Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Az országgyűlés képviselőházának 1 gat-Magyarországot leszakították a, nemzet testéről s akkor megnéztem a térképet, hogy tulajdonképpen mit is vettek el tőlünk* szemembe ötlött annak a vidéknek úthálózata. Az erős piros vonallal színezett állami chaussée-utak mind a nemzetiségi, a tőlünk elszakított területre estek, míg a rosszabb utak itt maradtak a magyar területen. Ez azt a kérdést vetette fel bennem, vájjon igaza volt-e annak idején Jászi Oszkárnak, igazuk volt-e annak idején a nemzetiségi vezéreknek, hogy itt ebben az évezredes Magyarországban a nemzetiségekkel mostohán bántak. Es akkor megállapíthattam, hogy lényeges kérdéseknek, mint: gazdasági kérdések, iskolakérdések s mindazok a kérdések, amelyek egy nemzetnek, vagy egy fajnak az anyagi boldogulásához tartoznak, a feltételeit mind a legbőségesebben megadtuk nemzetiségeinknek. Gyönyörű iskoláik, útjaik, közintézményeik voltak. Ha azonban ezt tárgyilagosan megállapítom, a másik oldalon meg kell állapítanom azt is, hogy igenis voltak ezen a téren is hibák, ezek a (hiJbák azonban nemcsak a nemzetiségekkel, hanem magával a magyar néppel szemben is követtettek el. Elkövettettek társadalmilag és politikailag. Ma, amikor ezeknek konzekvenciáit, tanulságait le kell vonnunk, igenis, arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy ma csak egyetenegy t szempontból Ítélhetünk meg minden problémát, s ez a revízió kérdése. Nekem az az érzésem, hogy tegnap, amikor Bleyer Jakab igen t. képviselőtársam beszéde olyan nagy hullámokat vert fel itt ebben a Házban, — joggal és méltán is, mert talán tőle elvárhattuk volna, hogy ezt a kérdést abszolút objektivitással és, mondjuk, a magyar nemzettel, a magyar állammal szemben szükséges lojalitással kezelje — akkor én azon a nézeten vagyok, hogy a magyarság, mint ebben az országban túlnyomóan uralkodó többség, kötelezve van bizonyos lojalitásra és lovagiasságra a nemzeti kisebbségekkel szemben. (Zsindely Ferenc: Eltanulhatták volna-tőlünk századokon át!) Es amikor minden kérdést a revizió szemszögébe állítok, akkor én elválasztom ma a nemzetiségi kérdést attól az összefüggéstől, hogy ez tulajonképpen ma itt a németség kérdése és talán azért is vert fel bizonyos oldalról^ Bleyer igen t. képviselőtársam beszéde hullámokat, mert a németség mai rendszere, mai politikai felfogása váltotta ki az ellenérzést. En ezt a két kérdést teljesen elválasztom egymástól. Amikor látom elszakított tót testvéreinket, horvát testvéreinket és a többi sínylődő nemzetiségeinket idegen járom alatt, akkor egy megállapítást kell tennein és ez az, hogy az a doktrína, amelyet mi a háború előtt vallottunk és márványba véstünk, mint sok, a háború előtt hangoztatott más doktrína, ma már a történelem lomtárába került. Ilyen doktrína volt az, amelynek merevségéhez nem szabad tovább ragaszkodnunk, hogy nyelvében él a nemzet. En, mint magyar ember, igenis tudom, mik a kötelességeim saját anyanyelvemmel szemben, ha azonban ezt tudom a magaméval szemben, akkor igenis, el kell ismernem másnak is a jogait az ő saját anyanyelvéhez. Ha annál a kis magyar fiúnál, aki ma iratkozik be az első elemibe* belátom a nehézségeket, amikor a kultúra alapelveit szívja magába és nem terhelem őt, akkor a nem magyar anyanyelvű nemzeti kisebbségi gyermekkel szemben sem állíthatok fel nagyobb követelményt, mint azzal a magyar fiú7. ülése 1933 május 10-én, szerdán. 