Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-176
Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése 1933 május 9-én, kedden. 205 ségtelén, hogy ez a jelenség a világválság terméke és kétségtelen az is, hogy elsősorban az ipari államok azok, amelyek a munkanélküliség problémájában akute szenvednek, de a mi mezőgazdasági jellegű országunk sem utolsó helyet foglal el a munkanélküliek számának szempontjából, pedig konstatálnunk kell, hogy óriási nemzetgazdasági veszteség minden egyes munkanélküli nemosak önmagára, hanem a nemzetre nézve is. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Minden kéz, amely munka és termelés helyett ölbe téve pihen, a nemzetre éppen olyan veszteség, mint az egyénre, és minden óra, amelyet a munkaórákból nem töltenek el munkával, kihat az egész nemzetre. Ez a probléma azonban ifjúsági probléma is, mert hiszen ma, az ifjúság nevelésének és pályaválasztásának roppant fontos tényezője az, hogy hol és milyen irányban lehetne megszabadulni attól a gondolattól, hogy az iskola elvégzésével vagy a pálya megtanulásával, vagy a mesterségből való felszabadulással nem csupán a munkanélküliség lesz-e az a foglalkozás, amelyre az illető elkészül. Nevelési kérdés, pályaválasztási kérdés is ez, amellyel szintén kell foglalkozniuk mindazoknak, akik szociálpolitikával foglalkoznak. Ez a köz szempontja a munkanélküliségnél. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Még sokkal szomorúbb az egyén szempontja, a befelé való szempont a munkanélküliségnél. Az az ambíciót letörő érzés, amely a munkakeresés kálváriájában az ember lelkén úrrá lesz, az a sok füstbement reményből származó elkeseredés, amely a lelket megfekszi és megnyomja, az az óriási elfásulás, amely létrejön, amikor nap-nap után este az illető az eredménytelenséget kénytelen konstatálni, nem a lélek nemesítésére alkalmas tényező és semmiesetre sem olyan tényező, amely a lelket nem mérgezi meg legalább irigységgel, amely nem teremt olyan lelkületet az emberekben, amely kész prédája minden felforgató tendenciának. Már ebből a szempontból is, a belső lélekmérgezés szempontjából is rendkívül fontos ás megoldást követelő kérdés a munkanélküliség kérdése. De a munkanélküliség nemzet- és családirtó tényező is. Lehetetlenség elképzelni azt, hogy a munkanélküliség 1 mai stádiumában a népesedési mozgalomra hatástalanul volna az, hogy az emberek sem családot alapítani, sem családot fejleszteni nem mernek ebben a szituációban és hogy a nélkülözések nyomán támadó állandó viszálykodás szétrobbantja a már létező családokat is, nemhogy új családok létesítését tenné lehetővé. Míg az a szakmunkás, aki először saját szakmájában próbál elhelyezkedni, majd valamilyen rokonszakmánál, végre eljut odáig, hogy neki minden mindegy és bármilyen munkára pályázik, az egy lelket ölő processzus. (Weltner Jakab: Ügy van!) Először csak pályázik, s azt hiszi, hogy saját érdemei révén, saját tetterős munkája, saját képzettsége révén tud munkához, jutni. Amíg innen eljut a protektorok seregéig, akiknél hiába kopogtat és amíg ejut addig a tudatig, hogy sem munkakészség, sem protektor, sem semmi más nem használ, munkához nem tud jutni, az kétségbeesésbe, öngyilkosságba kergető momentum. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy a munkanélküliség költségeinek fedezése céljából az a munkanélküli a zálogháztól eljusson az utca-sarokig, ahol ma képzett munkások is koldulnak, az olyan állapot, amelynek sokáig való fenntartását a kormányzat maga nem tűrheti el. Ez befelé, az illető lelke felé a társadalmi közösségből való kizártságnak, a létminimum alá való lesüllyedésnek és az emberi jogok teljes megtagadásának az érzetét kelti fel és, ha ilyen érzetből összeütközésbe kerül a társadalmi renddel, bizony-bizony meg kell neki adni az abszoluciót is. A munkanélküliség kérdésével tehát foglalkoznia kell az államnak, a kormánynak és a törvényhozásnak, kell ezzel a problémával foglalkozniok a közületeknek, a törvényhatóságoknak és az egyháznak, mint a legfőbb erkölcsi tényezők egyikének és a társadalom minden rétegének az emberi szolidaritás és a humanizmus jegyében. T. Képviselőház! A munkanélküliség válfajai nem állanak meg egyedül az ipari munkásoknál. Itt vannak a mezőgazdasági munkanélküliek. Bár a mezőgazdaságban időszakos a munkanélküliség, de vannak állandó munkanélküliek is. Értem ez alatt például a szakmányosokat. Ha egy szakmányos munkás, egy úgynevezett summás munkás nem kapja meg tavasszal, vagy nyár elején elhelyezkedését, akkor bár időszaki munkás, de egész esztendőre munkanélkülivé és kenyértelenné válik. Ide tartoznak a földmunkások, különösen a kubikosok, akikkel kapcsolatban majd később a városok statisztikájánál kimutatom, hogy az összes városok közül a legnagyobb a munkanélküliség ott, ahol földmunkások, illetőleg kubikosok vannak jelen. A mezőgazdaságban is foglalkoznunk kell tehát a munkanélküliséggel és ha a kormány telepítési akciót kezdeményezi, vagy tervez és ha a kormány más irányban is egy intenzív telepítési terv felé fordul, én azt mondom, hogy ez feltétlenül szükséges a mezőgazdasági munkanélküliség levezetésére. De talán nem részei a telepítési akciónak azok a telepítések, amelyekkel mostanában a napokban vágnak bennünket fejbe, talán a hatvani, vagy a sarkadi telepítés nem tartozik a telepítési akcióba, mert egymásután kapjuk az trtesíteseket, hogy például Hatvanban elbocsátják az ottani cukorgyári munkásokat és Németországból beözönlőket állítanak a helyükre. (Felkiáltások a középen: Ez a legszomorúbb!) Kapom a másik értesítést is, hogy a hatvani cukorgyár uradalmában a mezőgazdasági munkások között már száz németországi zsidó család dolgozik és ezek a helyüket úgy kapták meg, hogy a magyar mezőgazdasági munkásokat elbocsátották. Ezt nem akarom a telepítési akció részletének tekinteni, (Fenyő Miksa: Hatvanyék megcáfolják holnap a lapokban!) csak azt állítom, hogy nagy megbotránkozást keltett az, hogy húsvét vasárnapján ezek a munkások kinn a mezőgazdaságban dolgoztak, amit semmi körülmények között még ilyen értelemben sem lehet megengedni. Itt van a Nemzeti Újság mai számában leírva a biharmegyei sarkadi telepítés, ahol a Magyar Föld Részvénytársaság — ha van ilyen részvénytársaság — csinált a német föld népének egy telepítési akciót, ahol szintén száz német zsidó családot a mezőgazdaságba telepítettek be. (Felkiáltások a középen: Hallatlan!) Amikor a mi mezőgazdasági munkásságunk nem tud megélni, akkor lehetetlenség kívülről telepíteni embereket és nem lehetséges az> hogy azt a réteget» amelyet Németország nem tűr meg, Magyarország vegye fel és szaporítsa vele az itteni munkanélküliek számát. (Zaj balfelől. — FenyŐ Miksa: Ez Hatvanyékra nem áll! Hatvanyék cáfolni fogják a holnapi lapokban!) Hatvanyék sohasem tartoztak azok közé 29*