdumnak tartom, hogy Magyarországon margarint gyártsunk akkor, amikor ehhez külföldről kell az anyagot hozni s ezzel szemben itt a vajfogyasztás annyira csökkeni Még egyre vagyok bátor rámutatni azoknak az érdekeknek képviseletében, amelyeket nyugodt lélekkel ímerek állítani — a magyar mezőgazdaság egyetemes érdekében akarok képvi/selni. Nevezetesen a tejbizottságot a mélyen t. miniszter úr olyképpen egészítse ki, hogy többen legyenek benne abból az érdekeltségből, amely a külső területeken működik, tehát nem olyanok, akik Budapestre gravitálnak, s amazoknak érdekei képviselve legyenek. Nem azért említem, de egyedül voltam eddig a tejbizottságnak olyan tagja, aki ilyen szerepben volt hivatva kötelességét teljesíteni, ezzel szemben a tejlbizottság mai összetételénél elsősorban azok az érdekek vannak képviselve, amelyek Budapest környékén összpontosulnak és azok, akik a budapesti kontingensben részesülnek. Végül még egyre leszek bátor az igen t. miniszter úr szíves figyelmét felhívni és ez az, hogy a kontingens elosztásánál is arra kérem,
