Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1933 május 3-án, szerdán. 2Í elődjeiről, jobban mondva elődjéről, különösképpen az előző Károlyi Gyula-kormányról elmondott; de nem tudok egyetérteni azokkal a rendkívül magasztaló, mondhatnám valósaggal apotheozisba illő, megdicsőült államférfiak emlékét megillető megemlékezéssel sem, amely lyel t. képviselőtársam a jelen kormányról emlékezett meg felolvasásában. (Derültség.) A .részletekre ezúttal nem tudok itt kitérni és engedelmet kérek, iha talán mint ellenzéki képviselő, nem tartottam kötelességemnek a 95 pontot könyv nélkül megtanulni s így nem vagyok abban a helyzetben, hogy a különböző idézetekre így készületlenül feleljek, de megígérem igen t. képviselőtársamnak, hogy vezércikkben majd megadom a választ ezekre a különböző, felolvasott pontokra is. Ebben az esetben én csak egyet kívánok a t. kormánynak innen, az ellenzéki padokból, azt, hogy ne érje ugyanaz a sors a Gömbös-kormányt, mint amely érte a Károlyi-kormányt akkor, amikor az elmúlt működéséről szóló jelentést a nemzet színe elé terjesztette, tudniillik, hogy két héten belül megbukott utána. (Derültség.) Remélem, ez a .sors nem fogja a mostani egységespárti vezetőség hivatalos beszámolója után a t. pártnak ezt az új kormányát érni. (Sztranyavszky Sándor: Az őszinteség nem egészen biztos, de reményeink azonosak! — Ulain Ferenc: Akkor visszajön ide megint!) Ha talán azt a közmondást idézem, hogy «Nie kommt was Besseres nach», el fogja hinni igen t. képviselőtársam, hogy ez a kijelentésem Őszinte volt. •* Már most méltóztassanak megengedni, hogy a költségvetés érdemével foglalkozzam, illetőleg feladatomat innen az ellenzéki padokból bírálat formájában teljesítsem. Teljes mértékben csatlakozom Sigray Antal gróf igen t. képviselőtársam elismerő szavaihoz, amelyeket itt a költségvetés őszintesége és becsületessége szempontjából elmondott. Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Igenis úgy érzem, — és ezt innen az ellenzéki padokból is kifejezésre akarom juttatni, — hogy a pénzügyminiszter úr iparkodott hű képet adni az államháztartás helyzetének és ez kétségtelenül jelentékeny érdeme különösen akkor, amikor a kép, amelyet festeni kénytelen, kedvezőtlen. Mert hiszen deficites képet volt kénytelen festeni. De én igenis utalok arra, hogy a nemzetben künn a bizalmat sokkal inkább fokozza egy kormányzattal szemben', (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ha a hibákat s a bajokat is 'őszintén feltárja, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon ) imintha túlzásokkal, svindlivel vagy hamis könyveléssel helytelen képeket, délibábokat, illúziókat fest a nemzet elé. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Éppen ezért aa ellenzéki padokiból is köszönettel veszem tudomásul, hogy a pénzügyminszter úr becsületes és hű képét rajzolta meg az államháztartás helyzetének. (Friedrich István: Végre egy pénzügyminiszter, aki igazat mond! Tizenöt évig vártunk rá! Miket beszéltek az elődök! Emlékezzenek Wekerlérte! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Igen t. Ház! Azt kell mondanom, hogy az a kép, amelyet a pénzügyminiszter úr festett, hű kép ugyan, de még mindig a helyzet optimisztikus megítéléséből fakad. Az itt jelzett hiányt tudniillik csak az esetben látom reálisnak, ha a külkereskedelmünkben beállott örvendetes javulás, forgalmunk, exportunk emelkedése tényleg tovább is fenntartható lesz, sőt fokozható lesz. EpKÉPVJSECLÖÍH'ÁZI NAPLÓ XV. pen ebből a szempontból kívánatosnak tartom, hogy a devizagazdálkodás terén a hosszú időn keresztül elkövetett súlyos hibák, rövidlátás, makacsság, merevség (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) ebben az elasztikus, újonnan inaugurált irányban tovább fejlesztessék. Csak arra utalok, hogy ha egy esztendővel ezelőtt Eber Antal, jó magam és egyéb képviselőtársaim tanácsára hallgatva, az igen t. kormány korábban fogott volna hozzá ahhoz a devizagazdálkodáshoz, amelyet most folytat, — azt kell kérdeznem valamenynyiöktől, t. uraim, akik hallották itt ezeket a beszédeket — nem alakult volna-e kedvezőbben a helyzet s vájjon nem fizetett-e reá ez a nemzet arra, hogy egy, magyarán mondva vaskalapos devizagazdálkodás következtében {Ügy van! Ügy wan! a bal- és szélsőbaloldalon.) az elmúlt esztendő nyarán — jól emlékszem reá, amikor marhaexportunk súlyos tragédiájáról beszéltem itt, rámutatva arra, hogy Jugoszlávia már 10 százalékos valutaprémiumot fizet — kiszorult a magyar élőállat az összes piacokról. Akkor azt a választ kaptuk, hogy ez szélsőséges ellenzéki követelés, hogy tudniillik valutaprémiumok, exportprémiumok fizettessenek, s akkor a jugoszláv marha már kiszorította a magyar marhát az olasz piaciról. Ezt csak példának hozom fel arra, hogy íme, félesztendőn belül hogyan válnak szélsőségesnek nevezett ellenzéki követelések nagyon helyesen a, kormánypolitikának használható tényezőivé és eszközeivé. Hivatkozom Tyler legutóbbi jelentésére is, amelyben ki van fejezve az a tény, hogy az egyedüli körülmény, amely a helyzet javulását előidézte, éppen exportunk fokozásában keresendő és az igen t. pénzügyminiszter urat arra kérem, haladjon csak bátran tovább ezen az úton, mert különben ez a deficit, amelyet kimutatott, növekedni fog, különben romlani fog a helyzet és haég ezek a, mondjuk, talán sötét keretek sem lesznek betarthatók, amelyek itt az államháztartás számára lerajzoltattak, ha egy összezsugorodó közgazdasági élet és forgalom következtében az állam nem juthat hozzá bevételeihez. Igen t. Képviselőház! Szeretném mindenekelőtt néhány rövid vonással megfesteni a világhelyzet alakulását főleg gazdasági vonatkozásban, mert hiszen a költségvetés kapcsán nekünk elsősorban gazdasági problémákkal kell foglalkoznunk, különösen a mai rendkívüli, azt mondhatnám, nem is feszült, hanem válsá<gos helyzetben, amely válság, sajnos, állandósult. Mint legelső megállapítást, talán azt vagyok kénytelen megtenni, hogy a legutóbbi két esztendőben tett valamennyi pesszimista kijelentés mindig valóra vált, de soha, egyetlen optimista megítélés sem tudott — sajnos — a gazdasági életben valósággá emelkedni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Emlékszem-, amikor a múlt esztendőben iSchandl Károly igen tisztelt képviselőtársammal szemben és Marschall Ferenc tisztelt barátommiaL szemben is rámutattam arra, hogy nem várható a folyó gazdasági évben a mezőgazdasági terményárak javulása. A világpiaci helyzet olyan, nemcsak a túltermelés, hanem ami ennél sokkal (súlyosabb a mi szempontunkból, a termelési költségeknek más kontinensekénél lényegesen alacsonyabb volta olyan helyzetbe kényszeríti a magyar mezőgazdaságot és általá4