Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-173
14 Az országgyűlés képviselőházának magyar királyság alkotna itt Budapesten. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az bizonyos, hogy itt különböző hatalmi erdekek, hatalmi motívumok és általában hatalmi kérdések játszanak szerepet és hogy minden állam a saját szemszögéből nézi ezt a kérdést. Egy azonban a mi részünkről is biztos és ezt rögtön le is kell szögeznünk. Bármennyire örvendetes az a tény, hogy a magyar restauráció az európai politikai szempontjából ma már lehetséges, bármennyire hálával viseltetünk Olaszország iránt, amely a restauráció és a revizió kérdésében kész nekünk segédkezet nyújtani és bármennyire örülünk is annak, hogy a nagy franciái nemzettel végre egy politikai kérdésben közös nevezőn lehetünk, —mi a magyar restauráció kérdését nem nézzük semmiféle külföldi hatalom szempontjából, és nem külföldi hatalmak szolgálatában, vagy hatalmak terjeszkedése meggátlására akarjuk felhasználni, hanem igenis azért akarjuk a magyar királyság helyreállítását, mert ezt magyar szempontból, a magyar nép érdekében, a magyar nemzet jövője érdekében a legbiztosabb és egyetlen járható útnak tartjuk. (Élénk helyeslés és taps a balközépen.) Azért akarjuk a restaurációt és a trón helyreállítását, mert a magyar nemzet még a legszomorúbb és legnehezebb óráiban is híven érzelmeihez^ és hagyományaihoz a királyság ősi intézménye mellett foglalt állást, hogy a. trón helyreállítása folytán az alkotmányosság teljében legyen képes megindulni azon az úton, amely a békés fejlődés, a gazdasági és politikai megerősödés, a kor által követelt haladás útja és mint ilyen vezet az új magyar millenium felé. Éppen azért, minthogy ez a cél olyan magasztos, távol áll tőlünk, hogy mi ezt másképpen, mint törvényes úton akarjuk megvalósítani ós a leghatározottabban elítélünk minden olyan megmozdulást, mely ezt a nagy kérdést ahhoz nem méltó módon, puccsszerűen kívánná megoldani. (Élénk helyeslés a balközépen.) Ennek a puccsnak a veszélye nem áll fenn. Híven a legitimizmus két nagy halottjának, Apponyi Albert grófnak és Andrássy Gyula grófnak politikai testamentumához mi is azt valljuk, hogy a királyt csakis az egész nemzet közakarata, csakis a kormányzó, a kormány és az országgyűlésnek közös akarata hozhatja vissza az országba. (Meskó Zoltán: Ez természetes.) Náluk van a hatalom és ők vannak hivatva arra, hogy előkészítsék EH restaurációnak az útját, de náluk van a felelősség is (Ügy van! Ügy van a balközépen.) a nemzet és a történelem előtt, arra az esetre, ha elmulasztanák a kínálkozó alkalmat és ha; az események gyors lepergése következtében, ezen alkalom elmulasztása folytán az ország olyan helyzetbe kerülne, hogy egy ránézve sokkal előnytelenebb meg'oldást lenne kénytelen később elfogadni. Én tehát ismervén a miniszterelnök úr és az összkormány önzetlen hazafiasságát, nyíltan és egyenesen fordulok a miniszterelnök úrhoz és a kormányhoz és felkérem, hogy megértve ennek a helyzetnek a komolyságát, tegyen meg minden lépést arra, hogy a megváltozott körülmények között revizió alá vegye a királykérdésben elfoglalt álláspontját (Berki Gyula: Nagyon jó ez az álláspont!) és azt a passzivitást, amelyet eddig ebben a kérdésben folytatott, abbahagyva, mielőbb előkészítse a restauráció lehetőségét. (Élénk helyeslés a balközépen.) Ne legyen akadálya ennek az, hogy ez a két kérdés, amely olyan szorosan összefügg, tudniillik a revizió 173. ülése 1933 május 3-án, szerdán. és a restauráció kérdése, elsősorban az ellenzék oldaláról vettetett fel. Az ellenzék részéről vettetett ' fel, mert azt hiszem, hogy minden ellenzéknek az a privilégiuma és kötelessége, hogy mindig korábban jöjjön a nagy kérdésekkel, mint amikor azokkal a kormányok foglalkoznak, míg a döntés úgyis mindig a hatalmon levő kormány kezében van. Itt, bár a hasonlat nem teljesen találó, — semmiféle hasonlat nem találó egészen — legyen szabad elmondanom egy epizódot. (Halljuk! Halljuk!) A világháború befejezése után, illetőleg a fegyverszünet napján kilobogózták a győztes államok összes városait. Mindenütt óriási plakátok jelentek meg a háború befejezéséről. Ez történt Boston városában is, ahol ki volt lobogózva az ujjongó város és ahol óriási plakátok jelentek meg a házakon, amelyekre az volt felírva: «Mi megnyertük a háborút.» Történetesen ott feküdt a kikötőben egy angol csatahajó elég közel a parthoz, hogy láthassa, mi -történik a városban, és másnap reggel a hadihajó lobogói mellett megjelent egy kis fehér vászonlobogó, amelyre az volt írva: «mi pedig segítettünk». Angolország és az ő szövetségesei végigküzdötték a háborút, de mégis Amerikának a háborúba való belépése döntötte el a háború sorsát. Mi ezen az oldalon hangoztattuk a revízió kérdését már régebben is és hangoztatjuk ma is a revízió és a restauráció szükségességét, mégis ebben dönteni csak a mindenkori kormánynak, most ennek a kormánynak lesz súlya és szerencséje. En azt mondom: ne vitatkozzunk ebben a két kérdésben azon, hogy kié az érdem. Az érdem mellékes. Álljunk össze közösen ennek a két nagy problémának mielőbbi megoldására, vagy megoldásának megkezdésére és legyünk ebben egységesek, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy ehhez a két problémához igenis a uemzet egész egysége szükséges. Mert hiszen azok, akiknek érdekei a restauráció és a revizió által létükben is érintve vannak, azok, akik a restauráció és a revízió által lényegesen vesztenének, mindenesetre a legnagyobb ellenállást fogják kifejteni mind a kettő ellen. Nekünk azonban erőt adhat az, hogy ebben a két célban egységes lehet és egységes kell, hogy legyen a nemzet, mert a nemzet jövőjéről és_ arról a szentségről van szó, amelyet a nemzet jövője valamennyiünknek jelent. Talán ennek a szentségnek fényénél tudjuk majd megtalálni azt az egységet, amelynek meglelésén eddig hiába fáradtunk. (Elénk éljenzés és taps a középen és a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Az 1929 :XIX. törvénycikk 22. §-ának rendelkezéséhez képest van szerencsém a magyar királyi kormány 1931. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentést és statisztikai évkönyvet tisztelettel beterjeszteni azzal a kéréssel, hogy annak szétosztását elrendelni méltóztassék. (Derültség. — Griger Miklós: Miniszterelnök úr, ez cinizmus. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem is akartam felszólalni. Felhívtak! Rám szólt az elnök! Ne heveskedjünk!) Elnök: A beterjesztett jelentést és statisztikai évkönyvet a Ház tagjai között szétosztani elrendelem. Szólásra következik?