Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-177
Az országgyűlés képviselőházának 1 ? * dolatot vett fel, — nem tudom biztosan, tehát nem állítom, hogy honnan indult ki a gondolat — hogy a kormány a nyugdíjak további csökkentésével foglalkozik és neki tudomása van a kormány ilyen irányú terveiről. Mélyen t. Ház! Tyler úr azt mondja (olvassa): «Amióta a hivatali illetményeket legutoljára emelték, 1927 novemberében, a megélhetés költségei 15—16%-kai csökkentek, így azok a tisztviselők, akiknek összes illetményei több mint 16%-kai csökkentek, jelenleg rosszabbul állnak, mint amidőn illetményeik legutoljára emeltettek, amíg azok a tisztviselők, akiknél a csökkenés 16%-nál kevesebb volt, ma jobban állanak, mint 1927 novemberében». Igen t. Ház! Ez szintén teljes tévedés, mert például amíg igaz, hogy a gabonaár csökkent, katasztrofálisan csökkent, végtelen szomorúságunkra, — és érezzük mi is annak hátrányát — addig a kenyér ára nem csökkent. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Amíg az iparcikkek árának csökkenéséről nem lehet beszélni, addig ne méltóztassanak ilyeneket állítani, vagy ilyen adatok alapján jelentést öszszeállítani, mert ha az iparcikkek árai megmaradtak volna, a pénz vásárlóerejének csökkenése folytán már maga ez is az iparcikkek drágulását jelentette volna. Az is rendkívüli tévedés az igen t. Tyler úr részéről, hogy 15—16%-kai csökkent például a tényleges közszolgálati alkalmazottak illetménye. Ez tévedés, mert hiszen a közszolgálati alkalmazottak illetményének csökkenése jóval felül van a 16%-on, s közel 20—22%-ot ér el, avagy talán még ennél töjbbet is. Azt mondja Tyler úr a továbbiakban, hogy a nyugdíjasok illetményei kevésbbé csökkentek mint a tényleges közszolgálati alkalmazottak illetményei. Ez is merően téves, mert midőn Tyler úr azt mondja, hogy erős indokok szólnak amellett, hogy ez a csökkentés a nyugdíjasoknál keresztül vitessék, akkor meg kell állapítanom azt, hogy a nyugdíjasoknak illetményei 32%-kal csökkentek, tehát sokkal fokozottabb mértékben, mint amilyen mértékben csökkentek a tényleges (alkalmazottak illetményei. De ezzel nem azt mondom, hogy a kormány a tényleges alkalmazottaik illetményeit oda csökkentse le, ahová a nyugdíjasokét lecsökkentette, hanem azt mondom, hogy úgy a nyugdíjakat, mint a tényleges illetményeket a békebeli törvényes fokra emelje fel. Mert fel is lehetne emelni. Tyler úr még azt mondja, hogy marad a köztisztviselők számának csökkentése mint olyan remédium, amellyel az állam budgetjét közelebb lehet vinni a deficitmentességhez. Úgy tudom, hogy a kormány törvényjavaslatot készít elő, amellyel megkönnyítené s egyszerűsítené a tisztviselők nyugdíjazását, r megreformálná az adminisztrációt, modernizálná a szolgálatot. Ez új B-lista! Aki olvasni tud a sorok között, vagy foglalkozott ezzel a kérdéssel, az tudja, hogy ez Tyler úr részéről nem egyéb, mint egy új B-lista árnyékának előrevetítése. Most azt kérdezem, hogy a t. pénzügyminiszter úr azonosítja-e magát Tyler álláspontjával 1 ? En figyelemmel kísértem a pénzügyminiszter úr expozéját, amely ezzel az állásponttal homlokegyenest ellenkezik, mert a pénzügyminiszter úr azt mondta expozéjában, hogy az állami kiadások apasztását nem a személyi kiadások apasztásával óhajtja elérni és nem fizetésredukcióval, Ez kategorikusan nyílt kijelentés '. ülése 1933 május 10-én, szerdán. 