Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

252 Âz országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1933 május 10-én

f szerdán. komolyan akarja azt, hogy ez az ellenzéki párt is, amely becsülettel, tisztességgel teljesíti a maga kötelességét, komolyan odaállj on melléje az ő nemzetépítő munkájában, akkor hessegesse el ezeket a rosszindulatú darazsakat és ne engedje azt, hogy egyesek válaszfalat emeljenek magyar és magyar között. (Ulain Ferenc: Ügy van!) Igen t. Ház! Egy konkrét esetre mutatok rá. A reggel megjelenő kormánypárti Olcsó János, de mondhatnám Drága János, nagyon gyakran úgy titulál bennünket, hogy: az Eokhardt-párt. Nem tudom, imit akar ezzel elérni, meg akarja talán tőlünk tagadni a kisgazdajelleget vagy talán azt hiszi, hogy a magyar közvélemény előtt lekicsinyel bennünket? Igenis, Gaal Gaston volt annakidején az, aki nem engedte meg, hogy pártját, illetve a függet kisgazdapártot az ő nevéről nevezzék el. Azt hiszem, jelenlegi vezérem is így gondolkozik. Ha azonban így is hívnak bennünket, méltóztassanak megjegyezni, hogy mi igenis, büszkék vagyunk erre, büszkék vagyunk a mi Eckhardt Tiborunkra, mert úgy érezzük és úgy vagyunk meggyőződve róla, hogy Ő ennek a inai politikai életnek legragyogóbb elméje, s azt hiszem, hogy az a sajtóorgánum, ajmely igyekszik őt lekicsinyelni, volna talán a legboldogabb, ha a maga táborában üdvözölhetné őt. Ez a hétköznap reggel Hitler-imádó, vasárnap az Omke. liberálisaiba szerelmes isajtóorgánuin (Meskó Zoltán: Melyik az?) mindig arról beszél, hogy a mi pártunkban nincs meg a közjogi és világnézeti homogenitás. Lehet, hogy némi igaza van, de én azt üzenem neki, méltóztassék hátranézni a saját pártjára, és akkor majd be kell neki vallania, hogy: bagoly mondja a verébnek. Igen t. Ház! Ez a lap a múltkor megengedte magának annak a valótlanságnak kockáztatását, hogy amikor Kray István igen t. 'baratorai itt a királykérdésben adta elő az ő meggyőződését és véleményét, akkor másnap azt írta, hogy a párt kettészakadt, azt egyik elment vacsorázni jobbra, a másik elment vacsorázni balra. Tíz nap telt el azóta, t. Ház és íme a párt egységesebb, a párt homogénebb, a párt összetartóbb, mint valaha volt, mert amint felekezeti és társadalmi különbség nélkül ebben a pártban van helye mindenkinek, aki a magyar falu, a magyar mezőgazdaság, a magyar kisemberek boldogulásáért küzdeni akar, ugyanúgy a királykérdés tekintetében sem lehet közöttünk, választóvonal. (Meskó Zoltán: A fajvédő Ulain mit szól hozzá? — Derültség.) Méltóztassanak megengedni, La már Kray István igen t. barátom múltkori beszédét említettem, hogy néhány szóval en is kiférjek a királykérdésre. (Halljuk! Hilljuk! balfelől.) Nagyon jól tudom, hogy ez ma is, mint mindig, egyike a legkényesebb kérdéseknek. Mint minden működésemben, úgy itt is ebben a kérdésben is igyekszem meggyőződésemet mindig^ összhangba hozni választóimnak meggyőződésével, óhajaival és kívánalmaival, mert íigj érzem, hosry

