Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-177
Àz országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1933 május 10-én, szerdán. 287 hogy az osztóigazságnak tegyen eleget. Távol, sßt legtávolabb áll tőlem, hogy éppen az Országos Tejgazdasági Bizottságnak objektivitását amelynek szerencsés vagyok tagja lehetni, kétségve vonjam, azonban végeredményben miután éppen a miniszter úr felel ezekért a kérdésekért, az volna a kérésem a miniszter úrhoz, tud-e módot adni a rendeltben arra, hogy ne a tejgazdasági bizottság állapítsa meg a kontingensekéi, hanem az igen t. miniszter úr, aki politikai felelősséggel is tartozik ebben a kérdésben és akinél végeredményiben összefut az egész tej kérdés adminisztrációjaIgen t. Képviselőház! Ezekben voltam bátor előadni azokat az indokaimat és azokat a kéréseimet, amelyeknek alapján, azt hiszem, az igen t. miniszter úr ezeket az elgondolásokat magáévá teszi. Erről meg vagyok győ ződve, mert ismerem felfogását, hogy sohasem fogja ezekben) a kérdésekben a magánérdeket, a parciális érdeket az egyetemes érdek elé állítani. Ezekre kérnék megnyugtató választ, inert ezeknek a premisszáknak teljesítése mellett látnám az én meggyőződésem szerint a tejkérdést, ha nem is teljesen megoldva, de mégis az emberileg lehetséges igazságos módon a mai viszonyoknak megfelelő nyugvópontra hozva. Elnök: Következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja a földművelésügyi miniszter lírhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. ' Héjj Imre jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az új tejrendelet késedelmes kiadása a tejtermelő gazdák körében a legteljesebb bizonytalanságot; idézte elő, mivel senki sem tudja, milyen alapokra lesz fektetve az új rendelet?» (Felkiáltások a jobboldalon: Már ki van merítve a téma! — Jeayső tovább olvassa): «Hajlandó-e a miniszter úr nyilatkozni az új rendeletről és ismertetni annak tartalmát 1 ?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Ház! ígérettel kezdem, mégpedig azzal, hogy nem fogom beszédem meghosszabbítását kérni. Az előttem szólott t. képviselőtársam az egyetemes gazdaságig érdekre hivatkozott, amit teljes mértékben aláírok a magam részéről is. Ne felejtsük el azonban azt, hogy a gazdasági rendszereket, a mai termelést három tényező irányítja: A talaj, a klíma és a piac. Ennek a három tényezőnek közbejátszásából alakultak ki azután a különböző termelési vidékek. Tokaj környékén a bortermelés, Szabolcsban a burgonyatermelés, a Bácskában, Bánátban a búza, és így alakult ki Budapest környékén is a tejtermelés, mint főfoglalkozási ág. Thünennek szabálya szerint, amelyet Parcto, a jelenkor egyik legnagyobb közgazdásza is magáévá, tett, a piac körül négy körzet alakul ki az állattenyésztés szempontjából. Az, első körzetben van a lefejő tehenészet, a másik körzetben van a lefejő tehenészet és a borjazás, a harmadikban a tenyésztés plusz tejtermelés, a negyedikben pusztán tenyésztő tehenészet.^ En, mint pestkörnyéki képviselő, nagyon természetes, hogy az első körzetnek érdekeit... (Lukács Béla: Parciális érdek!) Itt hallottam különböző más érdekeket, én ennek a körzetnek az érdekeit képviselem és szomorú szívvel látom, hogy noha több mint 15-en vagyunk itt pestkörnyéki képviselők, mikor ilyen fontos kérdésről van szó, magam maradtam; igaz ugyan, azt is kell hogy tárgyilagosan megállapítsam, hogy a pestkörnyéki körzet a múltban sem volt megelégedve a kiadott rendelettel s a jelekből ítélve, az új rendelettel sem lesz megelégedve. Hozzáteszem, hogy nem is lehet. Az eddigi gyakorlat és az eddigi árkalkuláció szerint a fogyasztóknak 20*2 fillér volt biztosítva, levonva a fuvardíjat. En már múlt interpellációmban is rámutattam azokra az anomáliákra, amelyek fennállottak, bár .elismerem, hogy a tejkérdés nehéz és súlyos kérdés, de komplikálttá csak bizonyos irányzatok és bizonyos oldalak tették. Végzetes lépésnek tartom azonban a kötött gazdaságig rendszert, — ezt éppen az elmondott költségvetési beszédemben fejtettem ki, — ennek abszolút ellensége vagyok, mert én az irányított gazdasági rendszernek vagyok a híve, még pedig azon egyszerű oknál fogva, mert most itt az történik, hogy a Budapest környékén elterülő első körzetet egy nívóra akarják hozni a távolabbra eső tehenészettel. Tudom, hogy az elgondolás az, hogy ne csak a pestkörnyéki gazdák tudják behozni a tejet Pestre, hanem a szomszédos gazdaságok is, de Pest környékén mindig az volt a helyzet, hogy itt magasabbak voltak a földárak, magasabb volt a napszám, magasabb a takarmányár, nagyobb az adó, egyszóval magasabbak voltak a termelési költségek, nagyon természetes tehát, hogy a pestkörnyéki falvak voltak évszázadokon keresztül azok, amelyek Budapestet ellátták tejjel, mert erre voltak berendezkedve. A gazdasági rendszerek szabályai folytán kellett, hogy erre legyenek berendezkedve, s így állott elő az a helyzet, hogy a pestkörnyéki körzetek kis paraszt lefcjŐ tehenészetekké váltak, mert nem is lehettek mások. En tudom azt, hogy Soroksárott vagy Dunaharaszti községben alig lehet találni 20—30, vagy 40 üszőt, mert nincs legelő, s a gazdák nem tudnak állattenyésztéssel foglalkozni. Mikor azonban árnivellálás miatt bocsátunk ki egy rendeletet és csak a szállítási költségek tesznek ki bizonyos kis spannungoL, kis eltolódást, akkor mi, pestkörnyéki gazdák, reméljük, hogy ilyen módon a 82 kg-os tiszai búza és a 76 kg-os pestmegyei búza közötti különbséget is megszünteti a kormány, vagyis ennek az elgondolásnak alapján hasonlóképpen ki kell adnia egy búzarendeletet, vagy egy rozsrendeletet is. A Dunántúl és a Tiszántúl egyes vidékein 12 métermázsás holdankénti átlagtermések vannak, Pestmegyében pedig 4—5 métermázsa az átlagtermés, noha egyenlőek a termelési költségek, egyenlő a vetőmagmennyiség, < sőt egyenlőek r bizonyos mértékben a munkadíjak is. En tehát ezt mindenképpen veszedelmesnek tartom, a szabad forgalomnak vagyok a híve és szerintem a kereslet és a kínálat viszonyának kellene az árat megszabni. Szálljunk magunkba, t. miniszter úr, és állapítsuk meg őszintén, hogy a 32 filléres tejárat a mai kereseti lehetőségek mellett Budapesten nem tudják többé megfizetni az emberek, aminek következtében a fogyasztás csökkkenni fog. Nem mondok itt borzasztó nagy számadatokat, de mivel úgy értesültem, hogy az új rendelet szerint a termelő 18*5 fillért kap a tejért, az ipari tejért pedig fog kapni 6—8 fillért. (Ellenmondások jobbfelől. — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Remélem, valamivel többet!) Szóval remény van. En azt kalkuláltam, hogy megint 65% lesz a kulcs. En csak értesüléseimet közlöm, amelyeket szereztem. Ez a rendelet ugyanis jelenleg a 33-as bizottság