261 volt, amely ki is elégített bennünket, okulva azonban a népszövetségi biztos úr jelentésein, azt a kérdést kell intéznem a t. kormányhoz, hogy vájjon az, amit itt felolvastam, jelentés-e vagy pedig rendelet? Ha ez csak jelentés és a kormány korábban elfogadott álláspontján marad, akkor e részben ki vagyok elégítve, ha azonban rendelet, akkor az a kérésem a kormányhoz, méltóztassék Tyler urat felvilágosítani, hogy az a forrás, ahonnan adatait kapta, merően téves. Ezen az alapon remélem, hogy az ő t. személyének tanácsait az igen t. 'kormányzatnak módjában lesz nem követni. Néhány számadattal rá kell mutatnom, hogy a végrehajtott csökkentés, mely a kormány részéről 1927-től 1933-ig — ha jól tudom, talán öt ízben is — eszközöltetett, például a XI. fizetési osztálynál 17%, a VII-nél 22%, a IV. fizetési osztályban a ténylegeseknél 27%, a nyugdíjasoknál pedig, bár ő azt mondja, hogy kisebb, mint a ténylegeseknél — állítom, hogy a XI. fizetési osztályban 26%, a VII-ben pedig 32%. Szeretném még megemlíteni, bár nem akarok polemizálni az igen t. miniszterelnök úrral, hogy az én felfogásom szerint is helyesen teszi, hogy az érdekképviseleteknél megjelenik és ott — mint mondja — megnyilatkozik. Minden ilyen érdekképviseletnél sok szépet, sok jót mond az igen t. miniszterelnök úr, azoknak egy része már Jbe is vált, másik része kilátásba van helyezve és jelentékeny részét meglehetősen^ epedve várják az illetők, hogy az meg is valósuljon. Az igen t. miniszterelnök úrhoz nekem az a kérésem, adjon módot és alkalmat nekem vagy képviselőtársaimnak, hogy egy ilyen nagy érdekképviselet — hogy így fejezzem ki magamat. — tisztviselőgyűlést tarthasson és én a miniszterelnök urat ezennel meginvitálom errera nagygyűlésre. Elmondjuk ott mondókánkat és én remélem, hogy a miniszterelnök úr eddig követett igen helyes eljárásával ott is sok szépet és sok jót fog mondani, ami a közszolgálati alkalmazottakat ki fogja elégíteni. En ott is és itt is tapsolni szeretnék neki. Remélem, hogy a miniszterelnök úr ezt a kérésemet teljesíti, mert .hiszen a lelkek koncentrációját egyetlen társadalmi osztály kikapcsolásával sem lehet szerény véleményem szerint megoldani. Még az ifjúság kérdésével szeretnék egész röviden foglalkozni, — Illés igen t. barátom, aki egy ifjúsági pártközi akció élén áll. amelynek magam_ is szerencsés . vagyok tagja lenni és kiküldöttje pártom részéről, tényleg érdemes munkát végez és azok az urak is, akik mellette vannak. Ismétlésekbe itt sem bocsátkozom, de egy kérdésem van hozzá és az igen t. egvségespárthoz, az, hogy tárcánkint méltóztassék lehetővé tenni, hogy az ifjúság elhelyezkedése minél gyorsabb ütemben megtörténjék. Eddig itt a Házban túlnyomórészt vagy kizárólag az egyetemet végzett, diplomával rendelkező ifjúságról van szó. En továbbmegyek ebben a kérdésben. Amikor azt a veszedelmet látom, hogy az egyete-voir n rií-nlomásokflt ontíák és — hogv úgy fejezzem M magamat — ezeknek a szellemi proletároknak a számát napról-napra növelik, akiknek igényei napról-napra nőnek — és hozzáteszem jogos igényeik és kívánságaik vannak — akkor mégis a kormányhoz az a kérésem és kívánságom volna, hogy necsak az egyetemet végzett ifjúságra gondoljon, hanem azokra is, akik akár anyagi viszonyaik, akár egyéb' okok miatt az egyetemet elvégezni nem
