Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Àz országgyűlés képviselőházának í\ szállította. Ha azt méltóztatik mondani, hogy Budapesten abnormálisan magas a fogyasztási tejár, méltóztassék nekem megengedni, hogy egészen) röviden rámutassak arra, hogy Bécsben a termelő kap a tejért 21 fillért, a kicsinybeni fogyasztási ár 36 fillér, Milánóban a termelő kap 18 fillért, a kicsinybeiii fogyasztói ár 36 fillér, Berlinben kap a termelő 18 fillért, a kicsinybeni fogyasztási ár 32-6 fillér, Drezdában kap a termelő 15 fillért, a kicsinyben! fogyasztásnál 32-6 fillér a tejár, tehát az egész vonalon mindenütt ugyanazok a fogyasztási árak vannak, mint Budapesten. (Gál Jenő: Egészen) rossz! Nem jól idézett!) Bocsánatot kérek, ezek statisztikai adatok! (Gál Jenő: Lehet, de én Rómában három héttel ezelőtt mást tapasztíaltam! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Holitscher Károly: Méltóztassék utánanézni, ezek az adatok teljesen megfelelnek az igazságnak. Az igen t. képviselő úr a kötött forgalom ellen emelt szót. Ha végignézzük ma az egész vonalon a tej forgalmat, nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában, Németországban és mindenütt kötött forgalom van, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a tej értékesítését valamiképpen lehetővé tegyük és a.

r fogyasztókat megvédjük. Nézzük, mi volt a régi helyzet, amikor nem volt kötött forgalom. En nagyon jól emlékszem arra a helyzetre, amikor nem volt kötött forgalom, és amikor a tejárak horribilisen felemelkedtek, mert lehetetlen volt azok mellett az árak mellett egyáltalában termelni, igenis állítom tehát, hogy úgy a fogyasztó, mint a termelőközönség érdekében áll, hogy a forgalom kötött legyen. Megengedem, hogy egyes privilégiummal bíró nagy uradalmaknak, amelyek Budapest környékén vannak, az úgynevezett mammuttehenészeteknek, az úgynevezett nagy lefejő tehenészeteknek eminens érdekük, még pedig zsebérd ekük, hogy ne legyen kötött forgalom, mert akkor uralni tudnák a helyzetet, de, engedelmet kérek, az én szerény nézetem és meggyőződésem az, — és éppen ezért voltam bátor interpellációmat bejegyezni — hogy a tejkérdés megoldásánál egy szempont lehet irányadó, a fogyasztó érdeke, de irányadónak kell lennie a magyar mezőgazdaság egyetemes érdekének is. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt az egyetemes érdeket, kell szolgálni akkor, amikor látjuk, 900.000 — kerekszámban beszélek — tehén van Magyarországon, melynek értéke, ha csak 250 pengőbe veszek egyet, kitesz körülbelül 225 milliónyi nemzeti vagyont. Ennek a 900.000 tehénnek tejnozama egy évben körülbelül 1653 millió liter s ha csak 10 fillérrel számítom literjét, akkor is 165 millió pengő értékről van szó, amelynek megmentésére kellett ezt a tejrendeletet létrehozni. Engedelmet kérek, nem lehet ezt a kérdést úgy beállítani, hogy tisztán csak Budapest fogyasztóközönségének a védelméről van szó, nem lehet ezt a kérdést úgy beállítani, bogy tisztán és egyedül azoknak az uradalmaknak, vagy ama gazdák érdekeinek megvédéséről: van szó, akik abban á szerencsés helyzetben vannak, hogy itt Budapest környékén nagy uradalmakkal rendelkeznek és ide tudnak tejet szállítani, hanem igenis egyetlenegy szempont lehet, s ez az — ezért «fordulok kérdésemmel a mélyen t. miniszter úrhoz — hogy ne egyedül a kisebbség legyen megvédve ebben az új tejrendeletben, hanem igenis, meg legyenek védve az országnak azok a kisemberei és kisgazdái, akik a tejet nem tudják Budapestre ihozni, ezenkívül '. ülése 1933 május 10-én, szerdán. 