Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-177
282 Az országgyűlés képviselőházának budapesti kávés- és cukrászipartestület tagjai, megjelentek a pestkörnyéki tejtermelők, megjelentek a távolabbi tejtermelők és mind azt mondták, hogy: itt állunk a magunk készségével és 24 fillérért adunk tejet— (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ezt kérem, csak egy ember mondta!) Bocsánatot kérek, a miniszter úr elé nem mehet ezer és ezer ember, (Lukács Béla: Ki volt az az egy emberi) de ha ott volt valaki ezek klözül, az. nem mint egyedülálló mondhatta ezt. mert hiszen tartottak egy gyűlést, amelynek folyományaképpen jelentek meg a mélyen t. miniszter úrnál. Mi ez az egész tej drágítás, amely itt végbemegy! Mi ez„ hogy nem a tehenet, hanem Budapest népét fejik ezzel kapcsolatban? (Zaj a középen. — Holitscher Károly : Nem komoly beszéd!) Meg tetszik látni, t. képviselőtársaim, hogy milyen igazat mondok és mennyire fájó érzéseknek vagyok kényteTen itt szószólója lenni. Nagyon egyszerű ez. Méltóztassék csak a következő szembeállítást meghallgatni. Budpesten 350.000 liter tejet fogyasztanak, ezzel szemben az országban termelnek 4,500.000 liter tejet. Most jön egy horoszkóp, amely megadja a tetszetős formát a miniszter úr lépéséhez. Azt mondja: kérem, én megkülönböztetek fogyasztási tejet és ipari tejet; az ipari tejet feldolgoztatom vajjá és egyéb exportálandó tejtermékké és kiviszem külföldre. Ámde külföldre nem tudja kivinni, csak olyan olcsó áron, hogy arra rá kell fizetni. A mélyen t. miniszter úr most azt mondja: én a tejtermelőket kárpótolni akarom. így volt eredetileg, amikor az Országos Tej bizottságot megalapították és mikor oda bizonyos járulékokat kellet^ befizetni. Árkiegészítési alap címén, tagsági díjak címén, adóvisszatérítés címén, különböző címek alatt igen jelentékeny összegeket kellett befizetni és ezek ma is befizettetnek az Országos Tejgazdasági Bizottsághoz. Mindenki azt hitte, hogy ezek a pénzek, ezek a megtérítések, amelyek az egy pengős vaj megtérítéséül adatnak, a tejet ilyen célra ideadó gazdáknak jutnak, Állítom, hogy a miniszter úr előtt — hiszen nem olyan régen van ennek a tárcának az élén. talán ezért nem tudja... (Kállay Miklós földmívelésüe-yi miniszter: Én tudom! Én már tudom! — Zaj. — Derültség a középen. — Farkas Flemér: És ön mióta foglalkozik ezzel? Rövidebb idő óta!) Jogom van foglalkozni ezzel, különösen nekem, akinek semmiféle irányban semmilyen vonatkozásom nincs (Zaj a középen.) sem a termelő felé, sem az árusítók felé, sem senki felé. (Farkas Elemér-' Ezt elhisszük!) Érdektelenül állok itt a fogyasztók érdekében szólva. (Lukács Béla: Hatvan felé beszállni!) S akkor egy tiszteletteljes kérést méltóztassék megengedni. Ott abban a sok írásban, amely a mélyen a t. miniszter úr asztalán van, (Derültség a középen.) mutasson nekem egyetlen olyan jelentést, amelyben a gazdáknak juttatott pénzről elszámolnak azok a vállalatok, amelyek megkapták ezeket a különböző járulékokat. Ha ön megmutatja a Ház színe előtt, hogy ebben az évben ennyit kapott ez a gazda, ennyit kapott ( ez a szövetkezet, ennyit kapott ez a termelő, ennyit kapott ez a vidék és ennyit kapott az a vidék, afekor tisztelettel meghajlok. