Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-177
Az. országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1933 május 10-én, szerdán. 283 lós földmívelésügyi miniszter: Azért csinálja az Omtk. a 75%-át, mert a többi nem akarja vállalni.) Ne fájjon a mélyen t. miniszter úr szíve, (Derültség a jobboldalon!) azért, hogy más vállalat nem vállalja ezt; vállalja ezt mindenki egy ilyen egyszerű nemzeti ajándékért, amiyent a miniszter úr juttat. (Kállay Miklós földinívelésügyi miniszter: Ezt a gyanúsítást kikérem magamnak.) Bocsásson meg a mélyen t. miniszter úr, ön jóhiszeműen csinálja a dolgát, tehát nem lehet gyanúsítani. De higyje el nekem, nem célirányos abban ta hangnemben tárgyalni ezt a kérdést, amely hangnemben a miniszter úr zökkeni készül. Én a legnagyobb tisztelettel vagyok a miniszter úr iránt és tisztelettel tárgyalok. Azt, a keserűségemet azonban nem vagyok hajlandó magamba fojtani, amelyet akkor érzek, amikor látom, hogy ennek a milliós városnak a népét 32 filléres tejjel nyomorítják meg, amikor pedig nem szükséges, hogy ezzel nyomorítsák meg őket. Nem tudom másnak nevezni azt az eljárást, amikor ilyen címletek alatt, mint vaj exportmegtérítés, hogy csak 1 pengő 70 fillért veszem is, amennyi az eddigi állapot mellett jutott kilogrammonkint az exportáló vállalatnak, — most több fog jutni — a 3 millió kg. kivitt vajnál több mint 5 millió pengőt költenek el és nem is beszélnek arról, hogy ez fokozódhatik is. Bocsánatot kérek, ennek a rendeltetéséről, ennek a hovafordításáról számszerűen el kell számolni. Az elszámolás pedig nem történt meg. (Farkas Elemér: De kérem, hogyan képzeli azt a képviselő úr! Visszaélés lenne, ha nem volna elszámolva!) Én vizsgálati anyagot szeretnék itt látni képviselő úr, akinek igazságszeretetéről különben annyiszor volt módomlban meggyőződni. Azt hiszem tehát, ha azt kérem a mélyen t. miniszter úrtól, hogy csak úgy példaképpen adja ki az Omtk. vizsgálati jegyzőkönyvét... (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Megvan az önnek! Megvan a képviselő úrnak, miért adjam oda?) Azt a miniszter úr nem tudhatja, hogy nekem megvan-e vagy nem. (Derültség. — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Már bocsánat, a képviviselő úr mondotta nekem, hát én elhiszem!) En azt mondottam, hogy ismerem az adatokat, de azt nem mondottam a miniszter úrnak, hogy nekem megvan a jegyzőkönyv. En csak azt mondottam, hogy ismerem az adatokat, és ezeket az adatokat, amelyeket ismertem, a legnagyobb nyilvánosság elé is terjesztettem. Ez azonban csak egyik része a kérdésnek. Ha a mélyen i. miniszter úr hivatali elődje szükségesnek tartotta, hogy megvizsgáltassa ezt a legnagyobb vaj feldolgozó vállalatot, amelynek most a támogatás oroszlánrészét akarja a miniszter úr juttatni, az erről szóló vizsgálati jegyzőkönyvnek itt kell lennie, mert amikor közpénzekről van szó, én nem ismerek olyan titkot, amelyet az országgyűlés tagjai előtt el kelljen tagadni. Az országgyűlés csak akkor tudja ebben az ügyben a megfelelő ellenőrzést gyakorolni, ha ezt a jegyzőkönyvet ideadják. Itt az ország színe előtt ismétlem meg tehát azt a kérésemet, hogy méltóztassék a Pénzintézeti Központ revizorainak jelentését ideterjeszteni. Mi ez a kötött forgalom? Sürgönystílusban vagyok kénytelen tovább beszélni. Kiket foszt meg ez attól a lehetőségtől, hogy megéljenek? Az egyik dolog az, amely a távollévő fogyasztó részvételét a törzskontingens megállapítása folytán