> akkor tudok csak igazán hangot adni a bajaiknak, óhajaiknak, ha ezekben a kérdésekben velük harmonizálok.. Ebben a kérdésben is megkérdeztem őket és nemcsak őket Nyuarat-Magyaro^s/áíron, hanem egyebütt, amerre jártam, mindenütt^ megkérdeztem az esyszeru embereket, vaijon. mi a, j felfogásuk ebben a kérdésiben. Igen í. HázVHa; én ezek után mint a magam meggyőződését azt hangoztatom itt, hocy a,királykérdésben elfoglalt álláspontom-tel jesen-azoflOa-Sigfay ' Antal gróf igen t. barátomnak a napokban elmondott komoly és megfontolt álláspontjával, amelyet még a kormánypárt úgynevezett szabadkirályválasztó oldaláról is egy közbekiáltás formájában helyesnek mondottak, akkor ezt azért teszem, mert ennek a meggyőződésemnek a legteljesebb higgadtsággal és érett megfontolás után óhajtok kifejezést adni. E szerint az álláspont szerint, amelyet Apponyi z\lbert gróf is magáénak vallott, a királyt csak az egész nemzet, a kormányzó, a kormány és az országgyűlés egyöntetű akarata hozhatja vissza. Amint a legteljesebb jóhiszeműséget és önzetlen hazaszeretetet kell feltételeznem azoknál, akik más véleményen és nézeten vannak, ugyanúgy megkövetelem azt azok számára is, akik velem ebben a tekintetben egy meggyőződésen vannak. (Meskó Zoltán; Először az ország és a kenyér, azután következik ez a kérdés! Most ez a kérdés ki van kapcsolva!) Ez éppen olyan, mint a választójog kérdése. Ha valaki azt mondja, ho*ry ez nem kenyérkérdés és előbb kenyér, azután választójog, erre kijelentem, az a felfogásom, hogy igenis, a választójog is kenyeret jelent. A királykérdés megoldása is kenyeret jelent, mert ha nem jelentene, igen t. képviselő úr, esy pillanattá: nem foglalkoznám vele. Méltóztassék elhinni, hogy engem '• semmiféle hiperlojalitás, semmiféle beidegződött régi képzelek nem vezetnek, hanem igenis, a legkeményebb szükségszerűség vezet arra a megfontolásra, hogy a királykérdést igenis, ma megoldás felé kell vezetni. (Meskó Zoltán: Mir Íven irányban? — Hodossy Gedeon: A magyar alkotmány irányában!) Igen t. Ház! Egyes tényezők, talán a túloldalon is, azon a nézeten vannak, hogy ehhez a kérdéshez nem lehet nyúlni, mert ez kiváltaná az ennek a kérdésnek megoldásával szemben álló hatalmaknak érdekellentéteit és így nehéz helyzetbe kerülne az ország. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy amikor a revízió kérdése társadalmilag felvetődött, amikor az az angol lord kereste a magyar nemzet helyét itt a nap alatt és megírja azt a ragyogó cikket, micsoda felzúdulás, felhördülés, micsoda fegyvercsörtetés volt odaát az ellenséges táborban. És most, amikor a miniszterelnök úr bátran oda merte állítani a kormány programmjába a revízió kérdését, vájjon mi történt, összedőlt talán a világiNem. Sőt ellenkezőleg, Benes is már odainvitál bennünket a zöldasztalhoz és bizonyos feltételeket szab, hogy tárgyaljunk erről a kérdésről. Ha a király kérdést, a restauráció kérdését is így társadalmilag előkészítve a kormányzat az ő megoldandó problémái közé vonná, azt hiszem, a fegyvercsörtetés és a fenyegetések után ismét csak a zöldasz „álhoz invitálnának bennünket. (Gr. Apponyi György: Ügy van! Nem lehet agy on hallgatással elintézni ezt a kérdést !) Ezzel kapcsolatban az a meggyőződésem, hogy ének a kérdésnek Ausztriával való együttes megoldása vezethet csak megnyugtató megoldásra, (Ügy van! a baloldalon.) nemcsak Ausztriát és bennünket illetőleg, hanem az egész Duna-völgyi kérdés rendezését illetőleg is. Mert vallom, hogy ha egy organizmus beteg s a betegség már akuttá vált, akkor a józan orvos a kését abba a testrészbe vágja bele, amely oka, a bajnak, ott próbálja a bajt meggyógyítani. S kérdem, honnan indult ki az egész világ baja? Ugyebár innen KözépEurópáböl. Itt robbant fel a puskaporoshordó