Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-176
222 Az országgyűlés képviselőházának (Jánossy Gábor: Es ebben az országban!) amíg a magyar nemzet erős és egész volt, amíg Magyarország egész volt, ilyen hangon képviselő felszólalhatott volna és ilyen alaptalan és méltatlan vádakat vághatott volna az ezeréves magyar nemzet arcába. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Bleyer Jakab képviselő úr ma a kormánypárt tagja. (Ellenmondások jobbfelől. — Br. Vay Miklós: Nem tudunk róla!) Bleyer Jakab képviselő úr a magyar központi egyetem tanára, Bleyer képviselő úr azok közé tartozik, akiket a magyar kormány erőszakkal, csendőrszuronnyal hozott ide be. (Malasits Géza: Ez igaz!) Merem mondani, hogy Bleyer Jakab képviselő úrnál nincs drágább képviselője a magyar országgyűlésnek, pedig van elég drága képviselője, akiket pénzzel és csendőr erőszakkal hozta be ide. Kérdezem én t. Ház: lehetséges-e az, hogy ma, amikor a magyarság, mint nemzet, mint gazdasági terület, mint nép, ilyen mérhetetlen nyomorúságban van és amikor nehéz külpolitikai elhatározások előtt áll, amikor a revízió kérdése lassankint megérik: lehetséges-e az, hogy ilyen vádakat büntetlenül mondjanak a kormánypárt padjairól képviselők, (Jánossy Gábor: Ez igaz!) anélkül, hogy visszautasításban részesülnének. En remélem, hogy a t. túloldal is egyetért velem, amikor ezt kereken és élesen visszautasítom. (Elénk helyeslés, éljenzés jobbfelől.) Remélem és követelem, hogy a magyar kormány is minél hamarabb visszautasítsa ezt a hangot és ezeket a vádakat. (Létay Ernő: Ezt nem hangulat szerint kell megítélni!) Bleyer Jakab képviselő úr egyik főmunkatársa, kiadója ennek a folyóiratnak. (Felmutat egy folyóiratot.) Méltóztassék megnézni: Nation und Staat. Herausgegeben von Jakob Bleyer — és mindjárt utána következik: Rudolf Birandsöh. Méltóztatnak tudni, hogy kicsoda ez a Rudolf Brandschi (Felkiáltások jobbfelől: Tudjuk!) Rudolf Brandsch a magyar nemzetnek és a magyar fajnak legádázabb ellensége, aki a magyar nemzet, a magyar ország, a magyar állam intergritása ellen megrendezte azt a gyalázatos medgyesi szász nemzetgyűlést, (Jánossy Gábor: Ügy van! TTgy van!) amely jó előre kijelentette, hogy csatlakozik Romániához és elszakad Magyarországtól. Az a Rudolf Brandsch, akinek nemzetisége, az erdélyi szászság, a mindig legjobban dédelgetett kisebbsége volt az egész magyar nemzetnek, (Jánossy Gábor: Igaza van!) az egész magyar társadalomnak, országnak és politikának. (Patacsi Dénes: Szép egy Brandsch! — Derültség jobbfelől.) Lehetséges-e, megengedhető-e, hogy egy kormánypárti képviselő és magyar egyetemi tanár Brandsch Rudolffal együtt egy ilyen folyóiratnak a szerkesztője, lehetséges-e az, hogy egy ilyen újságban, ahol nagyon sokszor jelennek meg magyarellenes cikkek, ez a Bleyer Jakab itt a mi jóváhagyásunkkal propagandát csináljon ellenünk, lehetséges-e az, hogy az a Bleyer Jakab, akinek pontosan kell tudnia elsősorban Brandsch Rudolftól, ; hogy Erdélyben ma nincs az a jó világ a szászság számára, amely volt a magyar uralom alatt, ne arra mutasson rá, hogy mi történik Erdélyben a német kisebbségekkel, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) hogyan bánnak a felvidéken a német kisebbségekkel, (Patacsi Dénes: Bácská176. ülése 1933 május 9-én, kedden. ban! Bánátban!) hanem idejöjjön a magyar parlamentbe és ilyen