2Ô5 a vidéken lévő szövetkezetek. (Ügy van! Ügy van! a középen.) T. Képviselőház! Nem én vagyok hivatva arra, hogy a képviselő úrnak az Omtk.-val szemben hangoztatott vádjaira itt feletetet adjak. Legyen szabad azonban kifejezést adnom nézetemnek, mint magyar mezőgazda és mint agrárius, aki szívvel-lélekkel a föld szerelmese vagyok, s aki a magyar földet és foglalkozásomat szeretem. Igenis, nekünk csak hálával és köszönettel kell mindig az Omtk.-ra gondolnunk, amely mindig, mintegy fellegvárként szerepel éppen a vidéki kisemberek és kisgazdák érdekében. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ha nem volna Omtk., akkor ezek a kisemberek a Dunába vagy a trágyába Önthettek volna a tejüket. En nem vagyok hivatva — mint előbb mondtam — az Omtk.-t megvédeni, azonban vétenék lelkiismeretem ellen akkor, ha e szívből és lélekből jövő nyilatkozatoknak hangot nem adnék, mert meg vagyok győződve és tudom, láttam és tapasztiiltam az életben, hogy éppen egyedül az Omtk. létezése volt az, amely lehetővé tette ennek a nehéz és komplikált kérdésnek rendezését. Ne méltóztassék igen t. képviselőtársam tőlem rossznéven venni, de ez egyike a legkomplikáltabb kérdéseknek. A mélyen t. képviselő úr itt egyes szakaszokat kiragadott, egyes dolgokat helyes információ alapján, más dolgokat helytelen információ alapján adott elő. Ha azonban a rendelet egész konstrukcióját nézzük, akkor éppen az az én kérésem, amellyel a földmívelésügyi miniszter úrhoz fordulok, hogy adjon módot és lehetőséget arra, hogy ebben a rendeletben igenis meg legyenek védve azoknak a gazdáknak érdekei — és elsősorban a kisgazdatársadalom érdekei, — akik nem tudnak Budapestre tejet szállítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a, középen.) Nem akarok az igen t. képviselő úrral polemizálni, nem az én hivatásom és kötelességem, hogy feleljek arra, amit méltóztatott az árklegészítési alapról, elszámolásról, stb. mondani; a mélyen t. miniszter úr volt szíves kijelenteni, hogy a választ meg fogja adni. En csak arra akarok rámutatni, hogy itt egy csodálatos processzus megy végbe a tejkérdésben. Itt mindig felvonulnak Budapestre bizonyos érdekkörök, amelyek meglehetősen nagy zajjal, — bocsánatot kérek a kifejezésért — néha bizonyos prepotens fellépésseí követelnek maguknak jogokat. Ezzel szemben ott van az egész vidék, amely ebben a kérdésben szervezetlenül áll, s amely vidéknek nincs módja, hogy itt nagy tiltakozó gyűléseket, nagy tüntető felvonulásokat rendezzen, aplombbal tudjon fellépni, s elhelyezzen bizonyos újságcikkeket. T. Képviselőház! Ennek a tejrendeletnek megoldására és abban a szellemben való megoldására, amelyet én leszek bátor röviden a mélyen t. miniszter úrnak szíves figyelmébe ajánlani, egy nagy közgazdasági fontosságot látok, főleg azért, mert az én meggyőződésem szerint a tejkérdéssel függ össze f a magyar föld termőképességének fenntartása. Ezzel függ össze, mert ma ez még az egyetlen állattenyésztési ág, amely a kisgazdatársadalomnak és azoknak: a birtokoknak, amelyek utóvégre nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy Budapestre tudjanak tejet szállítani, lehetőséget ad arra, hogy a trágyaprodukciót fenntartsák és így egyetemes mezőgazdasági érdeket szolgál. Ha most ellentétbe állítják a két kérdést