251 val szemben. Ebben a kérdésben előttem egy történelmi példa is áll. Itt van Írország esete. Az angolok és az irek között szinte áthidalhatatlan szakadék van, holott egy nyelvet beszélnek, hiszen a 3*5 millió ir közül csak 90.000 beszél ir nyelven. Méltóztassanak visszaemlékezni, azok a tótok, akik ma tótul beszélnek, akkor is tótul beszéltek és ma is magyarul érző szívet hordanak keblükben, azok a nemzetiségi vezérek pedig, akik a mi pénzünkön tanulták meg a magyar nyelvet, ia magyar kultúrát, a mi ellenségeink voltak. Ebben a kérdésben disztingváljunk bölcsen és mérséklettel. (Helyeslés.) Ezek után méltóztassék megengedni, hogy miután magával a költségvetéssel és^ annak pénzügyi vonatkozásaival az egyes tárcáknál óhajtok részletesebben foglalkozni, most inkább általános politikai és gazdasági kérdésekkel foglalkozhassam. Talán szerénytelenség tőlem, hogy mint kezdő és fiatal politikus, ezekhez a problémákhoz hozzá merek nyúlni, azonban kettős minőségemben merem ezt tenni: először, mint hazája sorsáért aggódó magyar ember, akinek ezek a problémák éppen olyan gondot és talán éppen annyi álmatlan éjszakát okoznak, mint a felelős tényezőknek is, mert hiszen a háborúban, a harctéren, a lövészárkokban megtanultam, hogy mi a kötelesség és mi a kötelességteljesítés, és ha népem bizalma ideállított, kötelességemmé tette azt is, hogy a nagy problémákhoz lelkiismeretesen és meggyőződésem szerint hozzászóljak. Másodszor pedig hozzá akarok szólni, mint egy olyan r párt tagja, amely párt elsősorban a falu népének, ezen keresztül minden kisexisztenciának: boldogulását, az azért való küzdelmet tűzte ki zászlajára. A legteljesebb objektivitással és higgadtsággal óhajtok ezekhez a kérdésekhez hozzányúlni, amint tették ezt többi képviselőtársaim is pártkülönbség nélkül, amit igazol ennek a vitának magas nívója és komoly hangja. De, mint egy párt, amely hivatottságot érez magában, hogy hangot adjon a gyönge és gazdaságilag elnyomott társadalmi osztályok panaszának, óhajainak, bajainak, méltóztassanak azt is megengedni, hogy kemény, de helytálló kritikával illessem a kormányzat működését. Pártunknak, a független kisgazdapártnak ebben a tekintetben igen könnyű a szerepe. Adva van a párt programmja az egyik oldalon s adva van a kormány politikája, intézkedései, illetve mulasztásai a másik oldalon. Prögrammunk egyszerű és tiszta, mint amilyen egyszerű és tiszta maga a magyar nép és annak a gondolkodásmódja. Boldogult vezérünk, Gaal Gaston sírjánál megesküdtünk, hogy ehhez a programmunkhoz hűek maradunk és ezt a programmot ki akarjuk küzdeni a magyar nép jobb boldogulása érdekében. Ez a Programm nagyon rövid, nincs 95 pontba fogva, csak kettőbe: közéleti tisztesség és a falusi nép megsegítése, hogy azon keresztül megsegítsük a többi dolgozó társadalmi osztályokat is. Méltóztassék megengedni, : hogy itt most pártunknak egy olyan belső kérdésével is foglalkozhassam, amelyet mi ugyan már magunk között teljesen és véglegesen elintéztünk, , de amelyet a kormánysajtónak egy bizonyos része visisEa-visszatérőleg^ imindig ugy használ ki, hogy kifelé a közvélemény felé úgy akarja ezt beállítani, mintha ebben a pártban repedések, nézeteltérések volnának. Figyelmeztetem a miniszterelnök urat és kérem is őt arra, hogyha 36*