Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának j gasebib időkben vialó eltartásával és vendégül látásával velünk isizemiben megnyilváinuílt. (Éljenzés és taps.) Mi ísohlalsem fogjuk elfelejteni a holland nemzetnek ezt a nemes áldozatkészségét. (Elénk éljenzés és taps. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen a holland demokrácia!) Mélyen t. Képviselőház! Azt állítom, hogy nein a gép a munkanélküliség oka, mert munkanélküliség ott is van, ahol gép nincs. Itt van például az építőipar, amelyet igen jól ismerek. Az építőiparban nem falaznak, nem cserepeznek, nem üvegeznek géppel, a mázolok sem géppel dolgoznak s mégis van munkanélküliség gép nélkül is. A tervező irodák is munka nélkül vannak, pedig nem terveznek géppel. Emellett nincs munkanélküliség olyan országban, mint például Franciaországban, ahol pedig igen intenzív gépkultúra van, legalább is nincs olyan nagy munkanélküliség. Átmeneti emberfelesleget okozhat a gép, de ezt egy egészséges gazdasági rendszer azonnal felszívja. Szidták a vasutat, amikor megindult, mert a fuvarosok elvesztették kenyerüket. S mi történt? A vasút sokkal több embert szívott fel. Most szidják az autót a vasút érdekében, pedig az autóipar is rengeteg embernek ad kenyeret. Angliában összezúzták az első szövőgépeket, ma pedig olvashatjuk, hogy a szövőipar hány embernek biztosítja a megélhetését. Londonban összetörték az első gázlámpát, holott a gázművek és a gázgyártás igen sok embernek adnak ma is kenyeret és munkát. Nem lehet a fejlődést megállítani. Ma már senki sem mondja, hogy káros a vasút, a szövőgép vagy a gázlámpa. Senki sem akarja eltiltani a gramofont, a rádiót csak azért, mert ezek a zenészek egy részének elveszik a kenyerét. Megsajnáltuk a konfliskocsisokat, amikor a gépjárművekre tértünk át, s a végén egész jó sofőrök váltak a konfliskocsisokból és a kocsigyártó műhelyekből autókaroszszér.ia gyárak lettek. A szíjgyártókat felszívhatnák egész nyugodtan a garázs munkások és az országutak mentén lévő l>enzintankok. Valahol olvastam, hogy Eszak-Dakotában az állam gépberendezéssel szedeti fel az útaRról az elhullott vasalkàtrészeket és szegeket, hogy kímélje az autók gummiját. Ez természetesen ellentétben áll a gummigyárak érdekeivel, a gummijavítók tönkre is mentek, de azért senki sem kívánja, hogy a gummijavítók érdekében szeget szórjanak el az országutakon. A mérnöki kamara múlt évi jelentésében a következőket olvashatjuk, (olvassa): «Az eddigi jelszavak mellett újabban mind erőteljesebben lépnek előtérbe a gépek és a technika térhódítása elleni támadások. Meggyőződésünk szerint nem a technikában és a gépekben van a hiba, hanem a gazdasági hiteléletben, a termelés és a forgalom szervezetében. Az utóbbiak fejlődése késett el a technika fejlődéséhez képest, ezért pedig nem. lehet sem a gépet, sem a gazdaságos termelésre törekvő technikust felelőssé tenni.» T. Ház! A gép feladata kettős. Egyik az, hogy megkönnyítse a termelést az ember számára, a másik, hogy fokozza a termelést. Nem a mérnökökön múlik, ha ettől a gondolattól eltérnek. A folyó is kártékony, ha medréből kiárad. A villamosság feltalálója sem gondolt arra, hogy találmányával embert végeznek ki vagy hogy találmánya a rövid zárlat következtében tűzesetnek lesz majd az okozója. A vegyész sem azért találja fel a gyógyszerét, hogy azzal gyilkosságot vagy öngyilkosságot lehessen elkövetni. Visszaélni mindennel lehet. Igaza van Hegedűs Lórántnak, 76. ülése 1933 május 9-én, kedden. 209 aki a nemzetközi vásáron 1932-ben a bankokról következőket mondta (olvassa): «Lehet belőlük életet teremteni és lehet velük vissza is i élni, mert emberek vannak mögöttük.» így van ez a gépekkel is. Ezekkel is lehet életet teremteni és embereket tönkretenni, mert ezek mögött is emberek vannak, akik vissza tudnak élni. Azt mondja Otto Corbach Offene Welt című munkájában (olvassa): «Nem a gépek használata, hanem a velük való visszaélés az, amely az emberi szívet gépszívvé változtatja. Fontos, hogy a géppel való rendelkezéshői a gépszívű emberek kizárassanak.» T. Ház! A technika csak ott hibázott, amikor rabszolgája lett a háborús politika ambícióinak, (Jánossy Gábor: Ma is az!) bár lehetséges és én meg vagyok róla győződve, hogy a túlfeszített technika lesz a megakadályozója a háborúnak, mert hiszen azt technikai problémává fogja átalakítani. A technika a maga fejlettségével végül a békeszeretet eszközévé válik és ebben az értelemben ismét nemes hivatásának fog szolgálatot tenni. Az amerikai munkanélküliségnek nincs más oka, mint az, hogy túlzottan nagymértékben a háborúhoz fokozták fel a munkateljesítményt a háborús szállításokkal. Amerika rendkívül felfokozta ipartelepeit és most a háború lezárulásával ez a túlméretezett ipar nem képes termelését oly értelemben folytatni, hogy az rentábilis legyen. Most a termelés csökkentésével védekeznek, védekeznek az öt napos munkahéttel, ami viszont drágítja a termelést, tehát újabb munkanélküliséget fog eredményezni. Ez egy olyan circulus vitlosus, amit másképpen nem lehet megoldani, csak a keresztény erkölcsi alapra való visszatéréssel. (Büchler József: A kapitalizmust el kell tüntetni!) A keresztény gondolat az egyetlen, amely a gépkultúra dacára és a gépkultúra mellett is a munkanélküliség problémájára enyhítőleg fog hatni: az a kultúra, amely a munkanélküliség ellen a felebaráti szeretet altruizmusával küzd, az, amely mindenkinek lelkiismeretben kötelességévé teszi, hogy lehetőség szerint kenyeret adjon a munkásoknak; az a keresztény morál, amely a minden áron való haszonkeresést, az emberek élete árán, a saját munkásai kenyere árán való haszonszerzést tiltja, és amely azt prédikálja, hogy könnyebb a tevének a tű fokán keresztülmenni, (mint a gazdagnak a mennyországba bejutni. Ha ez a morál fog érvényesülni, akkor a kapitalizmus meg fog szeli dűlni. A Pannonhalmi Szemlében Blazovics Jákó azt írja, hogy (olvassa): «A bajok főoka az, hogy a termelt javak fölött nem az evangéliumi Caritas, hanem a rideg és lelketlen do ut des elve rendelkezik». Ebben • azonban nem a gép és nem a technika a hibás, hanem a túléhes keresztény telén kapzsiság, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) a materialista felfogás. Gyorsítani kell a szociális haladást az emberi szolidaritás, az evangélium szelleme és annak a főparancsnak értelmében, hogy: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ez az egyedüli eszköz, amely a gépkultúra elterjedése mellett is kenyeret ad mindenkinek; az az evangélium, amely az éhezőknek ételt, a szomjazóknak italt ad, a hajléktalanoknak szállást ad és így kenyérhez és megélhetéshez juttatja az embereket. Ez szelídítheti meg a kapitalizmust olyan értelemben, hogy munka-