Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-176
âô4 Az országgyűlés képviselőházának azokra az érvekre, amelyeket most újabban előhoznak. Azt mondják, hogy borból nem szabad az étkezési szeszt előállítani, mert az a mezőgazdasági érdekek ellen szól, azért, mert ha nem melaszból fogják elkészíteni a szeszt, akkor a cukorrépáért nem lehet 2 pengő 15 fillért fizetni, hanem ebből le kell vonni a melasz értékét, 16 "2 fillért. A melasz értékére vonatkozólag csak az a megjegyzésem, — nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, vagy egy esztendővel ezelőtt történt interpellációmra utalni — hogy ezt a melaszt, amely annak idején részben külföldről jött be, takarmányozási célokra talán értékesebben és jobban fel lehetne használni, mintha azért métermázsánként 16*2 fillért kapunk. (Helyeslés a baloldalon.) T. Ház! A magyar ipar szereti hangoztatni, hogy a mezőgazdaságot, a szőlőgazdaságot azzal lehet tulajdonképpen megnyugtatni, hogy a magántulajdonba nyúljunk bele, (le olyképpen, hogy a mezőgazdasági ingatlanokat tovább telepítsük vagy tovább rendezzük. Még sohasem hallottam azonban a gyáripar részéről arról, hogy a munkáskedélyeket úgy nyugtassuk meg, hogy részvényeket parcellázzunk vagy részvényeket osszunk szét azok között, akik nem tudnak megélni, vagy talán igazgatósági tagságokat osszunk szét azok között, akik a nyomor szélén vannak. Mindig a másik rovására nagylelkűek. A koncessziókat, amelyeket a kormány ajándékként adott, nyugodtan vissza lehet vonni, mert már az eddigi sok milliós nyereséggel ki lehetne fizetni azokat a befektetéseket, amelyekre mindig hivatkoznak, hogy a konceszsziók ezek miatt nem vonhatók vissza. T. Ház! Mivel időm letelt, méltóztassanak megengedni, hogy egy határozati javaslatot terjesszek a t. Ház elé és tisztelettel kérjem, hogy (olvassa): «A Képviselőház utasítja a kormányt, hogy az 1921 : XLI. te. intézkedéseinek oly megváltoztatására, — amely a fogyasztási szeszt a bortermelés javára biztosítja — terjesszen elő sürgősen törvényjavaslatot s amennyiben törvényjavaslat előterjesztésére, illetőleg letárgyalására a nyári szünet előtt mód nem volna, rúgy a kormány a módosító intézkedéseket az 1931 : XVI. te. 2. és 3. §-ában, valamint az 1932 : VII. te.-ben kapott felhatalmazás alapján a 33-as bizottsággal való letárgyalás után rendeletileg léptesse életbe.» ^ Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Petro Kálmán: Rögtön befejezem. Ha meg lehet csinálni a motalkószesz árának felemelését a 33-as bizottságban, akkor azt hiszem, hogy ezt is meg lehet csinálni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A költségvetést nem fogadon el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Herczegh Béla jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy a költségvetési vitának ebben a késő éjjeli órájában ezek előtt az üres padsorok előtt mégis felszólalok, azt egyrészt a választóim iránti kötelesség, másrészt az a téma diktálja nekem, amelyet költségvetési beszédem témájául választottam. Ez^ az égető probléma a munkanélküliség problémája, amellyel, azt hiszem, pártom szociális érzésű képviselői egymásután foglalkoznak és amely kötelezettség alól magamat sem tudom felmenteni. Kétségtelen, hogy a munkanélküliség a . mának egyik legnagyobb problémája, egy olyan proibléma, amely alól nem mentesítheti magát sem ennek, sem a túlsó földrésznek egyetlen 176. ütése 1933 május 9-én, kedden. országa sem s nem mentesülnek az ezen problémával való törődés alól sem a győző, sem az úgynevezett legyőzött államok, a monarchiák éppen úgy szenvednek benne, mint a köztársaságok és a politikai vezetés szempontjából is teljesen közömbös, vájjon konzervatív, fasiszta, szociáldemokrata vagy bármilyen más politikai irányhoz tartozó kormányok legyenek a népek élén. Minden nemzet életében, minden országban, Európában éppen úgy, mint Amerikában, jelentkezik ez az újkori probléma, mint politikai tényező, mint közgazdasági tényező: a munkanélküliség. Mélyen t. Képviselőház! Azelőtt, a háború előtt, a 'munkanélküliség ismeretlen volt, illetőleg csak átmeneti állapot volt, amely egyeseket érdekelt, nem pedig egész néprétegeket. Ma ellenben foglalkozási ággá vált. Hiszen láttam egy bejelentőlapot, amelyen az illető magát úgy jelentette be, hogy arra a kérdésre: «foglalkozása?» úgy felelt: «munkanélküli». Sőt láttam egy adóbevallási ívet, amelynél a foglalkozás rovatában szintén a «munkanélküli» szó volt bejegyezve és utána arra a kérdésre, hogy: «mióta folytatja ezt a mesterséget?», be volt jegyezve, hogy: «1930 június elseje óta». (Weltner Jakab: Ügy van! Evekig, három, négy, öt évig!) Vannak már idült munkanélküliek is, akiknél ez a foglalkozási ág már múltra tekinthet vissza. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez egy új és félelmes politikai tényező, mert politikailag is akut és politikailag s megoldandó probléma. De szerepel, mint közigazgatási probléma, nemcsak mint rendészeti probléma, hanem elsősorban mint szociálpolitikai probléma is, hiszen a munkanélküliekkel úgy rendészeti szempontból, mint a nyomor enyhítése érdekében szociálpolitikai szempontból is foglalkozni kell. Hogy az állami munkaközvetítő hivataloknak munkaszaporulatuk van, az a munkanélküliség folytán természetes állapot, kétségtelen viszont az, hogy a munkaközvetítő hivatalok is inkább csak tisztán regisztráló munkát végeznek, inkább csak statisztikai adatgyűjtő munkát folytatnak, mint azt, ami tulajdonképpen hivatásuk volna, hogy tudniillik munkát tudjanak közvetíteni, mert a statisztikai hivatal megállapítása szerint egy munkahelyre 100—120 munkakereső van a munkaközvetítőknél. A statisztikának egy teljesen új ága, a munkanélküliség statisztikája ez és már tudományos irányok is keletkeztek ezen belül a tekintetben, hogy miként lehet megbízhatóan meghatározni a munkanélküliek számát. Erre vonatkozólag három irány van: az egyik a munkaközvetítők statisztikáj másik a Társadalombiztosító Intézet bejelentési statisztikája, a harmadik pedig a szegénygondozás terén nyilvántartott munkanélküliek száma. Ez a három irány azonban közelítőleg sem ad sem egyező, sem helyes tükörképet, mert hiszen mindegyik más és más irányban fogja fel a kérdést. Vannak munkanélküliek, akik a munkaközvetítőkhöz nem fordulnak, vannak munkanélküliek, akiket nem az Oti. tart nyilván és vannak munkanélküliek, akik még nem jutottak odáig, hogy a népkonyhák küszöbét lettek volna kénytelenek átlépni. Megoldhatatlan probléma egy helyes statisztika felfektetése, éppen azért, mert a mezőgazdasági munkanélküliek egészen máshol vannak, mint az ipari munkanélküliek és a szellemi munkanélküliek is egészen máshol vannak, mint a szabad pályákon élő értelmiségi munkanélküliek. Két-