lehetetlenné teszi. Itt azt mondja a mélyen t. .miniszter úr, mint egy újítást bedobva... (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Éppen az ellenkezőjét csinálom!) Az ellenkezőjét csinálja a miniszter úr, csak mi nem látjuk. Ugylátszik titokban csinálja. (Derültség. — Lukács Béla: Már nincs itt a sajtó!) Itt van egy másik probléma, amely látszatra tulajdonképpen segítség, holott valójában éppen az ellenkezője. A mélyen t. miniszter úr (megteremtette az ínségtej fogalmát. Ez azt jelenti, hogy azok, akiket feljogosított arra,„ hogy ezt az ínségtejet kiszolgálják, a tej fo-' gyasztási legkisebb áron kapják meg azt a mennyiséget, és mint fogyasztási tejet 20'2 fillérrel hozhatják forgalomba. Ha a régi árat veszem, erre a miniszter úr azt mondja, hogy leszállította 7*8 fillérre. En azonban a 9 fillérnél maradok és azt mondom, hogyha ezt a 9 filléres, úgynevezett ínségtejet 20'2 fillérért adhatják további a privilegizált, a feljogosított, úgynevezett márkázó vállalatok, nézze ia&g a miniszter úr, hogy ezek mit keresnek. Nézzék meg t. képviselőtársaim, hogy ebből a 7 fillértől 20 fillérig terjedő különbségből mennyi az, amennyit ezek a kivételes állapotban lévő vállalatok haszonként megkapnak. Önök valamennyien a gazdatársadalom képviselőinek vallják magukat. Kérdem tehát, mit kap ebből a gazda? Semmit. Ez a privilegizált vállalat, amely az előbbi címen, mint mondottam, milliókat kap megtérítésül, itt megkapja a lehetőséget és alkalmatosságot további hasznok szerzésére. (Lukács Béla: Elment a sajtó! A sajtó eltávozott!) Engem nem érdekel. (Derültséa. — Lukáes Béla: Azt hittem, hogy érdekli!) T. képviselőtársam nagy kedvem volna megfelelő kritikában részesíteni ezt a közbeszólását, de nem teszem meg, majd erre visszatérek. (Lukács Béla: Jól van!) Az ilyen milliós tétel, amely így a vállalatoknak jut, szembeszökően mutatja azt, hogy à kötött forgalom elhibázott, mert még az inségtej címén is nagy jövedelem jut azoknak. akiknek itt altruisztikus tevékenységet kellene kifejteni. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ez nem áll!) Hát mennyiért adják ezt? Nem fogják 32 fillérért adni, hanem itt a járulékos befizetések mentessége mellett 7 filléres beszerzési árról 20 "2 filléres eladási árra mennek fel. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Honnét méltóztatik ezt venni? — Holitscher Károly: Nem érti ezt a képviselő úr! — Lukács Béla: Nem érti a témát!) Ne méltóztassanak arra a területre lépni, amikor azt méltóztatik vizsgálni, hogy az értelmezés szempontjából ki érti jobban a témát. En értem ezt a témát. (Ellenmondás ok jobb felől. — Holitscher Károly: Honnét veszi ezeket?) Van inségtej ? (Kállay Miklós földmívelésügyi ' miniszter: Tervem van errevonatkozólag, a részletekről még nem nyilatkoztam!) Bocsánatot kérek, erről a miniszter úr tárgyalt számszerűleg éppen ezekkel az urakkal. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Nem tárgyaltam a válalatokkal!) Ezek az urak nem tartották titokban, hogy a miniszter úr terve szerint arról van szó, hogy az inségtej címén a vállalatok kapjanak ennyi és ennyi tejmennyiséget, amelyet ilyen és ilyen áron adnak tovább. En állítom, hogy ezen milliókat és milliókat fognak keresni. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Egyetlenegy fillért sem!) Nem keresnek? (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Nem keresnek egyetlenegy fillért sem! Teljesen alaptalan ez az állítás!) A mi40*