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Nem értem a kérdést!) Pedig nagyon egyszerű! Mélyen t. miniszter úr, roppant világos az, amit én mondok, csak az az út, amelyen én idejutok, nem tekervényes, hanem egyenes út. Én azt mondóim, hogy a minisztetr úr hivatali 177. ülése 1933 május 10-en, szerdán. elődje, amikor kibocsátott rendeletével felállította az Országos Tejgazdasági Bizottságot és az úgynevezett árkiegészítő alapot és az egyéb ilyen járulékokat kreálta, akkor azt mondotta, hogy ezek a pénzek, amelyek ide befizettetnek, a gazdáknak fognak jutni. (Felkiáltások jobbfelöl: Oda is jutnak! — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Az utolsó fillérig odajutnak! Ha egy fillér is elveszett, lemondok állásomról!) Méltóztatnak tehát látni, milyen egyszerű a kérdésem. Ma ezek a pénzek a vajexport megtérítésére szolgálnak; odajutnak a legtöbbet exportáló vajvállalatokhoz. (Ellentmondások jobbfelöl.) Mélyen t. miniszter úr, bocsásson meg nekem, de nekem nagy kedvem volna azt mondani, — ennek a helynek a tisztelete nem engedi meg, hogy a fogadás szót használjam, — hogy mutasson ön nekem egy eleven gazdát, aki ebből a vajexportimegtérítési milliós alapból részesült. (Felkiáltások jobbfelől: Micsoda milliók?) Bocsánatot kérek, itt van ... (Lukács Béla: # Ne tessék ilyen készületlenül idejönni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: Nem lehet ezt eldisputálni, t. Képviselőház. Engedelmet kérek, világpsan mondja a rendelet és világos, ami történik. Nagyon egyszerűek a dolgok, tessék azokat megnézni. A miniszter úr kezei között van a Pénzintézeti Központ revizorainak jelentése; abban megtalálhatja a miniszter úr azt, hogy az oda történt különböző befizetések elszámolása hogyan történt. Én is megtaláltam ezt és állítom, hogy lelkiismeretes országgyűlési képviselő nem adhatja beleegyezését ahhoz, hogy egy olyan intézmény, mint az Omtk., ebben a privilégiumban részesüljön. (Zaj jobbfelöl.) t ' Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások jobbfelöl: Meghosszabítjuk!) Gál Jenő: Nagyon jól tudom, hogy ilyen késő éjszakai órákban nem illik a Képviselőház figyelmét túlontúl igénybe venne, (Felkiáltások jobbfelöl: Megadjuk a meghosszabbítást!) de a kérdés olyan nagyon fontos, hogy nagyon kérem, hogy beszédidőmet méltóztassanak egy negyedórával meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Méltóztassék beszédét folytatni. Gál Jenő: T. Képviselőház! A tervezett rendelet most már a 33-as bizottság előtt van és az erről szóló hírlapi jelentésben, amely ma esti lapokban jelent meg, a mélyen t. miniszter úr szájába adják azt. hogy a fogyasztókat nem éri sérelem ezzel a tejrendelettel. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Nekem senki sem.adott semmit a szájamba.) Ezt méltóztatott mondani! (Lukács Béla: Nem emelték az árakat!) Az a kérdés, hogy ez a 32 filléres tejár megmarad-e? Tessék bemenni akármelyik családhoz és megkérdezni a jómódú polgári osztály véleményét; nem is beszélek a tisztviselői karról, nem beszélek a tömérdek sínylődő kisemberről. Azért kell egy új rendeletet kiadni, hogy ez a 32 filléres ár megtartassék? Azért kell új rendeletet kiadni, hogy mindenféle hókusz-pókusszal igazoltassék az, hogy egy veszteséges export kiegyenlítése címén milliók és milliók adassanak oda ezeknek a vállalatoknak? Nem tudom, hogy egykettő, három vagy négy vállalat lesz-e, de ezeknek, a vállalatoknak adja a miniszter úr. (Kállay Miklós íÖldmivelésügyi miniszter: Egy fillért sem adok! Eáfizetnek a vállalatok az exportra és azért nem vállalják.) Engedelmet kérek, akkor ki fog exportálni. (Kállay Mik-
