Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés. képviselőházának 1 követeljük, (Dinnyés Lajos: Elismerik, csak Bleyer Jakab nem ismeri el!) legalább is elvár­juk azt, hogy éppen a jóérzésű németajkú ma­gyar állampolgár testvéreink legyenek azok, akik visszautasítják (Tabódy Tibor: Azok is lesznek!) ezt a hangot és szembeszállnak ezek­kel a bleyeri törevésekkel. Ennek különben szimbólumát adták avval is, hogy itt ezekről az ellenzéki padokról ketten: Lang Lénárd t. kép­viselőtársam és Neuberger képviselőtársam itt­hagyták Bleyer Jakabot beszéde közben. (Já­nossy Gábor: így gondolkozik a németajkú magyarság is. — Gáspárdy Elemér: Ez a ma­gyar igazság! -*• Jánossy Gábor: A nép is így gondolkozik.) Mi német kisebbségeinkkel őszinte testvéri­ségben éltünk évszázadokon keresztül. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Gáspárdy Elemér: Es óhajtunk is! — Jánossy Gábor: Akarunk!) Mindenki tudja, hogy a német kisebbség hű volt a magyar nemzethez. Mindnyájan tudjuk, hogy az 1848-as szabadságharcban velünk együtt harcoltak, (Ügy van! Ügy van! jobbfe­lől.) de merem mondani, hogy ha Bleyer Ja­kab és Bleyer Jakabok jöttek volna 1848 előtt (Jánossy Gábor: Aradi vértanú is volt közöttük!) akkor ez a kisebbség már régen el­fordult volna tőlünk. Es ha én a Bleyer Jakab­féle most nem tudom hirtelen, mi az ő egyesü­letének neve (Jánossy Gábor: Volksbindungs­verein! Ki törik a fogam bele! — Kun Béla: Bleyer az egységespárt tagja! Meddig marad még az egységespárt tagja?) Ügy emlékszem, hogy TJngarländisch Deutscher Volksbindungs­verein. Ennek az egyesületnek a kiadmányait néhányszor a kezembe vettem és megállapítot­tam azt, hogy itt Budapesten Ofen-Pestet ír­nak. Gran-t írnak, nem írják a községeket ren­des magyar nevükön ugyanakkor, amikor a ga­vallér magyar ember Budapesten is Wient mond Bécs helyett. (Patacsi Dénes: De meg is követeli Bleyer, hogy Wien legyen!) Bleyer Jakab egyesületének kiadványai között szerepelt egy naptár, amelyben különböző indulók, kü­lönböző dalok voltak. Ha valaki a kezébe vette ezt a naptárt, s megnézte ezeket az indulókat, ezeket a dalokat, cikkeket, novellákat, darabo­kat, egyetlen hang, egyetlen szó sem mutatja számára azt, hogy mindez Magyarországon je­lent meg es hogy egy magyarországi kisebb­ségnek szóló naptár és írás. T. Ház! Ha valakivel szemben a magyar­ság kímélettel, túlzott türelemmel viseltetett, akkor Bleyer Jakab volt az, mert a Bleyer Ja­kabokat már réges-régen lehetetlenné kellett volna tennünk és akkor ma nem forogna annyi rágalom ellenünk Németországban, a német sajtóban és a magyarországi német kisebbség épnen olyan megszentelt lelki közösségben élne velünk ma is, mint élt a múltban (Jánossy Gábor: Igaz!) En voltain a dárdai kerületben, állítottam pártom részéről jelöltet és alaposan belenéztem ott a baranyai német kisebbség lelkébe; megál­lapítottam, hogy ennek a népnek a lelkében egyetlen rezdülés nincs ellenünk, a magvar nemzet és a magyar állam ellen (Jánossy Gá­bor: Igaz! Ügy van!) Viszont megtörtént a közelmúltban, hoe-y Solymár községben, nem messze Budapesttől, a községi jegyző fiának nem engedték meg, hogy március 15-én elszavalja a Talpra-ma­gvart. a Bleyer-féle agitáció következtében. (Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan! — Diny­nyé« Lajos: Pesttől 15 kilométernyire!) Nekem nincs kifogásom az ellen, ha feláll KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. 