nehéz helyzetben csúnya és megokolatlan vádakat vágjon az arcunkba, kihívja haragunkat, kihívja legélesebb visszautasításunkat, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) visszaélve a magyar gavallériával, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) tudva, hogy egyedül van és hogy éppen ezért nem fogjuk őt kivágni ebből a teremből, bár ezt kellett volna tulaj dónképpen^ megtenni vele szemben. Nekem meg van az érzésem arról, hogy a magyar nemzet a múltban követhetett el kisebb hibákat a nemzetiségi kérdésben. (Jánossy Gábor: Ezer évig tejben, vajban fürösztötte őket és a nyakunkra nőttek! Ezeréves történelmünk bizonyítja ezt országvilág előtt! — Meskó Zoltán: A kisebbségi magyarnak rosszabb sorsa van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. vitéz Bajcsi-Zsilinszky Endre: Elismerem, hogy kisebb hibák történhettek és történtek is a múltban, de aki igazságos akar lenni, annak össze kell hasonlítania a mi nemzetiségeink jogait, életét és elsősorban ennek a német kisebbségnek a boldogulását, majdnem azt merném mondani, a boldogságát, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) ezen a keserű magyar földön, azzal a helyzettel, amelyben ma vannak a sucessiós államokban a kisebbségek. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Ide kellett volna állania és azt kellett volna muondania itt, a revízió küszöbén, hioigy az egész világ meghallja: a (magyar nemzet ezer esztendőn keresztül emberségesen bánt a kisebbségeivel, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Jánossy Gábor: Minden jogukat meghagyta!) a magyar nemzet jóvoltából ezek a kisebbségek hat kilométerre Budapesttől, az ország fővárosától, megtarthatták a maguk nyelvét és népi kultúrájukat (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és ezzel szemben ma a német ki; sebbségekkel és a német kisebbségekkel hasonló sorsban lévő magyar kisebbségekkel, hogyan bánnak e sucoessiós államokban! (Jánossy Gábor: Ügy van!) T. Ház! Azt, amit Bleyer képviselő úr itt elmondott, közönséges politikai zsarolásnak minősítem. (Dinnyés Lajos: Mi az, Tabódy képviselő úr? Miért olyan izgatott 1 ? — Tabódy Tibor: Száz százalékig helyeslem, amit mond! — Patacsi Dénes: A megszállott Baranyában, Kiskőszegen csak szerbül tanítanak! — Gáspárdy Elemér: Mindnyájan magyarok vagyunk! — Tabódy Tibor: Ez nem politika! — Dinnyés Lajos: Ilyet nem lehet mondani ezekben a súlyos időkben, itt, a magyar Képviselőházban! — Zaj.) Bleyer Jakab képviselő úgy tüntette fel a magyar kisebbségi politikát, mintha itt a legirgalmatlanabb módon bánnánk a német kisebbséggel. Csak össze kell hasonlítani ma is, ebben a pillanatban is, a gazdasági válság kellős közepén, ennek gazdasági helyzetét a színmagyar községekével. (Jánossy Gábor: Ügy van!) össze kell hasonlítani azt a bir- * tokmegoszlást, amely a német községekben van az én tarpai magyarjaimnak birtokmegoszlásával, ahol 4000 lélek közül csak két 50 holdon felüli birtokos van, a többi törpebirtokos és nincstelen, csak össze kell hasonlítani a határon élő magyarság életét és nyomorúságát (Jánossy Gábor: A honszerző magyarok utódai!) a német kisebbségek életével, hogy belássuk azt, hogy a régi magyar államnak valósággal kedvencei voltak ők. Nem sajnáljuk ezt tőlük, de igenis, követeljük, hogy ezt elismerjék (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) és
