Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Az országgyűlés képviselőházának 1 rendelkezés és önelhatározás lehetősége. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem kell ehhez Németország részéről semmi ellenünk irányuló tendencia, (Gr. Esterházy Móric: Ügy van!) már magábanvéve az a tény, hogy határaink közösekké válnak, szükségképpen hozza maga után azt, hogy az a Drang nach Osten, amely Ausztriát Bajorország sorsára juttatja, szükségképpen nem fog megállhatni a magyar határon. (Ügy van! a baloldalon.) Es én a sors szatírájának tartamán, ha az a negyvennyolcas magyar szellem, amely mindig az alkotmány védelmében szállt síkra és amelynek legfőbb törekvése volt olyan helyzet biztosítása, amelyben megszűnjenek az alkotmányos küzdelmek és megszűnjék a magyar önoómságért és az önkifejtés lehetőségéért való harc, mondom, ha ez a negyvennyolcas szellem maga idézné elő azt, hogy ezeknek a harcoknak újra ki kelljen újulniok, — azért mert nem ismerte' fel a helyzetet, vagy mert helytelenül vonta le a történelem tanulságait. Azok, akik kívülről néznek, helyesen vonják le a következtetéseket. Merem mondani, hogy Olaszország kormánya a Duna-völgyi helyzet megoldását a magyar restaurációban látja és tudom, hogy igen befolyásos francia körök, — nem mondom, hogy valamennyi, — szintén ugyanezen az állásponton vannak. (Úgy van! Ügy van! a balközépen.) Ahoz azonban, hogy ezeknek a politikája, ezeknek az állásfoglalása és ezeknek a felfogása előmozdíthassa a mi celláink elérését, az szükséges, hogy mi a magunk részéről határozottan, világosan és kifejezetten precizirozzuk ebben a tekintetben való áláspontunkat. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) És én itt kifogásolom a diplomácia munkáját az elmúlt időkben, amely kevés, vagy talán semmi gondot nem fordított ennek a kérdésnek az előkészítésére. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Pedig itt nem egyes legitimista körökről, nem^ rétegekről, nem is a magyar többségről, illetőleg annak kívánságáról van szó, pedig erre is mernék ez idő szerint hivatkozni( (Ügy van! a baloldalon.) Itt szó van egy kategorikus imperatívuszról. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) arra az esetre, ha a magyarság be akarja tölteni a maga történelmi hivatását. (Ügy van Ügy van! taps a balközépen.) Mert mi ez a történelmi hivatás és mi ennélfogva a magyar öncélúság biztosításának a lehetősége? A sors és geográfiai elhelyezkedésünk bennünket egy választóvonalra helyezett; feladatunk volt a századok folyamán és marad a jövőre nézve is az

; hogy megakadályozzuk, hogy a keleti szellem, a keleti glondolat, a keleti kultúra, — akár a muzulmán törökben, akár a bolsevik i oroszban jelentkezzék is az — átcsapjon rajtunk, domináló pozíciót foglaljon el a Duna-völgyben és ebből a stratégiai helyzetből kifolyólag veszélyeztesse a nyugati gondolat kialakulását és a nyugat kultúráját. A feladat e részének megoldásához a mód és az eszköz a keresztény politika. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.), amelyet elsőnek S"'en István ismert fel és ha szabad nekem is definiálnom a keresztény politika szükségességét a múltban és a szükségességét a jövőre nézve, úgy azt kell mondanom, hogy erre a keresztény politikára nem azért van szükségünk, hogy irányítót kapnunk arra, hogy miként • oldjuk meg a zsidók alkalmazásának kérdését és számarányát, hanem azért, mert ez megfelel a -Szent István-i tradícióknak és mert a magyar (hivatás betöltésének egyik előfeltétele. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a balközépen.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV, '. ülése 1933 május 10-én, szerdán. 233 Ennek a hivatásnak betöltése a másik oldalon azután védekezés azzal szemben, hogy valamely nyugati hatalom ne nyerjen illegitim és prepfomderáns befolyást a Duna-völgyben azért, inert ez mgyancsak az egyensúlyi viszonyok megzavarását jelentené. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ezzel szemben, illetőleg ennek a feladatkörnek betöltése érdekében a mód és az. eszköz az alkotmányos királyság. En ismételten hangsúlyozom és kiemelem a magyarságnak államszervező, összefogó és nagy oélok érdekében más népeket is egyesíteni tudó képességét, ez a szervező, ez az államalkotó erő azonban csak akkor kaphatja meg a (maga tárgyát és a maga működésének terrénumát, ha kiegészül egy olyan erővel, egy olyan tekintéllyel, amely alkalmas arra, hogy vonzóerőt gyakoroljtan másokra nézve is. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Én tudom azt, hogy a kisantant-politikusok részéről ezek a fejtegetések nem fognak helyesléssel találkozni. Nem fognak helyesléssel találkozni azért, mert a kisantant annak a szerepkörnek betöltését, amely meggyőződésem szerint itt a Duna-völgyben történelmileg a magyarság számára van kijelölve, a maga részére kívánta lefoglalni azzal a legutóbb kötött hatalmi egyezménnyel is, amellyel egy új nagyhatalmat kívánt kreálni Európa keletén azért, ihogy ennek a segítségével és ezáltal tartsa fenn azt az egyensúlyt, amelyre itt Európának szüksége van. Ez az így mesterségesen kreált nagyhatalom azonban nem alkalmas sem arra, hoigy helyettesítse, vagy hogy pótolja a magyarság szerepét, sem arra, hogy megoldja azt a feladatot; amelyről szó van. Hiszen ennek a nagyhatalomnak állásfoglalása nem lehet állandó és következetes sem kelet, Oroszország felé, sem nyugat, Németország felé azért, mert hiszen a kisantant három olyan különböző államból áll, amelyeknek érdekei, céljai, nézőpontjai úgy Oroszország, mind pedig Németország felé eltérők. És tényleg látjuk azt, hogy az utóbbi 10 esztendőben a kisantant politikája nem mozgott pozitív irányiban, merőben negatív volt és tevékenységük abban merült ki, hogy lekössék a magyarság erőit és lehetetlenné tegyék azoknak az előfeltételeknek megteremtését, amely előfeltételek birtokában a magyarság* a maga történelmi hivatásának megfelelhet. Az, amit én most itt elmondottam, nem irányul és nem tartalmaz ellenséges indulatot a kisantant egyik államával szemben sem; hiszen mindig hirdetője voltam a kisantant egyes államaival való gazdasági megértésnek és most is azt mondom és hirdetem. r hogy akkor, ha biztosíttatnak a magyar hivatás betöltésének előfeltételei, Magyarország mindig meg fogja találni szomszédos államaival a kiegyezés és a. megérté s útját, mert hiszen a hivatás betöltése csak akkor teljesül, ha tudja a békét és a megnyugvást biztosítani a Dunavölgyében. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azt a szerződést azonban, amely a három ál lam összefogásával egy új nagyhatalmat kíván kreálni, seiihmiképen- sem tarthatom szerencsének, természetellenes alakulásnak tartom és azt kell állítanom, hogy ezzel nem előbbre jutott, hanem ellenkezőleg, eltolódott a Duna-völgye kérdésének egész Európa érdekében megnyugtató és végleges megoldása. (Igaz! Ügy van! a balközépen. — Pakots József: Ez egy kontraindikáció!) Lehetnek olyanok, bizonyára vannak is, akik azt mondják, bogy ne tűzzünk ki túlmesszemenő célokat; 34