76. ülése 1933 május 9-én, kedden. 223 egy magyar képviselő, akár egy német nem­zetiségi képviselő, akár más és elmondja a maga panaszait, de nem ilyen hangon és nem ilyen igazságtalanul s nem ilyen ultimátum­szerűén. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem ilyen alkalmakkor és nem ilyen vádoló tendenciával, hogy bennünket meghurcoljon az egész világ előtt, holott merem állítani, hogy Közép-Európában a magyar nemzet az egye­düli, amely a békeszerződésnek a kisebbsé­gekre vonatkozó határozatait betartja tisztes­ségesen. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps a jobboldalon.) Bennünket sem Bleyer Jakab, sem senki <ne tanítson emberségre. (Ügy van! (Ügy van a jobboldalon.) A magyar nemzet ezer esztendőn keresztül meg tudta becsülni más­ajkú nemzetiségeit, ő a legfőbb bizonyítéka en­nek. (Ügy van! a jobboldalon.) aki egyetemi tanárja a magyar államnak, (Jánossy Gábor: Miniszter^ volt!) a magyar államtól kapja a fizetését és a magyar államtól, a magyar kor­mánytól kapta még választási költségeit is (Tabódy Tibor: Ügy van!) azért, hogy elle­nünk itt propagandát csináljon, hogy elle­nünk vádakat emeljen és minket befeketítsen az egész világ előtt. (Dinnyés Lajos: Tessék elolvasni pár nap múlva a német lapokat ho­gyan fognak írni! — Kun Béla: Meddig ma­rad még az egyeségespártban Bleyer Jakab 1 ?) Ha Bleyer Jakab igazán hű fia volna a magyar nemzetnek, ha igazán méltó volna ahhoz, hogy a magyar nemzet képviselője le­gyen, akkor neki ma nemcsak a szukcessziós államok kisebbségi politikája ellen kellett volna vádat emelnie, hanem neki kellene az elsőnek lennie abban a törekvésben is, hogy mi az osztrák néppel valamiképpen összekap­csolódjunk, hogy mi Ausztriát lekapcsoljuk a Duna völgyébe, hogy mi ne engedjük meg és hozzájáruljunk ahhoz az európai politikához, amely nem akarja megengedni, hogy a német határ a mi határainkig nyúljon. Ez lenne az ő kötelessége mint katolikus embernek, mint keresztény szocialistának, mint magyar kép­viselőnek. (Dinnyés Lajos: Mint magyar egye­temi tanárnak!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egy pár mondattal befejezem. Bleyer Jakab vette ma­igának a 'bátorságot és vakmerőséget... Elnök: Kérem a képviselő urat, szívesked­jék beszédét befejezni. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Utóvégre talán még egy mondatot jogom van elmon­dani, tisztelt elnök úr! Elég fontos kérdés ez ahhoz, hogy befejezzem mondatomat. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Ez nem számít be! — Derültség.) Vette magának a bátorságot, hogy itt a magyar nemzet ki­sebbségi politikáját ennyire befeketítse. En meg veszem magamnak a bátorságot, hogy itt ezekről a padokról vádat emeljek Bleyer Jakab ellen és kérjem a magyar kormányt, hogy Bleyer Jakab igazságtalan, jogtalan és a ma­gyar nemzet presztízsét, a magyar nemzet ér­dekeit mélyen sértő és károsító kijelentéseivel és vádjaival szemben adjon megfelelő választ és Bleyer Jakabot tegye lehetetlenné azokban a törekvéseiben, amelyek az én megítélésem szerint semmikép sem egyeztethetők össze a magyar fajnak, a magyar nemzetnek, a ma; gyár államnak nemcsak mai, hanem jövendő érdekeivel sem. T. Ház! En elsősorban Gömbös Gyula igen t. miniszterelnök úrtól várok, kérek és követe­32

Next

/
Oldalképek
Tartalom