Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-176
210 Az országgyűlés képviselőházának nélküliség ne lehessen. — Krisztust kell beállítani a gép mellé és akkor áldás fog belőle fakadni. Es a munkanélküli mellé ugyancsak oda kell állítani Krisztust, aki megenyhíti mindazokat, akik az ő szellemében dolgoznak. (Tetszés és helyeslés.) Van még egy része az én elmondandóimnak, de ezt félreteszem, hogy másoknak is .iusson még idő beszédre és azt a részt, amelyet a mérnöki munkanélküliségről akartam elmondani, maid a részletes tárgyalásnál leszek bátor előadni. Es most átadom a szót a következő szónoknak, kijelentvén, hogy a költségvetést az én felfogásomból kifolyólag, az ország szükséglete szempontjából, az ország, illetve a nemzet számára elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik'? Herczegh Béla jegyző : Neuberger Mihály. Neuberger Mihály: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Németajkú kisgazda vagyok, de azért jó magyar vagyok, megmutattam ezt akkor, amikor veszélyben volt a ihaza, megmutattam a választás alkalmával, amikor meg akartak vesztegetni és nem is fogok nyugodtan maradni addig:, míg a szegény falusi nép fel nem lendül. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Igen t. Ház! Le vagyunk rongyolódva, el vagyunk csigázva, tönkre vagyunk téve. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nem maradt nekünk más, mint az az egy remény, hogy így tovább nem mehet. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) De amikor tudjuk azt. hogy ez a falusi nép mindig megállta a helyét, (Sauerborn Károly: Igaz! Ügy van!) és amikor tudjuk azt, hogy egészen tönkre van ma téve, akkor ne késsünk egy félnapot sem, hanem siessünk a segítségére. (Helyeslés a baloldalon. — Zaj. — .Tánossy Gábor: Ne zavarjátok! Szűz beszéd!) Nem tűrhetjük azt, hogy ez a falusi nép földönfutó legyen, nem tűrhetjük azért, mert ez a nép ennek az országnak a gerince, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) s mert ha lekésünk, hn ennek az országnak tönkrejutását jelenti. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nem lehet, hogy lamikor ez a szerencsétlen ország ebben a rettenetes helyzetben van, valaki egy hónapra több mint 500 pengőt húzzon az államkasszából. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nem lehet az, és nem is szabad tűrni tovább azt, hogy akinek amúgyis megvan a rendes megélhetése, akinek annyi vagyona van, hogy abból meg tud élni, nyugdíjat húzzon. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nem ima riad tehát más hátra, mint ezt a költségvetést egyen•''lyba hozni, olyan egyensúlyba» amelyet ez az ország kibír. A német közmondás azt mondja: «Strecken nach der Decke», (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Jánossy Gábor: Madárul, is tudod, mondd el magyarul! — Malasits Géza: Addig nyújtózzunk, ameddig iá takaró ér!) Ne imádjuk az aranypengőt, hanem hozzuk egyensúlyba a magyar föld értékével, mert ha a magyar 1 föld értékéből 60%-ot veszített, iákkor kötelességünk ezt az aranypengőt j a föld értékével egyensúlyba hozni, akárhogyan is fáj ez egyeseknek. Ha a gazdatár- i sadalom már meghozta az áldozatot, kötelessége mindenkinek áldozatot hozni, nem szabad nézni sem jobbra, sem balra.^ (Helyeslés. — Jánossy Gábor: Hanem csak előre!) A képviselő uraktól meg kell vonni a hónapos fizetéseket, (Helyeslés a baloldalon.) és 176. ülése 1933 május 9-én, kedden. csak akkor kapjanak napidíjat a képviselők, amikor jelen vannak az ülésen. (Helyelés < a baloldalon.) Nem lehet, hogy egyesek hónapokon át ne is nézzenek be, ide a Házba, de a fizetésüket felvegyék. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Igen tisztelt Ház, ! Követeljük a titkos válásztójogot. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Emlékezzünk csak vissza a tavalyi választásokra. (Halljuk Halljuk! balfelől.) Hiszen az nem is volt választás, hanem emJberhajsza volt. (Ügy van ! Ügy van ! balfelől.) és én azt mondom, hogy amilyen betegek voltak ezek a választások, olyan beteg ma a parlament és olyan beteg" az egész ország. (Ügy van! Ügy van! a bal- es a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor : M"a'jel meggyógyul mindegyik !) Az a hajó, amelyen evezünk, el akar sülylyedni. Felkérem önöket, jöjjenek segítségére, ne engedjük elsüllyedni, hanem irányítsuk egy olyan kikötőbe, evezzünk egy olyan parthoz, ahol csendesség van, ahol nyugalom van, lelkiismeret van, ahol Isten van, ahol megvan mindenkinek a mindennapli kenyere. (Helyeslés a baloldalon.) Ha azt akarjuk, hogy ebben a# országban nyugalom legyen, ha azt akarjuk, hogy ebben az országban békesség legyen, akkor ne feledkezzünk meg azokról, akik esetleg éheznek, vagy fáznak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az egyszeri alnya felöltöztette kislányát fehérbe, egy nefelejcs-csokrot tűzött a mellére és mielőtt elkisérte a templomba, hogy az először áldozzon, többek között azt mondotta kislányának : «Kislányom, nézz á szemembe, ez a te legszebb napod ezen a: világon.» Én is nézek az önök szemébe és azt mondom, bogy egyik legszebb napom ezen a világon, hogy először szólaltam fel ebben a tisztelt Házban. (Élénk éljenzés és taps a jobbés a baloldalon.) A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik!? Frey Vilmos jegyző : Bleyer Jakab ! Bleyer Jakab: Tisdelti Ház! Véletlenül, mint ugyanannak a népnek fia szólalok fel, mint \ az előttem szólott képviselőtársam, (Halljuk ! Halljuk !) én azonban nem gazdasági kérdésről, hanem a tisztelt Ház enged elméivel nemzetiségi kérdésiről, elsősorban al hazai németség kérdéséről óhajtóik beszédemben szólni. Gróf Bethlen István miniszterelnöksége idejében többször tettem ezt a kérdést szóvá és a volt miniszterelnök úr, aki ennék a kérdésnek fontosságától át volt hatva, általában véve, megértéssel fogadta felszólalásaimat. Azt hiszem, hogy ez magának az ügynek is javára vált és az országon kívül is jó hatást tett. A jelenlegi országgyűlésen, és így a Ház tisztelt tagjainak jórésze előtt most először szólok ehhez a kérdéshez, és ajzétrt kérem 1 , méltóztassék megengeldni, hogy a hazai németség kérdésének geneziséhez pár szót előre bocsáthassak, (Halljuk ! Halljuk !) Arra nézve is kérek engedélyt, hogy röviden vázoljam azt á szerepet, amelyet ennek a kérdésnek felvetődése körül csekély személyem játszott. A hazai németségnek, nevezetesen az úgynevezett svábságnak, német tudatra való ébredését a világháború lélektana egészen természetszerűen, sőt szükségszerűen hozta magával. Ez az ébredés legelőször és legerőseb-
